Harangszó, 1928
1928-09-09 / 37. szám
284 HARANQSZÓ, 1928. szeptember 9. 11—1 óra között árvák s gyermekkeresők találkozóját tartja. Külön levélcím: Ref. lelkész, Rákospalota- Ujvárosrész, Arany János-ut 49. Egy kis gyülekezet nagy örömünnepe. ötven esztendő reménye, buzgó szíveknek szent vágya válik valóra a Balaton partján, a keszthelyi gyülekezet körében, amikor megkezdték templomuknak építését. A templom alapkövének ünnepélyes meg- áldása és elhelyezése augusztus hó 23-án történt meg nagy ünnepség keretében, melynek drága emléke mindig élni fog a hívek lelkében. — D. e. Vsll órakor istentisztelet volt a polgári leányiskola tornatermében, melyet ez alkalommal a hívek serege egészen megtöltött. A „Dicsérd én lelkem“ ének után Menyhér István imádkozott és bibliát olvasott (Ezsdrés 3.10—is.), mely után felhangzott az „Isten felséges adománya“. Nagy Lajos zalai esperes lépett a szószékre és a 27. zsoltár 4. v. alapján megtartotta a szépen felépített ünnepi beszédet, mely után az „Erős vár a mi Istenünk“ akkordjai zengtek fel a könnyes szemű hívek ajkain. Ezután az egész gyülekezet kivonult a templomépítés színhelyére, ahol az egész város közönsége, élén a hivatalvezetőkkel, várakozott, kiknek soraiban ott láttuk a premontrei rend főigazgatóját, a katonaság, csendőrség képviselőjét, a járás főszolgabiréját, városbirót és főjegyzőt. Gazdasági akadámia, Hercegi urodalom, hitfelekezetek, posta, ipartestület, iskolák és közhivatalok kiküldötteit és nagyon sok vendéget. Szépen felépített lombsátor nemzetiszinü lobogókkal és viré ''okkal díszítve, belsejéber >ek tábo tárral, melynek hátterébe igákból k szített hatalmas fehér kereszt állott, a homlokzatán „Isten nevében“, rózsaszínű virágokból készített felirattal, állott a templom szentélyének helyén. A gyönyörű virágdíszítéseket nagy buzgósággal özv. Nagy Istvénné kéa a rémült komorság köré. Nem sejtették, ■jgy épen az örvendezteti az ő lelkűket, minek a megfojtását tűzték ki célul. A leány minden kedvességével is már kellemetlen kezdett lenni. Előtte mindent titkolni akartak, ne bánkódjék ártatlan szíve. Arra nem is gondoltak, hogy a délutáni dolgokról *■ -hon valamit. Nem érintkezett ő "ol a jc ;• al. A küldönc pedig beléphet minden percben, ki hírt hoz az alispántól s elárulhatna mindent. „Jó napod van ma édes leányom, térj pihenni ezzel az áldott kedéllyel, ne zavarja ma már semmi a te örömödet, menj édes leányom 1“ A leány szívesen ment, hisz várták a könyvei. Búcsúzott és szobájába tért. Talán az éjfél is ott érte a könyvei mellett. Minden sor csak erősítette hitét, minden gondolat szorosabbra fűzte a reformációhoz s végül, mint a lutheri tanoknak tántoríthatatlan híve áll előttünk. Lefekszik, llgy fekszik ágyában, mint fehér liliom a hó- pelyhek között. Imádkozik s boldogan álomba merül. ' A küldönc is megjött. Átvették tőle a levelet s elbocsátották. Oly izgatottság vett rajtuk erőt, hogy alig tudták feltépni a levelet. De a tartalomra furcsa ábrázatot öltött mindkettőnek arca. (Folytatjuk.) Fohász. A nap lement már delelőmről; Mér alkonyul, már este van. Ha Te nem óvnád gyenge léptemet; Mi lenne velem oh Uram ? Velem voltál napom kelésén, Hogy alkonyul, most se hagyj el. Míg a szemfedél rám borul; Maradj velem, kegyelmeddel. Nehéz út maradt el mögöttem ; Könnyes szemekkel tekintek vissza, Azért én csak mentem előre ; Jó Istenem Tebenned bízva. Te nyújtói kezet a csüggedőnek ; Oh esdve kérlek, most se hagyj el. Míg a sír hantja rém borul; Maradj velem kegyelmeddel. TÓTH DÁNIELNÉ. szítette, a Nőegylet tagjainak segítségével, elhunyt férje émlékére. — A „Jövel Szent Lélek“ hangjai után Menyhár István pa- rochus lelkész lépett az oltár elé és rövid bevezető beszéd után (118. zsolt. 24—25. v.) felolvasta az emlékiratot, mely a gyülekezetnek és a templomépítésnek történetét foglalja magában, feljegyezve hazánk és egyházunk vezetőit. Ezután Nagy Lajos esperes mondott nagy ünnepi beszédet az oltár elől (Máté 7.24—as.). Az okmány az aláírások után, a tervekkel és egyéb mellékletekkel ellátva, burkolatba foglalva, elhelyeztetett az alapkőbe, melyet Nagy Lajos esperes és Menyhár István lelkész megáldottak. Majd következtek a kalapácsütések bibliai mondások kíséretében esperes, lelkész és világiak részéről. Az esperes befejező alkalmi verses imája után a Himnusz hangjaival ért véget a lélekemelő ünnepség. — Délután, mikor már minden csendes volt az ünnepség színhelyén, jó- lelkü hívek összeszedték a tábori oltár virágait és kivitték a temetőbe, hogy feldíszítsék vele a gyülekezet elhalt buzgó és áldozatkész híveinek sírjait, akik között az egyházalapozó Oppel Károly és felesége sírjára az oltár fehér virégkeresztjét tették, így rótták le az ősök iránti emlékezésnek kegyeletes adóját. A templom bárok stílben készül, a város legszebb helyén a Gazdasági akadémia melletti sarkon, Közvetlen szomszédságban épül a hasonló stilusu lelkészlakás is. Mindkettőnek a tervét és költségvetését Szeghalmy Bálint hírneves műépítész, nagy- kanizsai városi mérnök készítette teljesen díjtalanul, amivel sokat segített anyagilag is a kis egyházon, sőt az ellenőrzés nagy munkáját is ő volt szíves vállalni. Mindezekért a fáradságért nagy hálára kötelezte egyházunkat Szeghalmy Bálint prot. testvérünk. Az építést Kalmár Zoltán építész-mérnök végzi Nagykanizsáról, aki evangélikus hittestvérünk, az ottani egyház buzgó presbitere, kedvező ajánlatával segítve elő a kis egyház nagy feladatát. Az építkezés körülbelül 50 ezer pengőbe kerül és az alig 800 lelket számláló gyülekezet két év alatt 30 ezer pengőt hozott össze e szent célra, önmaguknak erő feletti megadóztatósóval és segélyekkel, de még mindig hiányzik 20 ezer pengő, melyet ezután kell előteremteni és ehhez várja a közegyház és a testvérek segítő kezét és adományait. Amelyik egyház ily rövid idő alatt ennyit áldoz az Isten dicsőségére és egyhózépítésre. az megérdemli a külső segítséget is, mely nem maradhat el.'— Isten áldása legyen nagy munkájukon. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről A gráci Tagespost augusztus 3-iki számában írja: „A St-Pölteni járásbíróság egy heti szigorított börtönre ítélte Pater Baudenbacher Gáspár jezsuitát, a törvényesen elismert protestáns egyháznak gya- lázása miatt. Pater Baudenbacher február 12-én Ybbsben a városi templomban tartott prédikáció alkalmából többek között ugyanis a következőket mondotta volna : Az esketés egy katholikus és egy protestáns között, ha az protestáns templomban történik is, érvénytelen, mert a protestáns templom nincsen felszentelve. A protestáns templom hasonlatos a tehénistállóhoz mert az sincs fölszentelve.“ Pater Baudenbacherra és hasonló gondolkozású elvtársaira állanak az írás szavai: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Egyben nekik köszönhetni, hogy tudatlanság és hitetlenség árnyai nehezedtek ismét a földre; tévely és bűn éjjele az emberiségre. OLVASSUK A BIBLIÁT! Milyennek ismered Jézust? Szept. 10. Távollevőnek. János 4.19-25. A samáriai asszony tudott a Messiásról. De mindig valami nagyon távollevőnek képzelte őt: azért nem ismert Jézusban reája. Akik mindig távollevőnek gondolják, azok nagyon helytelenül ismerik öt. Gyermekkorunkban nem így volt az. Az, hogy felnővén nem láttunk embereket, akik Jézus tanításait komolyan vennék, távolította el tőlünk az ő alakját, Jézust az ismeri helyesen, aki felnőtt korában is úgy tekint reá, mint közellevőre. Szept. 11. Csodálandónak? Lukács 11, 27—28. Van at embereknek egy csoportja, amely elsősorban csodálandónak ismeri Jézust. Ezek azok, akik a szemüket és fantáziájukat szabadjára eresztik, hogy csodélatbaejtő dolgokat élvezhessenek vele kapcsolatban, de szívüket azért egész hidegen, hét lakat alatt őrzik. Ezek azok, akiknek csak álmaik vannak Jézusról. Ezek azok, akik ellen Jézus már a maga korában küzdött. Nem adatik jel e gonosz nemzetségnek. Nem csodálandó, hanem követendő az igazi Jézus. Szept. 12. Követheletlennek ? Lukács 9, 57—62. Itt ugyan nem mondja a három közül egy sem, hogy : „akkor követhetetlen vagy Uram“ — de ma nagyon sokan — olvasva e részt — azt állapítják meg. Lehetséges, hogy miközben bővül a Jézusról való ismereted, követhetetlennek érzed őt — átmenetileg. De ez csak azért van, mert az ő követése mellett meg akar győzni, hogy te milyen nyomorult s újjászületés nélkül végkép alkalmatlan vagy az Isten Országára. De ha ezt az átmenetet megtetted s a követésen kívül a kereszten való
