Harangszó, 1928

1928-09-09 / 37. szám

véltségot is magad előtt látod, — nem mondod Jézust többet követhetetlennek.

Szept. 13. Túligénylőnek'/ Máté25.24-30. Van ebben valami igaz. Jézus olyan igényekkel lép fel, milyennel senki sem. Az egy. talentumos kegyetlennek nevezi ezért az Urat, De valóban az-e? Nem miértünk van az, ha az Úr túligénylő. Vájjon lehet-e túligénylőnek tartani azt, aki a legszebb gyémántért, a híres Kohinórért tíz várost kér s nem egy babszemet. Ha felméred, hogy mit ad, nem tarthatod többé túligénylőnek.

Szept. 14. Neked szólónak! Ján. 4.26-29. Ez mór helyes vonás. Minden az enyém ! Ez az egyébként veszedelmes szó megnyitja előtted a legmélyebb kincses bányákat, ha ezzel járod be az Igéket, a vívmányokat, Ígéreteket s kínálatokat, melyeket jézus maga után hagyott. És ennek alapja is van. Mihamar rájössz arra, amire a samóriai asszony, hogy Jézus jobban ismer téged, mint magad. S azért épen azt nyújtja, amire neked van szükséged.

Szept. 15. Hatalmasnak! Máté 8.5-13. Ilyennek ismerhették meg a tanítványok, mikor lecsendesítette a háborgó tengert. Ilyennek a kapernaumi százados, mikor még semmit sem látott. Ilyennek ismerte meg a samóriai asszony. Jézus hatalmas, mert hozzá mer nyúlni a bűnhöz s hatalmas, mert vállalkozik arra, amire e világ minden kincse, tudása, gyönyörűsége hiába pályáz: és egészen be tudja tölteni az egyébként feneketlen s folyton sóvár szívet.

Szept. 16. Hódítónak! Máté 27.50—56. Hódító volt a hegyi beszédben, hódító vi- rágvasórnapjón. Hódító, mikor ezreket vendégelt, s mikor búcsúzóra a nórdus olaj kiöntetett. De legcsodálatosabb, hogy hódító volt a kereszten. Most ott a leghódítóbb. Addig míg ezt a hódító erejét nem ismered, míg nem érzed, hogy lehetetlen Néki ellenóllanod, hiányos az ismereted. Jézus meg tud nyerni s boldoggá tenni. Légy hót azon, hogy eljuthass idáig. Minél előbb. Hogy milyennek ismered Jézust, attól függ az üdvöd ! Gáncs Aladár.

1928. szeptember 9.

____________

E

gyüttműködés.

Paród-fürdőn, hol protestáns istentiszteletre csak a legritkább esetben mehetnek a hívek, augusztus hó 19-én protestáns istentiszteletet tartottunk.

Több, mint százötvenen vettünk részt az istentiszteleten. A résztvevők legnagyobb része nagykunsági és Debrecen környékéről való református hívekből állott.

Prédikált Zsiray I .ajos nagyvázsonyi ev. lelkész, az éneket vezette Kozlik István ref. vallósu nyíregyházai kir. telekkönyvvezető.

Az offertórium 48 pengőt jövedelmezett, melyből díszes bibliát szereztünk be a gyógyfürdő könyvtára részére. 30 pengőt pedig két. nagy szegénységben vergődő, parád-üveggyári munkóscsalódnak segélyezésére fordított a vezetőség.

Augusztus 23-ón este 6 órakor vallásos est volt a következő sorrenddel :

1. Egyházi ének Erőss Andorné (ref. vallósu) úrnő vezette harmóniumon, nagy szaktudással. 2, Acsay Ferenc (ref.) fürdőgondnok szép bevezető beszédet mondott, 3. Zsiray Lajos lelkész imádkozott és megáldotta a bibliát. 4. dabasi Halász Lajos (ref.) tiszti főügyész, a budapesti IX. kér. ref. egyház gondnoka, nagyhatású beszédet mondott, utalva a Biblia áldásaira. 5. Acsay

HARANGSZÓ.

Ferenc átvette a Bibliát. 6. Irredenta fohász, zenekíséret mellett, nagyon szépen énekelték: Gurizatti Ferencné (róm. kath.) és Bogdán Ilonka (ref.), 7. Haldokló mellett. Tompa Mihálytól. Szavalta : Korlik István, a buzgó nyíregyházi ref. egyháztag, ki az istentisztelettartás kezdeményezője volt. Művészies szavalata nagy lelki gyönyörűséget szerzett. 8. Záróbeszéd. Tartotta a lelkész. 9. Egyházi ének, kísérte: Erőss Andorné. 10. Szózat, énekelte a gyülekezet.

Bizonyára nem hiába utalt lelkész a záróbeszédben a nagy Ruyter Mihály szavaira, melyeket a gályarabságból kiszabadult ev. és ref. vallósu hitvallókhoz intézett, mikor megjelentek előtte, hogy hálójuknak adjanak kifejezést. Ruyter ezeket mondtu : „Hallom, hogy vegyesen vagytok ev. és reformátusok. Menjetek haza, legyetek egyek és eggyé, mert másként eltipor benneteket a közös ellenség.“ Lelkész hangsúlyozta, hogy ma ez az intés szól minden magyarnak, kell, hogy egyesítsen bennünk a közös édesanya, a Haza iránt való szeretet.

Katholikus hívek jelentették ki a lélekemelő vallásos est végeztével, hogy ahol békebontóssal találkoznak, ott nem késnek ellene szólni.

Ez alkalommal áz offertórium 117 P-t hozott, melyet részben a nyíregyházai „Le- ónykólvineum” részére, másrészt az „Adal- bertiánium" alap javára gyűjtött a rendezőség.

Emlékek.

III. Eperjes.

A vén diák már rég elballagott,

Újak jöttek-mentek cl azóta,

Sokszor hangzott fel a régi nóta,

Hogy otthagytam az ős Kollégiumot.

Eperjesre új vérnász köszöntött,

Karaffa lelke ismét bent az úr,

Nem doboghat ott a szív magyarul S az igaz lett, — méltatlan — üldözött

Fülembe cseng a régi eskü újra:

„Hitért, Hazáért élünk és halunk,

Ügy áldjon Isten !.... Lesz-e hajnalunk ?

Várok, várok arra a boldog útra,

Mikor a vén diák majd újra felkeres S ódon kapudat kinyitod előtte Eperjes t SZABÓ GÁBOR.

Egy délután és egy vallásos- estély Sikátoron.

Ki még nem volt ott, hogy tudná, mit jelent a mai rideg, számító világban egy kis sziget a nagy Bakony gyönyörűséges Csuka völgyének végén : Sikátor. Azt lehetne mondani, olyan falu, mint a többi. Sok kedves fehérre meszelt házzal és két piros tornyos templommal. Vasárnap délután úgy ülnek ki a ház elé, a kis padra a falu népei, mint a többi falusiak ... De valahogy még sem olyan közönséges érzéssel mehet végig az idegen, mint más falu utcáján, mert Sikátoron kedves, jóságos, meleg érzésű emberek fejéről mélyen lerepül a kalap, szívélyes mosolygós emberek köszöntik az embert. Talán onnan van ez, hogy nagy a békesség ebben a faluban. Bámulatos I A katholikus és evan285

gélikus gyülekezet testvéri együttérzésben él itt egymás mellett. Olyan testvéries megértő vezető mint a sikótoriak evangélikus papja, meg a katholikusok pre- lótusa nem hinném, hogy lenne még az országban, összecsókoloznak, ha találkoznak ... hihetetlen, de az igazi felebaróti érzés meleg kapcsa fűzi itt össze a két pásztort,... ezért egygyek itt az emberek.

Vallásos estélye volt Sikátornak aug. 26-ón, melyre a gyülekezet vendégül meghívta az Eposz d. t. titkárát: Novák Rezső- nét, ki itt a gyülekezet ápolt, hófehér, tiszta templomában: „Az Istenbe vetett hitről és a Jézusban elmélyült szerétéiről“ beszélt a figyelmes buzgó hallgatóságnak. A lelkész, Pócza Ferenc oltári imája, a helybeli tanító kitűnő orgona kíséretével zengő közös egyházi énekek, Pócza Irénke oki. tanítónő : Muraközy Gyula : „A tanítónő“ című versének művészi szavalata, Pócza Jenő: „Isten“ című versének finom előadásával nagyban emelték az estély vallásos szépségét, melynek végén a lelkész melegen üdvözölte a gyülekezet nevében Novák Rezsőnét, majd befejező ima és áldás osztással véget ért az est. A gyülekezet tagjai mély meghatódással vitték az Úr házából a kapott javakat. Majd a lelkész kedves vendéglátó házában összegyűltek azok a tisztelői a családnak, kit, ha tökéletes háziasszonyt keresnek, a papnőjükben találják meg azt, akinek szeretetteljes szíve besugározza a papiak minden szobáját. Csendes, gondos édesanya Pócza Ferencné, kire úgy gondolok vissza, mint igazi papné édesanyára, mert leányt és fiakat nevelt nemcsak a családnak, hanem az egyháznak és társadalomnak is. Isten, aki szereti Sikátort, áldja meg az ott élők békességét.

Fontoskodók. Egyszer a légy ráült a szarvas agancsára s azt mondta a szarvasnak: „Ha nagyon nehéz volnék, csak szólj bátran s elröpülök.“ Erre a szarvas megszólalt s azt mondta: „Te is a világon vagy ? Eddig nem is tudtam s nem is éreztem 1“ Vannak mindenütt, minden téren olyan fontoskodó térfiak s nők, akik, mert senki sem veszi őket észre, vagy nagyhangú kijelentéseikkel, vagy öltözködésükkel, vagy feltűnő viselkedésükkel vonják magukra a figyelmet. Az ilyen emberek, ha önmagukat vizsgálják, akkor nagyitóü- veget tesznek fel s roppant nagyoknak s fontosaknak tűnnek fel önmaguk előtt. Egyszer a nagy zongoraművésznek, Liszt Ferencnek bemutattak egy fiatal embert, aki a fontoskodók fajtájából való volt. Amikor Liszt nevét hallotta, akkor nagy keseredéssel igy szólt: „Liszt — igen? Liszt Ferenc? Már hallottam a hírét!“ Liszt pedig azt válaszolta: „Én az önét még nem hallottam!“ A fontoskodó embert rendesen lenézés és megvetés kiséri. Jézus azt mondja : „ Aki magát felmagasztalja, megaláztatik I“