Harangszó, 1928

1928-10-07 / 41. szám

XIX. évfolyam. 1928. október 7. 4l. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa : a Duilttll Lntlier-SzöYetsfio. Az Országon Lathor-HzÖTel- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és roklamációk a HARANGSZO szerkeeitő- kladóhivat&l&nak SzentgotthArdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. BaarkautA-kladókliraUl: SZENTOOTTHÄRD. V»o ANBSZÓ“ alBflietésI ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 8 P 40 f. Az Istennek jótetszése caoporto* widéaaei . KP/o-oa kedveamény. Éltem zsinórmértéke. áinerlkába egén évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fill. Szeresd az Urat!... Máté 22.87. „Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes el­médből.“ A zt hiszem ez a nagy parancsolat, már puszta hallásra is, szégyen­pírba vonja arcunkat és mélyen megaláz bennünket . . . Mit is jelent hát: igazán szeretni az Urat ?. . . Első sorban követeli ez a parancs, hogy Isten legyen nekünk legdrágább kincsünk. Mi pedig hányszor valljuk csak a szánkkal a zsoltár igéjét: „Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön“... és azután rabul ejt a mulandók szeretete, a veszendő kincsek óhajtása, az Örökkévaló helyett.... Követeli ez a nagy parancsolat azt is, hogy egész szívünkkel Iste­nen függjünk . . . Igen, úgy amint a gyermek az édesanyján, amint az örökzöld borostyán a falon vagy a fán csüng, amelyre felkúszott, amelyre ránőtt, amelyből erőt, élet­nedvet szí... aki így csüng Istenén, az szereti igazán az Urat! . . . De benne van a parancsban az is, hogy lelkűnknek legforróbb vá­gya Isten-felé szálljon. Hogyan is mondja a 42-ik zsoltár? .........Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hoz­zád oh Isten 1“. . . Nos, e világ hiú örömeivel szemben felébredt már a mi lelkűnkben a forró vágyódás az igazi örömök után ?... A szen­vedések kereszthord ozása közepette sóhajtunk-e a minden vigasztalások Istene után ?. . . az Úr után, aki Megtartónk?... a könyörülő Isten után, aki szeretetével felüdít, igéjé­vel vígasztal, szent Leikével meg­erősít?. .. Sóhajtunk mi utána ?... Istent szeretni azt is jelenti: leg­nagyobb gyönyörűségünket őbenne találni!... És hát mi valóban gyö­nyörűségesnek találjuk mindig az ő gondolatait és az ő útjait?... Aki Istent szereti, az mindenütt és mindenkor tisztességet szerez az ő Urának 1 . . . És ehelyett mit látunk?... Ahol bizonyságot kel­lene róla tenni, ott megtagadjuk, ahol túláradó örömmel beszélni kellene róla, ott hallgatunk... féle­lem, közönyösség, nemtörődömség lefogja nyelvünket I . . . Uram 1 ne ítélj bennünk érdemünk szerint. Könyörülj rajtunk 1 „Oh szeretet szent köteléke, Vonj és fűzz Teremtőmhöz engemet I Oh bánom, szégyenlem. hogy véle Nem tartottam meg híven frigyemet: Oh én vétettem Megtartóm ellen, Jóért neki gonosszal fizettem I . • * Ezután buzgóbban hálálom Az Urnák sok jótéteményeit; Nem lép a bűn útjára lábam, Kegyes szándékimban hitem segít. Az Urnák új hűséget fogadok, Szívemmel, éltemmel hálát adok.“ Amen Mergitur, non submergitur! Üdvözlőbeszéd, amellyel Ziermann Lajos e. e. e. gyámintézeti elnök, kormányfő tanácsos 1928. szept. 17-én Freiburgban köszöntötte a Gusztáv Adolf egyletet. H áromszáz évvel ezelőtt, mikor Magyarország még a török rabigát nyögte, az országnak a Habsburgok által uralt részében, a majdnem tisztára evangélikus la­kosságot „katholikussá akarták tenni“. Abban az időben annak a városnak, amelyikből önökhöz jöt­tem, Sopronnak, az ország nyugati kapujának volt egy kiváló polgár- mestere : Lackner Kristóf. Ez a polgármester abban a felette nehéz s vészterhes időben a régi szép városház falára egy széltől-vihartól felkorbácsolt habzó tengert festetett s a tajtékzó habok közé Magyar- ország címerét, melyet a leviathán s mindenféle sárkányok s szörnye­tegek el akartak nyelni. A kép fölé pedig ezt az igét íratta: „Mergitur, non submergitur“. Mergitur, non submergitur! Vagy, mint ma mondanánk: Gott lässt uns sinken, aber nicht ertrinken 1 (Isten ugyan megengedi, hogy alá­merüljünk, de nem engedi meg, hogy elmerüljünk.) Ezek a szavak jellemzik legjobban hazánk s egy­házunk mai helyzetét is. A hazánkat mindenfelől környé­kező ellenség elvette tőlünk az ország ih részét (190.000 négyzet- kilométert) és magához ragadta a lakosságnak több mint a felét (10 milliót). Csonka Magyarország mai területe csak 91.000 négyzetkilomé­ter és lakosainak száma 8 millió. Ebből a 8 millióból 5 m. katholikus, ÍV* m. református, nem egészen V* m. evangélikus, a többi más felekezethez ill. valláshoz tartozik. S ezen széttépett, megalázott, porba tiport országra s népre ellen­ségeink ma is fogukat fenik, mint hajdani városházunk falára festett képen a leviathán országos címe­rünkre. Oh csoda-e, ha ilyen körül­mények közt sokszor félünk? De ha félünk is, nem csüggedünk el, mert mi hiszünk Magyarország fel­támadásában. S mi hisszük, tudjuk, hogy Ma­gyarország csak Németországgal együtt támadhat fel. Azért ez a mi

Next

/
Thumbnails
Contents