Harangszó, 1928
1928-09-30 / 40. szám
1928. szeptember 30. HARANQSZO. 309 temes egyház részéről emléktáblát helyeztet a sziráki templom falára, amihez a sziráki egyházközség közgyűlése készséggel hozzá is járult. Az emléktábla felavatása közvetlenül ócsai Balogh Péter síremléke avatását követőleg folyó hó 23-án, d. e. 11 órakor ment végbe. Programmja a következő volt: 1. Erős vár a mi Istenünk. 2. Révész Alfréd, sziráki lelkész, bevezető szavai. 3. Emlékbeszéd. Dr. Hittrich Ödön, főigazgató. 4. Kiss István, püspök, imája. 5. Báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, zárószava, egybekötve az egyetemes egyház babérkoszorújának elhelyezésével. A kegyeletes ünnepélyen, amelyen az egyetemes egyház több vezető egyénisége sorában ócsai Balogh Péter családja részéről dr. Zelenka Lajos, egyházkerületi felügyelő, vett részt, a magyarhoni református egyetemes konvent is képviseltette magát. Jelen volt továbbá a szomszéd egyházközségek nagyszámú képviselete is. Az ünnepélyt, mint közének, a Himnusz fejezte be. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az angol tanítók régóta küzdenek azért, hogy tanítónők ne taníthassanak fiúkat. Az angolországi tanítóegyesület legutóbbi gyűlésén ismét szóbakerült ez a probléma. C. Freeborough referálta a kérdést. — Sajnos — mondotta többek között — a helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. A tanítónők mindig több és több fiúosztályt foglalnak el. Ennek azután az a következménye, hogy napról-napra több angol ember kerül női befolyás alá. Az angol férfiak női nevelést kapnak s így nőiesekké válnak. Az előadó szerint nem véletlen az, hogy az angol atlétika az utóbbi esztendőben veszít erejéből és hatékonyságából. A nő képtelen férfiasságra és erélyre nevelni a fiúgyermekeket. — A női nem uralmának terjeszkedése — folytatta az előadó — ezzel nem ér véget. Odajutottunk, hogy nőket neveznek ki igazgatókká s így a tanítók az igazgatónők fenhatósága alá kerülnek. Töméntelen baj és kellemetlenség fog ebből származni. Milyen tekintélye legyen a tanítónak az osztályában, ha a gyermekek látják, hogy a tanító egy asszonytól kapja az utasításokat és parancsokat. Freeborough hivatkozott a családi életre. Annak az apának, aki papucs alatt él, semmiféle tekintélye nincs a gyermekek előtt. — Éppen így nincs tekintélye — konkludált — annak a tanítónak sem, akit egy igazgatónő dirigál. A gyűlés egyhangúan elfogadta azt az indítványt, amely úgy szól, hogy angol tanítók egyetemlegesen tiltakoznak először az ellen, hogy nők tanítsanak fiákat, másodszor pedig az ellen, hogy férfi- tanítókat igazgatónők rendel kezésére állítsanak. Luther vagy Loyola? Ily című, napjainkban oly igen időszerű könyvének második részében a jeles szerző, dr. Szebe- rényi Lajos Zs., Luther hatalmas alakját eleveníti meg az olvasó előtt. Találóan mondja e részt bevezető soraiban: Alig van név a történelemben, amelyet annyian magasztaltak és annyian gyaláztak volna ... A modern ultramontaniz- mus kiváló toliforgatói vaskos kötetekben igyekeztek őt a sárba rántani, meggyalázni... Mi evangélikusok nem tartjuk Luthert szentnek. Mi nem tartunk Luther azon dicsőítőivel sem, kik benne a német nacionálizmus apostolát látják. Luther nem volt politikus, még kevésbbé forradalmár. Próféta volt s e részben osztjuk Scharling koppenhágai tanár nézetét, aki azt mondja: „Luthert mi evangélikusok az apostolok mellé helyezzük, mert nincsen senki sem, aki az apostolok korszaka óta oly mélyen beletekintett volna Krisztus evan- géliomába. Mélyebb, mint szent Ágoston, világosabb, mint Krizos- tomus, jobban magyarázza a Szentírást, mint Hyeronimus és helyesebben fogja fel az egyház lényegét,, mint Ambrosius.“ Értékes könyvének már fentebb jelzett részében a szerző igazi irói genialítással csoportosítja Luther történelmi alakja köré életének fontosabb s így a keresztyén egyház jövendőbeli kialakulására nézve jellegzetes eseményeket: Luther szerzetesi életét, wittembergi tanári működését, római útját, a pénznek és a vallásnak egymáshoz való viszonyát, 1517 október 31-ének jelentőségét, a wormsi birodalmi gyűlést, irodalmi munkásságát, a hit által való igazulás tanát stb. E helyütt találóan jegyzi meg az illusztris szerző, hogy a reformáció kora után, sőt napjainkban is nagyon sokakkal találkozunk, kik Luthernél a hit hangsúlyozását tévesen magyarázzák. Luther nem. a jó cselekedetek ellen szólott, csakis azon tévnézet ellen, mint ha bizonyos ceremóniák elvégzése által Istenhez közelebb juthatnánk. Sőt éppen Luther az erkölcs terén is haladást jelent, mert azt hangoztatja, hogy csak az lehet igazán vallásos Krisztus szellemében, aki jó is. Luther házasságával kapcsolatban félreérthetetlenül, világosan szegezi le az igazságot: A papnőtlenség vissza nem vezethető Krisztus tanítására... Sem a nős, sem a nőtlen élet Isten előtt nem érdem; de vallási szempontból mindkettőre nézve az a követelmény, hogy tiszta, őszinte és becsületes legyen. Szigorú családi élet volt az evangélikus gyülekezetek fő jellemvonása mindenkor, dacára annak, hogy a reformátor elvetette a házasságnak szentségjellegét. Azon egyszerű felfedezés által, hogy a vallás a szív érzülete, mely mint szellemi, semmiféle dologi eszközzel fel nem ébreszthető, semmiféle dologhoz, sem külsőhöz nincsen kötve, lett Luther nemcsak a vallás reformátorává, hanem az erkölcs reformátorává is, mert nála mindkettő, a vallás és erkölcs szorosan összefüggnek egymással, Kegyesnek lenni annyit jelent, mint vallásosnak és jónak lenni. Ezt az eredményt semmiféle pápai bulla sem ronthatja le, bármiként szidalmazza és ócsárolja is a nagy reformátort, annak művét s a protestantizmust. (Folyt, k«».) Mire tanít egy tehén? Wesley János találkozott egyszer egy keresztyénnel, aki elmondta neki küzdelmeit azon töprengve, hogy mitévő legyen. Ebben a pillanatban egy kőfal mellett haladtak el, amely felett kinyújtott nyakkal pillantott át egy tehén. „Tudod, miért néz át ez a tehén a fal felett?“ — kérdezte Wesley. „Nem“. „Mert a falon keresztül nem tud átlátni. Tégy te is igy küzdelmeiddel, tekints át felettük.“
