Harangszó, 1928

1928-10-28 / 44. szám

dja körében.

Munkánkat Isten kegyelmébe ajánlva, mai egyhker.-i conf.-ónkat Isten szent nevében megnyitom.

Novák Rezsőné a Szövetség egy esztendei működéséről számolt be. Túróczy Zoltán győri lelkész A papné és a Biblia címen tartott nagyszabású előadást.

Vallásos estély.

Este a templomban vallásos est volt. Közének után Molitorisz János ostffyasz- szonyfai lelkész imádkozott, Fodor Kálmán orgonán játszott, Fábián Imre sárszentlőrinci lelkész, gyámintézeli prédikációt mondott, az egyházi énekkar Mendelssohn a-dur molettjét adta elő, Kiss Jenő dr. egyetemi tanár, a soproni evangélikus hittudományi kar ezidei dékánja „Kultúra és vallás“ címmel mondott igen érdekes beszédet, a Kelényi—Hatschek—Pfeifer-trió Fodor Kálmán orgonakíséretével Popper Requiemjét játszotta, szentantalfai Nagy Lajos, a zalai egyházmegye esperese saját költeményét adta elő, Kiss Samu nagybarátfalui lelkész fejezte be imával a kitünően sikerült ünnepet.

Megtalálták Luther katekizmusát.

Johannisburgban egy ottani lakos egy sillingen megvásárolta egy könyvkereskedésben a katekizmust és a tízparancsolatot. Erről a könyvről kiderült, hogy 1532-ből való és Luther katekizmusa volt. A könyv eddigi tulajdonosainak nevei fel vannak jegyezve időrendben a belső fedélen s köztük három ka- tholikus főpap neve is szerepel. A vevőnek már 500 font sterlinget ajánlottak a könyvért, de nem adja el.

HARANQSZO.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Reformáció.

Okt. 29. Számadás. II. Korinth. 13,s. Pár nap választ el bennünket a Reformáció ünnepétől. Mint öntudatos evangélikus ember ezen a napon számadással tartozom önmagámnak; mit köszönhetek én a reformációnak ? A mai ünnep nem lehet számomra csupán visszaemlékezés, hanem komoly önvizsgálat; drága hitemhez, egyházamhoz mindenkor hű voltam-e ? Meg- becsültem-e eléggé azokat a drága szellemi kincseket, erkölcsi javakat, amelyeket örökségképpen kaptam.

Okt. 30. A reformáció Isten műue. Péter II. 1 . sí. Első dolog amit a reformációban meg kell látnom az, hogy nem embereknek, hanem Istennek a műve. Az emberek csak eszközök voltak Istennek kezében. Luther maga egyszer úgy nyilatkozott, hogy Isten azt a munkát, amit ő általa végzett el, bárki más által is elvégezhette volna, ö csak eszköz volt Istennek kezében. Próféta lesz az ilyen ember, mert Istennek gondolatait tolmácsolja embertársai számára. Hőssé lesz az ilyen ember, mert egyetlen szenvedélye, hogy Istennek ügye diadalmaskodjék abban az emberöltőben. Az emberiség legnagyobb jóltevője lesz az ilyen ember, mert az emberi művelődésnek, haladásnak útját évszázadokra jelöli meg. Gondoljunk arra, hogy hazánkban is a nemzeti művelődés szempontjából mennyit köszönhetünk a reformációnak. (Nemzeti irodalom, iskolák stb. létesítése.)

Okt. 31. Adjunk hálát a reformációért. Efezus 1 .«—H. E mai napon adjunk hálát a mi Istenünknek az evangélium diadaláért. Adjunk hálát az igazhitért, a Jézus Krisztusnak igaz ismeretéért. Adjunk hálát az üdvösségnek boldog bizonyosságáért, amit Isten nagy bőséggel közlött velünk, az ő ingyen való kegyelmének gazdagsága szerint. Adjunk hálót, hogy mindezideig megtartotta, védte és oltalmazta drágán szerzett egyházét. Adjunk hálát a kihullott mártirvérért, a szenvedő névtelenek tenger könnyeiért, megkorbécsolt prédikátoraink, elűzött iskolamestereink gólyarabságáért. Kérjük Istent, hogy tartson meg továbbra is az igaz hitben és kegyelemben.

Nov. 1. Mit nyújtott a reformáció? Máté 15.7—9. A reformáció visszatérést jelent az egyedüli, Isten által megvetett fundamentumhoz Jézus Krisztushoz s az ő evangéliumához. Visszatérést jelent az eredeti, tiszta, apostoli keresztyénséghez. A középkori egyház ettől az ős fundamentumtól távolodott el. 1. Eltávolodott hitbeli felfogás dolgában. 2. Eltávolodott az istentiszteleti rend, kultusz dolgában. 3. Eltávolodott szervezet dolgában.

Nov. 2. A reformáció. A reformációban újból a régi evangéliumi igazságok hatottak. A reformáció tisztitólag hatott a hitbeli felfogásra. Isten és emberek között egyedüli közbenjáró Jézus Krisztus. Senki- sem mehet az atyához, hanem én általam. (Ján. 14 . «.) Isten ingyen, kegyelemből adja az üdvösséget; azt nem lehet jócselekedetekkel kiérdemelni, a magunk erejéből megszerezni. Jézus Krisztus áldozati halálával teljesen és tökéletesen eleget tett a mi bűneinkért. Az istentiszteletet a reformáció visszaállította eredeti, apostoli egyszerűségébe. Az istentisztelet középpontjában az igehirdetés áll. Az egyház ügyeinek intézésében helyet ad nem csu341

pán az isteni szolgálatra felavatott egyéneknek, hanem az egyház minden egyes tagjának, aki arra hivatott.

Nov. 3. Emlékezünk. Péter II. l.J—is. Azért emlékezünk a reformációról, hogy ezáltal evangéliumi hitünkben, evangélikus öntudatunkban erősödjünk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha azokat a nagy üdvigazságokat, amelyek a reformációban hatottak, újból, bensőleg, egyénileg átéljük. Evangélikus ember tehát, aki az evangélium leikétől újjászületett, az evangélium állal megvilágosodott, élete abban meg- szentelődött; aki egyszóval a Krisztus foglya lett. Akire nézve a hitnek és életnek egyedüli forrása, zsinórmértéke a Szentírás. Az evangélikus ember, az evangélium, az Ige embere. A Krisztusban, a Krisztusért él.

Nov. 4. A Krisztus foglya. Péter I. 1 . 14—»5. A Krisztusé vagyok, „aki engem elveszett és elkórhozott embert megváltott, minden bűntől, a halálnak s az ördögnek hatalmából megszabadított, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az ő tulajdona legyek és az ő országában ő alatta éljek s neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, amiképen ő is feltámadott a halálból, él és uralkodik mindörökké. Ez bizonnyal igaz 1“

Luther imádsága barátjáért,

Luthernek egyszer azt üzenték, hogy Melanchton halálán van. 0 azonnal sietett barátja betegágyához és csakugyan a közelgő halál jeleit látta rajta. Bánatosan hajolt fölé és szívéből feltört a zokogás. Ez fölriasztotta a haldoklót. Fölnézett barátjára és így szólt: „Oh, Luther, te vagy az ? Miért nem hagytál békességben elmenni?“ „Nem nélkülözhetünk még téged, Fülöp — felelt Luther és térdre borulva, egy óra hosszat tusako- dott Istennel imádságában, barátja fölgyógyulásáért. Akkor újra megnézte a beteget és megfogta a kezét. Az megint csak így szólt: „Kedves Luther, mért nem engedtél békességben elmenni?“ „Nem, nem, Fülöp, nem nélkülözhetünk még téged“ — felelte ismét Luther. Aztán valami levest rendelt néki, de mikor kínálta, a beteg elfordult és újra csak így szólt: „Kedves Luther, miért nem engedtél hazamenni, hogy pihenhessek?“ „Nem nélkülözhetünk még téged, Fülöp“ — ismételte Luther és hozzátette: „Most pedig edd meg ezt a levest, mert különben kitagadlak“. A beteg meg is ette, aztán jobban lett és hamarosan föl is épült. Még hosszú éveken át dolgozott a re formáció érdekében. Mikor Luthe- hazaért, örömmel mondta a fele-r ségének: „Imádságomra felelt Isten és visszaadta barátomat“.