Harangszó, 1928
1928-10-14 / 42. szám
1928. október 14 egyházkerületi főjegyző, ny. esperes és László Miklós püspöki titkár. A hivatalos fogadtatás után Horváth Jolánka szép csokorral kedveskedett a püspök úr feleségének, majd hatalmas kocsisorban indult meg a menet a hívek sorfala között. Elől kemény, döngő léptekkel a győri leventék vándordíjas első csapata, a győrszabadhegyi levente díszszakasz vitéz Egyed Lajos vezetésével, utána a rendőrfőkapitány kocsija, aki lekötelező szívességgel gondoskodott nagy készültségével a rend fenntartásáról s a dísz megadásáról. Azután a püspök jött a főispánnal a város díszhintaján, majd a püspök neje Jausz felügyelővel. Amerre mentek, dörgött az éljen s hullott a virág. Nem házfalak között jöttek be, hanem eleven szívek között. Az ősi konvent, ez a hatalmas ev. vár, kivirágozva, lobogódíszben várta új gazdáját. Kapujában a diadalkapu alatt Mikiás Mihály egyházfelügyelő üdvözölte az új lelkészt az elnöki tanáccsal az élén, az énekkar üdvözlő éneke után és átadta néki hódolata jeléül a templom kulcsát. Innen a templomba vonult a hatalmas tömeg, ahol az Erős vár eléneklése után Kapi Béla püspök emelte fel szívét s a gyülekezetét Istenhez s osztotta ki eíső áldását. Istentisztelet végeztével az előkelőségek felkisérték a püspöki családot új lakásukba s ezzel véget ért az ünnepség. Kialudtak már a transparensek. nem érzeti boldogságot visz magával hatásuk alatt, Az ének elhalt, csak a boldog szíveken keresztül rezdülnek még némán akkordjai az ég felé. Felhangzik az ének. Mér nem lágyan ömlik, mint vihar zúg fel a szívek mélyéből. A hitnek csatakiáltásaként harsog az erőtlenek ajkáról. Harcba hivja a világ gőgjét, keztyüt dob a kísértésnek. Az elszántság acélszavai pedig, mint diadalmi ének tombolnak a levegőben. Erős várunk az Isten 1 Rónaynak is mozog a szája, ő is énekel 1 XI. Másnap kora hajnalban, még egészen setét volt egy küldönc zavarta fel álmából Istvánt. Egy levelet adott neki át s eltávozott. A levél így szólt: „Még az éjjel feljelentés érkezett hozzám ön ellen, hogy titkos gyűléseket tart, az állámi rend ellen izgatja a népet s a lutheránismus színe alatt megbabonáz tiszteséges urilányokat nőülvehetés céljából. De megfenyegettek engem is, amennyiben nem fogok kötelességemben híven eljárni, úgy feljelentenek. Tudom, hogy ön ártatlan s nem szeretnék önnel szemben eljárni, kérném azért HARANQSZO. Elhallgatott az ősi várfalak közt a kürtszó, cserkészek, leventék elvonultak, a fekete tömeg eltűnt az est sötétjében, a zászlók is lomhán csüngnek a szellő nélküli esti csendben. Megyek az állomás felé. Kisérem a pesti lapok, kiküldött riporterét. Amerre megyünk a Deák utón, mindenütt porba hullott, összetaposott virág Csupa győri szív, mely hódolattal hullott le Kapi Béla püspök előtt. Kapi Bélp püspök bevonult, de nem a győri falak közé, hanem a győri szívekbe 1 Győri. A németországi Gusztáv Adolf egyletnek 73. főülése a breisgaui Freiburgban 1928. szept, 16-21. Évekkel ezelőtt egy, nekem különösen kedves német egyházi lapban azt olvastam, hogy az egyik freiburgi r. kath. lelkész, Mohr Henrik aranyhidat ver a róm. kath. és evang. egyház közt. Később ugyanaz a lap ezt az állítását visszavonta. Mikor azonban a G. A. e. 73. főülésére Freiburgba érkeztem, azt a bizonyos aranyhidat mégis észrevehetni véltem. Persze ezt az aranyhidat — amint az nem is lehet máskép — két oldalról építik, katholikus és evangélikus oldalról. Az evangélikus oldalon Kattermann egyháztanácsos áll a pontifexek élén. Az ő vezetése alatt állt a G. A. e. nagygyűlését előkészítő bizottság, amely január szíveskedne egy időre otthonról eltávozni ismeretlen helyre. A holnapi nap folyamán már ne legyen otthon 1 A szent úgy s kettőnknek érdekében kérem, fogadja meg tanácsomat. Szeretettel Szabóky András alispán. István gyorsan határozott. Elmegy Wit- tenbergbe. Azonnal megmondta édes anyjának szándékát s a híveknél megtette még délelőtt folyamán a szükséges intézkedéseket. Összetartásra, kitartásra hívta fel őket s szinte a daccal határos elszántságot öntött a lelkűkbe, Oly hitre talált náluk, hogy nyugodtan távozhatott. Ilonkával, szeretett volna még találkozni, de ez lehetetlenség volt. Este felé indutt nagy útjára. Nehéz volt otthagyni öreg édes anyját. Magára hagyja a bizonytalanságban. De kell! úgy kívánja a jó Isten, Panaszosan égtek az édes anya könnyei a fiú arcán, de megnyugtató hit és bizalom nézett az egyik szívéből a másik leikébe. Az Isten nem hagyja övéit. Erős várunk az Isten 1 A boldogan szenvedő anya bátran felelt: Erős várunk ! Egymás karjaiba estek, megcsókolják egymást s a jó fiú elszakadt a szülői háztól. István a nádas felé vette útját. A szép 323 óta permanenciában állt s dolgozott, hogy mindenek ékesen és jó rendben történjenek. Ment is minden mint a karikacsapás. De hadd mondjam el szép sorjában nyert benyomásaimat. Már az üléseket megelőző napokban, nemcsak a freiburgi gyülekezeti lap, hanem a napilapok is hosszú hasábokon át beharangozták az elkövetkezendő ünnepnapokat s szívélyes szavakkal köszöntötték a városba özönlő vendégeket. Az üdvözlő cikkeket tartalmazó lapokat, a gyülekezet által kiadott ünnepi füzetet, az ünnepi jelvényt, a városi tanács állal kiadott Frei- burgot ismertető, képekkel illustrált, füzetet már a vasúti állomáson kezünkbe nyomták. Hogy nemcsak Freiburg, hanem az egész ország ev. népe részese lehessen az ünnepi örömnek, vasárnap Badennek ösz- szes ev. templomaiban a messze vidékről jött diaspora lelkészek G. A. e. prédikációkat tartottak. Ugyanaznap délután pedig hatalmas „Auftakttal“ kezdődött Freiburgban az ünnep. A közelben lévő falusi nép ezrével tódult a városba, hogy ott a népünnepélyen résztvehessen. Közel 7000 falusi hívő vonult végig nagyrészt festői szép népviseletben a katholikusnak mondott város utcáin, nem azért, hogy demonstráljon, hanem hogy hitet tegyen szt. vallásunkról. S a 2/3 részben kath. város nem ütközött meg ezen, hanem fellobogóztá házait, villamos vasúti kocsijait s megértő szeretettel résztvett az evangélikusok ezen ünnepélyén. A városi ünnepi csarnokban néhány ezer ember hallgatta végig a 700 énekes karénekeit s a Gusztáv Adolf egylet közkedvelt s általánosan ismert népszónokát, dr. Niemöller elberfeldi lelkészt. Azokat, akik nem fértek be ebbe az óriási csarnokba, a Ludwigskirchében s Luther- kirchében kárpótolták a szent helynek megfelelő beszédekkel. Este a gyülekezet nagy dísztermében Schönherr ismert szép drámája: „Glauba und Heimat“ került színre a Melanchtonsstift tanulóinak előadásában. emlékű helytől akar búcsúzni. Mi lesz Ilonkával ? Elég erős lesz-e megállni az igazhitben ? Képes lesz-e az ezer oldal felöl támadó kísértéseknek ellenállni ? Szemei könybe lábadtak. Ezek a könnyek, mint ólomcseppek hullottak a földre. István már a nádas felől jön, az útra igyekszik, amikor a Rónayék kastélya parkjából ki fordul egy hintó. A négy szürke csak úgy röpíti a kocsit a pécsi utón. Kiülhet benne ? Nem-e Ilonka ? De szeretne búcsút venni 1 Most valaki kihajol a hin- tóból s István felé integet fehér zsebkendőjével. Nem lehet más, csak Ilonka. István is integet. így búcsúzik egymástól o két ártatlan gyermek, így szakad el egymástól a hitnek e két bátor hőse. Egyik sem tudja, hová megy a másik. Csak a szíveik suttogják : A cél felé s ha poklon át! A hintó eltűnt már a sürü porfelhőben, mikor István kiért az útra. Egy piros és egy fehér rózsa feküdt az út porában, hol Ilonka kihajolt a hintóból. Az utolsó üzenet. A szív tudja, mit beszélnek a virágok, István már boldogan ment a viszontlátás reményében napnyugatnak, a vilá" gosság felé : Wittenbergbe. Egy boldogtalan leányt meg a reménytelenség útján vittek napkeletnek a homályba : A kolostorba. (Folyt, kfiv
