Harangszó, 1928
1928-10-28 / 44. szám
XIX. évfolyam. 1928. október 28 44. szám. Alapította KAPI BÉLA lölO-ben. Laptulajdonoa : a Dunántúli Lntta-Szüvetsüo. kz OrH/áifOH I.uther-Szörct- hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklaniáclók a HARANGSZÓ szerkesztó- kladóhlvatalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Elfiflzetést elfogad minden evang. lelkéss és tanúé. MoQjBlenll! minden vasárnap. Kifáradt ősz volt akkor is. Ködök, Felhők feküdtek a világ fölött. Az élet fénye, arany napsugár, Nem is tudták, hogy van és merre jár. A természet már nem tudott teremni. Bágyadtan készült nyugalomra men- Reményre sem volt már erő elég. [ni. Tarlóit mezőkön jött a szürke vég. A lelkeken is ősz borúja lengett. A kor reménye bágyadtságba er- A lelkek fénye: égi napvilága, [nyedt. Nem ragyogott a bús, sötét világra. Mert mélyen lent áldozat-füstök [úsztak, Fel nem szállók, nem kedvesek az [Urnák. Kik szomjuhoztak isteni igéket, Nem értették az idegen beszédet. Kik jó pásztort kerestek, nem találtak Csak urakat és fényes palotákat, [tak Nagy himnuszokat a színaranyba ír- Es boldogok nem lettek, akik sírtak. De nem halál a sárguló haraszt. Takarja gonddal a jövő tavaszt. Mikor bús ősz feküdt a lelkeken, Az új tavasz akkor jött hirtelen. Ahogy tavaszok jönnekcsodaképen. Egyszerre csak meleg fény jár az [égen, A jégbilincsek mind lehullanak : Vígan pezsdül a friss folyó, patak. Kitárja titkát ős termő erő. Új élet tör ezer helyen elő S mi némaság volt, gyász és pusztulás Lett új tavasz és lett feltámadás. Az Úr lelke, ki napfényt hoz tavasz[szal, Akit virág s pacsirtaszó magasztal, Ki a halálban élet és remény, ő küld hajnalt a lelkek éjjelén, ő küld embert, kinek oldó szavára Lefeslik fojtó tömlöcöknek zára S mit raktak hosszú zsarnok századok, Leomlik minden s nincsenek rabokH így jött Luther, próféták nemzete. E föld minden hatalma ellene. Megdöbbenünk a végzetes tusán, Hol minden ellen ott áll egymagán. Pénz, fegyver, átok, máglya és csalétek, Erőszak nyíltan, titkos éji rémek. Császári szó és papi rendelet S ő védelmére semmit sem tehet. De, akiben a hit csak gyenge nád, Luther, tekintsen nyíltszemmel reád! És küzdelmedben tisztán lássa meg, Hogy ember ellen Isten mit tehet. Színes köd e világ minden hatalma. Elfújja szét az Úr egy kis fuvalma. Harcához nem kell fegyver, nem [való had. Egy embert küld és meggyőz mil[liókat 1 Mert nem győz, de meggyőz az [Úristen. Győzelme jóság. Azért győz, hogy [intsen. S kit földi sárból formált Isten-képre, A sárból egyre emeli az égbe. Ésmulnakévek, százak,ezreksorba, Az ember sokszor hanyatlik a porba, De ístenkéz jóságos türelemmel Segít mindig és feljebb jut az ember. Az Isten keze, hogy mit tett velünk, Ezt hirdeti ma örömünnepünk, [bóí Mélyből emelt föl, ínséges homály- Az ember, akit nyájként tereltek, Most látta meg a benne élő lelket. Most tudta meg, hogy üdvössége [sorsát Nem döntik el se földi szók, se for[mák S ha önmagában nincs erős hite, Üres szívét nem menti semmise. Az ember eddig test volt és a lelkét Gyámoltalan kis gyermekként nevel- Kit altatott s ijesztett szép mese [ték. S csak kézen fogva, félve lépkede. Most azt mondták, hogy: indulj el [magad! Kiszabta Jézus biztos utadat, Mely itt a földön por fölött vezet S Jézust követve éri az eget. A felnőtt lélek ünnepén vagyunk I Szabadságunkért hálákat adunk. Szabaddá lett a lelkiismeret, Fogollyá tenni többé nem lehet. Szabaddá lett a dolgos gondolat. Azóta alkot új világokat. Szabad életre zsendül a haza, Az Úr házában szállott föl szava S hogy nyelve szent lett, mássá lett a' Nem fojtogatta már önérzetét [nép. Hazája terhén élő idegen, Ki ura volt csak, munkatársa nem. A nemzet lelke bányájába szállott S gazdaggá tette a szegény világot. E nap egy új teremtés kezdete. Munkált az Úrnak alkotó keze. A reformáció.
