Harangszó, 1928
1928-09-23 / 39. szám
1928. szeptember 23. HARANQSZO 299 Sántha Károly halálára. Zendüll magasztos, angyalajku ének S az ég kárpitján átrepült egy lélek. Zsoltárt éneklő lelkek serege Elkísérte az Ur clibe 1 Hívtál Uram! lm itt van a Te szolgád! Földi pályámnak mint végeztem dolgát Ítélj meg engem, a bűnös embert 1 Szólt ... s az Urra ránézni sem mert. Földi pályádnak dolgát mint végezted? Feleljenek meg helyetted e lelkek. Kik énekelve vesznek itt körül S jötlödnek mind, boldogan örül. Feleljelek hót! E gyarló, bűnös ember. Ki büntetését várja, mit érdemel ? Urunk I Tárd felé atyai kezed, Öleld ál öt I Igaz gyermeked I Ajkáról mindig Rólad szólt az ének. Az ö szavára tért Hozzád sok lélek. Míg földön járt az eget kereste! . . . S az Ur a lelket átölelte I SZABÓ GÁBOR. A lélek ereje. Egy gazdag kereskedő pünkösd napján azt kérdezte a lelkésztől: „Van-e lélek? S ha van, miben nyilvánul ereje ?“ Mielőtt a lelkész válaszolt volna, kinyílt az ajtó s egy szegény asz- szony lépett be a szobába. Odament a lelkészhez s azt mondta: „Tegnapi keresetemet hoztam az Árvaház javára. Nem sok, de a lelkem késztet, hogy jót tegyek.“ A gazdag kereskedő, mikor az asszony elment, így szólt a lelkészhez: „Most már én is érzem a lelek erejét“, — s egy nagy ősz- szeget adományozott az árváknak. egy jobbágyának dohos odújában bujkálni, nem mehetsz 1“ E szavak úgy érték szegény leányt, mint a szikláról lepattant kődarabok. „De atyám a Szentirás mondja : A legszebb istentisztelet, az özvegyek s árvák meglátogatása. Azt mondja továbbá: Tegyünk jót mindenekkel, de kivált a mi hitünknek cselédeivel. Te vallásos ember vagy édesatyám s mindezeket nem tudod. Jézust hol láttad ? A palotákban, kastélyokban ? Nem a szegények kunyhóiban a betegek ágya mellett ? S te kereszténynek tartod magad. Jézus követőjének? Te messze estél Krisztustól.“ „Rónay vagyok“ buggyan ki belőle a gőg. „Ne kérkedj édesatyám 1 bűnül rójja ezt fel neked az Isten. Megint a Szentirás mondja: Az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves ő előtte az, aki öt féli s igazságot cselekszik. S nem gondolod édesatyám, a jó Isten téged teremthetett volna ilyen nyomorult jobbágynak s azt a jobbágyot meg Rónaynak, nem gondolod ? Ő mindenható s azt cselekszi, amit akar. Atyám, puhítsd meg szíved, mert vétkezel, a szegényekkel szemben légy más ember, mert vagyonod nem lesz elég, hogy a tisztítótűzből kiimádkoztassunk.“ „Te leány I te lutheránus vagy 1“ — . Lelkész, Felügyelő, Tanár, Tanító és LutherszöYetségi tag Urak! Kedves Hittestvéreink! Az OLSz. múlt évi választmányi gyűlése a november 10-re tervezett Első Ev. Nap megtartását nem javasolta. A hirtelen hidegre fordult idő az Ev. Napra jövő tagok elszállásolását megnehezítette. A választmány a május végi, illetre a júniusi első napokat ajánlotta. Ez a dátum azonban azért nem felelt meg, mert a konfirmációi és pünkösdi ünnepek miatt híveink egy részé az Ev. Napon megjelenni nem tudott volna. A júniusi első nupokat a református nagygyűlés foglalta le. Ezért egyetemes egyházunk elnökei szeptember utolsó napjait jelölték ki (28., 29.. 30.). Azonban a szarvasi Lulher-Árvaház felavatását a bú- nyakerülcti elnökség kénytelen volt szeptember 30-ra kitűzni. Október első és második hetében lesz a bányai egyházkerület gyűlése. Október második és harmadik hetében a dunántúli egyházkerület gyűlése és Kapi püspök győri beiktatása. Október negyedik hetében tartja Magyarországon a Protestantizmus Nemzeti Védelmére alakult Bizottság nagyszabású gyűléseit Budapesten és valamelyik nagyobb vidéki városban. Ily módon nem akadt olyan három nap, melyen az Ev. Napot megtarthattuk volna. Nem szívesen, de a körülmények által kényszerítve vegye tudomásul ezúton hazánk evangélikus társadalma, hogy a rajtunk kívül álló okok miatt ismét elhalasztott Ev. Nap helyett az Egyetemes Gyűlés rendjén Lutberszövetségi Konferenciára hívjük meg egyházunk minden gyülekezetét. A részletes programmot minden gyülekezetnek a közeljövőben megküldjük. Ez utón azonban máris arra kérjük gyülekezeteinket. hogy ezen a konferencián — lehetőleg — minden lelkész, felügyelő és tanító, valamint egy gyülekezeti tag részt- venni szíves legyen. Körülöltünk minden érdek szövetkezik és nem egy ellenünk, sok nélkülünk. Vaníliáitól! fel az öreg s olyformán nézett Ilonkára, mintha hályog esett volna le a szeméről. „Leányod vagyok s Krisztus igaz követője, ki mindenkit szeret, gazdagot, szegényt egyaránt. Az utolsók lesznek az elsők, az elsők utolsók. Ez néked szól atyám. Tégy jót a szegényekkel, amíg nem lesz késő. Engedd, hogy meglátogassam azt a szegény, nyomorult beteget!" „Menj 1" — volt a rövid válasz. Ilonka rohant, mintha a mennyország kapui tárultak volna fel előtte. Rónay egyedül maradt. Ilyen leckében sem volt rég része. Ez talált. Pörölycsapások gyanánt hullottak a leány szavai szivére, oly ajtókat tártak fel előtte, hogy volt min gondolkodnia. Közbe-közbe arra is gondoll, hogy ennek a leánynak igaza lehet. Legalább ő nem tudott volna hamarjában ellenérvekkel védekezni. Csak honnét szedi ez a leány ? Az a felkiáltás : Lutheránus vagy, önkéntelenül szakadt le szájáról, azt egy percig sem tartotta lehetségesnek. Mikor és hogyan ? Megnyugodott abban, hogy a zárdában is tanultak valamit s a biblia ismerete onnan származik. Még büszke volt a zárdák iskoláira. Másrészt közönséges női szeszélynek látta a leány kívánságát : büdös kunyhókat járni. Nagyúri pasz- szió. Furcsa, de ki parancsolhat a női nak kérdéseink, problémáink, melyek mellett szó nélkül nem haladhatunk el! Készüljünk hát a konferencián való részvételre ! Fogadják hiftestvéri üdvözletünket. Budapest, 1928. szept. hó 13-án. Dr. Kaas Albert báró az OLSz. elnöke. vitéz dr. Kendeh-Kirchknof Gusztáv 'az OLSz. e. i. igazgatója. OLVASSUK A BIBLIÁT! Hogyan szereted Jézust: Szept. 24. Mint a farizeusok ? Lukács 11, 47-51. Azok szeretik így, akik minden szépet mondanak arra a Jézusra, aki 1900 évvel ezelőtt élt, s- aki most fenn a mennyben van. De nem szenvedhetik el azt a Jézust, aki hozzájuk közel, azokban él, akik egészen átadták neki az életüket. Ezek azok, akik beszélnek a keresztyén eszmék ragyogó csillagairól, de sohasem beszélnek Jézus követéséről. Figyelmetlen énekléssel, egy—egy ünnepi elérzékenyüléssel ékesítik Jézus körül a sírt, de semmit nem változtat rajtuk az, hogy érettük vérét ontotta. Szept. 25. Mint Márta 1 Lukács 10, 38-42. Márta minden helyet ismert Jézus körül csak azt nem amelyet Mária elfoglalt. Aki szeretni akarja Jézust, annak elsősorban nem azokat a szolgálatokat kell szeretnie, amelyekre ő körülötte alkalom nyílik. Hanem azokat a hatásokat, melyekkel Jézus belenyúl a mi eleiünkbe. Szept. 26. Mint az ötezer férfi ? János 6, 1—15. Szeretet! Ez a szó a mindennapi életben legtöbbször egy olyan viszonyt takaf le, amelyben egyik ember kihasználja a másikat. A baj nem az, hogy ki akarod használni Jézust. Hiszen ő azért jött, hogy mindenestől kihasználjuk öt, mint a szőlő- vessző a szőlőtőt. De csak úgy, mint a szőlővessző a szőlőtőt! Nem egy tőle idegen élet szolgálatéban. Akik csak így akarják szeretni, ilyen értelemben királlyá választani, azok elől elzárkózik Jézus. Szept. 27. Mint Zebedeus fiai ? Máté 20, 20—27. A szeretet akkor is elitélendő szeszélynek ? Mátyás király nagy úr volt, mégis hordta a zsákot. Vili. Ilonka szeszélye a falu áldásévá lelt- Kovácsné árvái már nem szenvedtek szükséget. Ilonka ott volt mindenütt, hol segíteni kellett, amerre ment felszáradtak a könnyek s nyomán áldás fakadt. A falu gyermekei az ő gyermekei voltak. Ilonka védő angyalává lett a jobbágyoknak s ezek tűzbe mentek volna érte. S honnan e hirtelen változás? Tudta a faluban mindenki: az igaz evangélium. Csak édesalyja nem tudta. A plébános sejtette, de bizonyosat nem tudván, nem mert még fellépni az öreg Rónaynál. Várakozott, figyelte Ilonkát, de hiába. A jobbágy inkább agyonüttette volna magát, minthogy Ilonkát elárulja, a jó Isten meg szinte láthatatlanná tette, hogy végezhesse áldott munkáját az evangélium érdekében. Az öreg Rónay ugyan bosszankodott, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított az egész dolognak. Másrészt Ilonkának samariténusi munkája nagyban emelte a nép előtt a Rónay-család tekintélyét s ez mégis csak hizelgett az öregnek. Ha egy percig is sejthette volna, az ő leánya szeszélyének mi a lényege, tán beleőrült volna. folyt, köv.)
