Harangszó, 1928
1928-11-18 / 47. szám
XIX. évfolyam. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DoüáQt&ll Latber-SzOrelsAoíz Onzígoz I.nther-SrSíet- zég hlrataloa lapja. Kéziratok, előfizető«! dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vaavm.l küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenít minién vasárnap. Hálaadó lélekkel a nagy Istent áldjuk, Mennyet sxent seregekkel jóságát imádjuk. 47 szám. Sierkmató-ktadóMratal I SZENTOOTTHÁRD. Vm vármegye. rtékkladóUvatal ■ .Luther-Táraaaág* könyvkereskedése Budapest, Vm., Szentldrilyt-u. ál/a. i „HilUNQREO“ előfizetést ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 9 P 40 f. Csoportos küldéssel 10®/»-os kedvezmény, ámerfkábe egész évre I dollár; as utódállamokba negyedévre 1 P SO fill. Hálaadás. Kol. 1 . te. „Hálókat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban." n hívő keresztyén nemcsak a ** földi ajándékokért ad hálát a mi Istenünknek, hanem még inkább a lelki áldásokért. Az Apostoli Hitvallás egész tartalma olyanná lett előtte, mint egy hatalmas hálaadó ének, zengő dicséret. . . Vegyük eszünkbe akár az első mondatát, mely így hangzik: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában“... akár az utolsót, mely ezt mondja: „Hiszem az örök életet“... mindegyik hálaadásra kötelez. Valahányszor ajakunkra vesszük a Miatyánk szavait, törjön fel szívünkből az örvendező hálaadás azért is, hogy a nagy Isten nekünk szerető mennyei Atyánk, aki kegyelemmel gondol reánk 1... És ki tudna igazán hinni abban az örök életben, gondolni „a szentek örökségében való részvételre“, anélkül, hogy csendesen hálát ne mondana Istennek, az Atyának azért a szent reménységért, mely életünket és halálunkat egyaránt megvilágosítja?I... De hogyan lett Isten a mi Atyánkká? és miként lett az örök élet a mi nagy reménységünk?... A kérdések után minden gondolatunk egy középpontba fut össze s kibékítő, megnyugtató feleletet a nagy kérdésekre csak akkor adhatunk, ha leborulunk alázatos hálaadással a jó Isten előtt, aki egyszülött fiát adta Megváltóul, aki országát feltárta és megnyitotta előttünk, aki szerzett számunkra váltságot és... bűnbocsánatot! Váltságot és bűnbocsánatot! . . . Mert mindaddig, amíg a kárhozatból ki nem mentettünk, csak panasznak, siralomnak szomorú jajveszékelésével volt tele a lélek és nem ismerte a hálaadás csendes, halk szavait. Csak a bűnbocsánat elnyerése után hangolódik a lelkünk dicséretnek, hálaadásnak szent énekére, amely a megváltott léleknek mindig éneke marad, még akkor is, ha földi kincseink egymás után mennek is veszendőbe I . . . Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert mindörökké megmarad az ő irgalmassága I . . . 1919 év október havában Vladi- vosztoktól 90 mértföldre Nikolskus- suriskiiben, a távol keleti Szibéria vasúti fővonalán fekvő Kiv városka vasúti állomásán feltűnt egy hosz- szú amerikai teherkocsi, melynek ajtajára egy fehér vászondarab volt ráfestve s ezen egy vörös háromszögben négy fekete betű: Y. M. C. A. Az oroszok „umszá“- nak olvasták s törték a fejüket vajon mit is jelenthet ez? — Egyszerre csak megjelenik a kocsi ajtajában egy magas, erős termetű férfi, az amerikai hadsereg tiszti egyenruhájában karján a vörös háromszöges Y. M. C. A. jelvénynyel. Az állomáson dolgozó hadifoglyok egyike nagy nehezen megtudta, hogy a kocsi az amerikai Keresztyén Ifjúsági Egyesületek vladivosztoki főtitkárságának a kocsija és az amerikai ugyanazon egyesületnek kiküldöttje. Futótűzként terjedt el a hír s este már az egész tábor csak az amerikairól beszélt. Lázasan tárgyaltak kisebb nagyobb csoportok itt is ott is és szőtték a legfantasztikusabb terveket. A testileg lecsiVesd őrá minden gondodat bízd rá minden reményed 1 mindent lát s egész világ Mutatja bőlcseségót; Mit ó akar, meglesz hamar Megtartja ígéretét. • • • Hadd zengjem hálaénekem, Oh Istenem tenéked, Melyben ím megköszönhetem Legfőbb jótéteményed. Mert szerettél s amit tevéi, Szerelmed bizonysága. Azért neked víg éneket gázottak, a lelkileg megrendültek szeme felcsillant, arca kipirult a nyomorból való menekülést jelentő jövő reményében. Az amerikaiak kezében levő orosz hadifogolytáborokról fantasztikus mesék keringtek: naponta hús! — náluk fekete kása és szárított büdös hal, ott naponta kávé, — náluk forró viz, melybe a teafüvet (mert ez volt a legolcsóbb) nekünk kellett megvenni: ott teljesen új egyenruha, — és fehérnemű felszerelés, — míg mi az elrongyo- lódott és sajátkezűleg agyonfoltozott, magunkkal hozott hazai ruhákban jártunk; — ott rendes fizetés, amit mi már a vörösbe fulladt uralom óta nem kapunk, — s munkánk véres verejtékén szerzett értéktelen rubeljeinken tengődtünk. Az amerikaitól csodát vártunk 1 Sajnos az amerikait nem hozzánk küldték, hanem a cseh légió repülőgép osztagához és ez a hír nagyon lesújtott mindannyiunkat. Rémlátásunk, hogy innen sohasem szabadulunk ki, sohasem juthatunk haza, megdöbbentő erővel fokozódott. „Dicsérd én lelkem Uradat, Adj hálát szent nevének. Ámen * Szibériai emlékek. Rev. W. Teeuwissen szarvasi, orosházi és tótkomlóst látogatása alkalmából.
