Harangszó, 1928
1928-10-14 / 42. szám
322 HARANQSZÓ. 1928. október 14. Bízzál fiam! Máté 9.2. „És látva Jézus azoknak hitét, mondó a guta- ütöttnek : Bízzál fiam I Megbocsáttattak néked a te bűneid.“ AA it gondolsz : melyik a fontosabb, * * a bűnbocsánat-e, vagy pedig a testi egészség? A jó lelkiismeret-e, vagy pedig az ép, erős tagok ? ... Egy a szükséges dolog, egy a legfontosabb, t. i. a Lélek békéje, nyugalma, hogy az ember bizonyos legyen Isten kegyelme felől, és vigasztalhassa magát azzal a nagy gondolattal, hogy Isten gyermekei vagyunk! Ha pedig a testi nyomorúság még ezek után sem akar engedni, ha a szenvedés és betegség még ezek után is könnyet fakaszt, tudod-e, hogy jobb néked csonkán, bénán bemenni az örökéletre, mint Isten kegyelmének hiányában egészséges testtel sodródni a kárhozat felé ; jobb néked, sötét, szakadékos völgyben vándorolni, ha tudod, hogy az Ur a te vesz- sződ és botod, a te örökséged és vígasztalásod — mint a földi szerencse magaslatain járva mit sem tudni arról a vigasztaló kegyelemről, amellyel Isten hajol a bűnösök felé! Ám légy gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, ülj a „szerencse szekerén“ vagy sóhajtozz a fájdalmak kamrájában — egyaránt nyomorult és szánalomra méltó ember vagy és az is maradsz Akik az evangélium után vágyódnak. Iria : dr. Schlitt Gyula. 8 „Erős váram az Isién“ mondja nyugodtan István „Erős várunk“ zúgja rá a tömeg. Csak úgy reng a pajta a kiáltástól. Zúg, mint a fergeteg, mely erdőt tép ki gyökerestől, búg, mint a földnek rengése, mely világokat sűlyeszt s zeng, mint az angyalok kara, mely új világok megszületését hirdeti. Ä plébános is megremeg. Önkéntelenül odahúzódik közelebb Rónayhoz. „Karóba huzatlak benneteket egytől- egyig“ kiált a fenyegetés a földesúr ajkáról a tömeg felé — „meglakolsz te csürhe nép 1“ „Amint Isten akarja.“ Volt a válasz. „Édes atyám a testet megölheted, de nem a lelket. ‘ „S te megtagadsz engem ?“ „Nem, inkább közelebb jutottam édes atyám szívéhez. Megismertük az evangélium alapján a jó Istennek hozzánk való nagy szeretetét s megtanultalak téged is igazán szeretni s ezek az én testvéreim megtanultak őszintén tisztelni.“ mindaddig, amíg fel nem ragyog előtted a kegyelem napja, és nem hallod a kegyelem szavát: Bízzál fiam, bízzál leányom! Megbocsáttattak néked a te bűneid, eredj el békességgel! . . . Oh, mi is lenne az élet enélkül! Mi lenne, ha nem találnánk vigasztalást, békességet, bűnbocsánatot seholsem! . . . És mi lenne mindezek nélkül a halál ? ! . . . A könyörülő Isten mentsen' meg bennünket olyan haláltól, amelynek rettentésein nem hangzik át a Megváltó vigasztaló szava: „Ne félj, mert én megváltottalak, ne félj, mert az enyém vagy!“ . . . A könyörülő Isten segítsen bennünket még ma arra a bizonyos„Ez csábítotl téged leányom“ mutat a plébános Istvánra — „a ti megrontótok ez ostoba emberek.“ Mint a megrázott méhkas zudul fel a tömeg: „A megmentőnk 1“ Kit bántottam én ? Ki mer lázadónak mondani ?“ — emeli fel szavát István — „azt teszem, amit az apostolok tettek. Tanítom a népet s vigasztalom. Hirdetem az Istennek kegyelmét, mely még a jobbágy kunyhóba is leereszkedik s keresi az elveszett lelket. Hirdetem a szeretetet, hogy testvért lásson a nép még ti bennetek is, ne ellenséget. Nem hívja e népet senki. Az evangélium utáni vágy hajtja s ezt feltartoztatni nem lehet. Ez a lélek bensejéből induló jelenség, melynek e világ nem állíthat korlátot. Wormsban egy egyszerű barátnak hitén megtört a világ nagyjainak gyűlölete, minden hatalma, mely földrészeket lenne képes meghódítani. A pápának átka is inkább emelte, mint lesújtotta. Az Isten védi ez ügyet, ember nem árthat neki. S az ég ellen vétkezik, ki e lányt a legcsekélyebb mértékben is bántani meri avagy csak befolyásolni is akarná.“ „A szülő ellen lázítja gyermekét“ — kiáltja a plébános. „Nem. Csak Isten mellett mutatok neki ságra, mely az ő kegyelmében meggyökerezve boldogan énekli: „Dicsérd én Lelkem az Urat, aki megbocsátja minden bűneidet, és meggyógyítja minden betegségedet !“ „Jer, könyörgök esdve hozzád. Vésd szívembe képedet; S te, ki értem véred ontád, Mosd le súlyos vétkemet. Keresztfádhoz jövök sírva, Önts balzsamot fájdalmimra. * * * Jézusom én békességem, Kérlek egyesülj velem, S enyhül kínos betegségem. Templommá lesz kebelem, Melyben dicsérő éneket Hálás szívem zeng lenéked.“ Ámen helyet. Jobban szereti ma édes atyját, min valaha. Ha Isten adta vágyak kelnek útra, azok cél felé sietnek s nem állítja meg őket semmi sem. Nem félünk!“ Mint egy mennyei kar zúgja rá a tömeg: „Nem félünk !„ „Lázító vagy s elnyered jutalmadat“ — szól remegő dühvei Rónay. „Engem bántasz meg atyám, ha őt bántod." rimánkodik Ilonka. Az ördög cinkosai ezek, hagyjuk őket. Láthatja Rónay uram, ez a hitvány Falussy, mint megrontotta szegény Ilonkát.“ „Megmentette az örök élet számára plébános úr 1" mondja szinte lelkesedéssel Ilonka. * „Menjünk !“ s oly durván rántotta maga elé Rónay Ilonkát, hogy majd arcra bukott. A leány vissza kiáltja: „Mindent a Krisztusért. István csak bátran 1 Erős várunk az Isten.“ Bent erre felharsan az ének : „Erős vár a”mi Istenünk.“ Az első tűzpróbát megállották. Az örömtől lobogó szíveknek hálaadása száll most ez énekből az ég felé. Mintha a megnyílt egekből zúgna alá a setét éjszakába : Az Ur a mi oltalmunk 1 A plébánosban s Rónayban a bosszú vágyát élesztik e hangok, Ilonka meg soha Kapi püspök győri bevonulása O któber 7-én mozgósította Győr városát a vallás. Délelőtt a ref. templom felé indult meg a népvándorlás. Ekkor tartotta ugyanis a ref. egyház újonnan választott lelkészének, Győry Elemérnek a beiktatását. Délután az Apácautcától hullámzott a Káptalan- dombig a róm. katholikusok hatalmas eucharisztikus körmenete s ugyanabban az időben a vasúti állomástól a Deák-utcán és Erzsébet téren keresztül az ev. kon- ventig az evangélikusok hatalmas tábora feketéllett. Várták Kapi Béla püspököt. Nagyon várták. Az állomáson Németh Károly főispán, Némethy Ödön alispán, dr. Szauter Ferenc polgármester, Csemez István kormányfőtanácsos, a győri egyházmegye felügyelője, Németh Károly esperes, Jausz Lajos egyházi másodfelügyelő, a győri ref. egyház képviseletében Győry Elemér lelkész és Rostetter János főgondnok várta a szombat- helyi vonattal érkező püspököt, akiért Győrből 40 tagú küldöttség utazott íe Szombathelyre Bászel Ernő főreáliskolai tanár, egyháztanácsos vezetése alatt s akit szombathelyi híveinek szépszámú küldöttsége kisért el új állomására. Kíséretében volt Pálmai Lajos
