Harangszó, 1928

1928-09-30 / 40. szám

310 HARANGSZÓ. 1928. szeptember 30. Luther-hét Hamburg-Altonában. Ez év aug. 19—26. között tartotta az Egyetemes Lutheránus Konferencia, mely nevét legutóbb Lutheránus Egyesítő Mun­kára változtatta, ezidei nagy gyűlését Ham­burgban s a vele egybeépített, bár külön várost alkotó Altonában. Ennek a gyűlés­nek különös jelentőséget adott az a körül­mény, hogy előkészítője volt a jövő évben, Luther kátéinak 400 éves jubileumi évfor­dulóján Kopenhágában tartandó második lutheránus világgyülésnek, mely hivatva lesz megalkotni a világ összes evangéli­kusainak szövetségét. Impozáns volt, már a gyűlés külső lefolyása is. Az európai, sőt amerikai ev. egyházak számos vezérembere jelent meg. Magyar ev. egyházunk részéről D. Raffay Sándor bányakerületi püspök és Németh Károly esperes volt jelen. Németország különböző részeiről pedig különvonatok hozták a vendégek tömegeit. Az egész nagy gyűlés Krisztushoz, az Evangéliumhoz és az Egyházhoz Luther szellemében tett bizonyságtevés volt. Az evángélikus hit régi igazságai mellett hatal­mas erővel zengtek a régi Luther énekek. Különösen szép és feledhetetlen volt, amikor a városházán történt fogadtatás után a városháza előtti téren sok ezer ember jelen­létében a harsonakarok messzehalhatóan zengték az ősi Lúther-énekek melódiáit. Igen üdvös és nagyhatású újítás volt a konferencia rendezésében, hogy az első nap az ifjúságé volt. Az ev. ifjúsági egye­sületeknek és cserkész szövetségeknek több ezer tagja jött el Habmburgba. Aug. 19-én, vasárnap, Hamburg több templomában külön ifjúsági istentiszteletek voltak. Délu­tán a szabadban volt nagy ünnepély, este pedig Hamburg egyik legnagyobb termét töltötték meg zsúfolásig az ifjúság s a ven­dégek ezrei. Itt D. Stange Erik, a német­országi ev. ifjúsági egyesületek szervezeté­nek vezetője tartott haatalmas előadást az engedelmességről Luther életében. Az elő­adást ifjúsági karok által előadott Luther- mondások illusztrálták nagy hatással és bizonyságtevő erővel. A megnyitó és befejező istentisztele­teken kívül minden nap tanácskozásait reggeli áhítatok vezették be, melyeken ev. egyházunk régi liturgikus kincseiből össze­állított keretben kiváló egzházi szónokok hirdették az Igét. Aug. 22-én D. Raffay Sándor püspök beszélt Máté 16, 1—3. alapján, az idők jeleiről, mely szerint nem a rombolás tüzének vörössége az, amit magunk körül látunk, hanem az Evan­gélium, az Egyház diadalménak hajnal- pírja. Az egyes előadások gazdag tartalmáról e helyen még csak áttekintést sem lehet adni. A kiváló előadók, mint Althaus, Bachmann, Nygren professzorok, Ihmels missziói igazgató, Lauerer, a neuendettel- saui diakonissza intézet rektora, Johnson Gisle budapesti zsidó-misszionárius s mások előadásait mindig nagy érdeklődés kisérte. De mindenütt kiemelkedett a konferencia elnökének a nemrég 70. évet betöltött ősz szászországi püspöknek, D. Ihmelsnek igazi lutheri vezető egyénisége. Aug. 22-én este Hamburgban és Alto- nában egyidejűleg nagy nyilvános össze­jövetelek voltak sok ezer résztvevővel, melyeken a különböző ev. egyházak veze­tői tettek jelentést országuk egyházi viszo­nyairól. Magyar ev. egyházunk helyzetét D. Raffay Sándor püspök ismertette. A rendkívül gazdag programmá nagy gyűlést aug. 25-én az Északi-tenger roman­tikusan szép szigetére, Helgoland-ra tett közös kirándulás fejezte be. Aug. 26-án vasárnap pedig Hamburg és Altona számos templomában vendégszónokok hirdették az Igét. Nekünk, magyarországi evangélikusok­nak is igen fontosak az ilyen konferenciák, ha tőlünk távol is tartják azokat, — mert látjuk és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem a világ 80 millió evangélikusa áll vélünk egy táborban s Isten Szent Lelke munkálkodik Egyházunkban. A világ luthe­ránusainak vezetőemberei már ismételten ellátogattak hozzánk. Gondoskodnunk kell, hogy a jövőben is eljöjjenek s részünkről és minél többen vegyenek részt a világ evangélikusainak találkozásain, hogy az ilyen érintkezés útján kölcsönösen erősöd­jünk hitünkben és evangélikus öntuda­tunkban s akkor Egyházunkat a poklok kapui sem dönthetik meg. \y_ D. Templomi alapkö-leíételi ünnepély Kaposváron. Felejthetetlen, szívet-lelket gyönyörköd­tető, de egyúttal hitet mélyítő napja volt az áldozatkész kaposvári gyülekezetnek szept. 9-én, amikor gyönyörű napsütéses időben, mintha csak Isten jótetsző mosoly­gása csókolgatta volna a különös atyai kegyelmével megáldott kis gyülekezet mé­lyen megilletődött tagjait, helyezte le épülő templomának alapkövét. Az ünnepélyes alapkőletételi istentisz­telet a régi kis templomban kezdődött a 358. ének 1. versének eléneklésével. Majd Horváth Lajos gyékényesi lelkész rövid oltári imát mondott, amely után harangszó mellett ünnepélyes felvonulás volt az épülő templomhoz. Ott a 236. ének 1. versének eléneklése után Mesterházy Sándor esperes tartotta meg szépen felépített alapkőletételi beszédét I. Péter II. 5. v. alapján. Azután dr. Kring Jenő budapesti táblabiró, egyház- községi felügyelő olvasta fel Kapi Béla püspök által szövegezett okiratot. Szem alig maradt szárazon, amikor felcsendült az okirat szövege: Soli Deo gloria I A szö­vegfelolvasás után a kutyabőrre írt okiratot az „Erős Várunk“ című gyülekezeti lapnak eddig megjelent számait, a Harangszó ez- évi 36. számát, az ünnepélyre szóló meg­hívót és az istentiszteleti sorrendet, továbbá meglevő ércpénzünknek 1—1 darabját be­lehelyeztük egy erős vörösréz tokba, azt beletettük egy beton alapkőbe. Sándy Gyula egyetemi tanár, templomtervező átnyújtotta Mesterházy Sándor esperesnek az alapkő- letétel szertartásánál használt kalapácsot, amelyet József nádor felesége 1847. okt. 12-én a budai vártemplom alapkőletételénél használt először. Az alapkövet kalapács­ütések mellett megáldották: Mesterházy Sándor esperes, dr. Ittzés Zsigmond egyhm. felügyelő, Takáts Béla helyi lelkész, dr. Kring Jenő egyhközségi felügyelő, dr. Deák János egyet, ny. r. tanár, Horváth Lajos gyékényesi lelkész, Tallián Andor alispán a belvárosi róm. kath. egyházközség és Somogy vármegye nevében, Gál Sándor ref. s. lelkész a ref. egyház, dr. Herczog Manó főrabbi az izraelita egyházközség, dr. Vétek György polgármester Kaposvár r. t. város. Fleischhacker Gusztávné az Ev. Nőegylet nevében. Végül Sándy Gyula egyet, tanár, mint az általa tervezett 12-ik templom alapkövét áldotta meg. Ma'd az „Erős vár a mi Istenünk“ című koréi hangjai mellett elhelyeztük az alap­követ a belső főbejárati ajtó alá. Utána dr. Deák János egyet. ny. r. tanár tartotta meg gondolatokban gazdag ünnepi beszé­dét Máté XVI. 13—18. v. alapján, amelynek főgondolata a sola fide volt. Imát Takáts Béla helyi lelkész mondott. Mesterházy Sándor esperes áldás mondá­sával és a Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepély, Soli Deo glória! Egyedül Istennek adas­sák dicséreti Takáts Béla. EG YRÖL-MÁSRÓ1. A mindennapi életből. Egy furcsa angol statisztika. Egy unatkozó statisztikus, akinek nyilván nem volt egyéb dolga, döbbenetes híradással áll elénk. Az ideg- és elmebetegségek az utóbbi évszázadban ijedelmes mó­don szaporodnak, úgy hogy min­dig újabb és újabb elmegyógyin­tézeteket kell fölállítani a betegek részére, nem számítva a sok sza­natóriumot, magánintézetet, ahol szintén lelkileg terhelteket ápolnak. Eddig azonban senkinek sem jutott eszébe az, amire rájött ez az angol, aki az emberi elme megrokkanásával foglalkozik. Ke­zében számokkal, adatokkal ki­kimutatja, hogy háromszáz esz­tendőn belül egyetlen épidegzetü és épelméjű ember se lesz Euró­pában. Statisztikája nyilván sántít. Nem kell egészen komolyan venni. Megijedni sem kell tőle nagyon, hiszen oly messze van még az a háromszáz esztendő. Lehet, hogy addig eszére tér az emberiség. Okoskodása a következő : 1859- ben 535 embere esett egy őrült, 1897-ben 312-re. 1926-ban 150-re. Ha igy folytatódik ez az arány — legalább a különc statisztikus ál­lítja —, 1977-ben minden száz emberre egy őrült esik és három­száz esztendőn belül ezen a téren beáll a teljes egyenlőség. Akkor valószínűleg teljes béke és egyetértés uralkodik majd Euró­pában s a különböző népek nem viselnek majd egymás ellen írtó- háborút. Mert józan korukban ezt tették. „Dunántúli Szakácskönyv“ legújabb bővített kiadása 6.80 P előleges beküldése ellenében bérmentve kapható szerzőnél: özv. Nagy Ferencné Sárvár, Vasmegye. Utánvételes külde­mény 50 fillérrel drágább.

Next

/
Thumbnails
Contents