Harangszó, 1928
1928-08-26 / 35. szám
268 HARANQSZÓ. 1928. augusztus 62. OLVASSUK A BIBLIÁT! A zsidókhoz írt levél. Aug. 27. Zsid. Vili. 1—13. Az a mi hitünk erőforrása és gyönyörűsége, hogy a mi főpapunk az Isten jobbján ül. Mindenkor velünk van és könyörülő szeretettel vesz részt életünkben. Az ószövetség csak felfedte az emberi erőtlenséget és ezért tökéletlen volt. Az újszövetségben a mi főpapunk által közöl Isten bűnbocsátó kegyelmet és atyai könyörülő szeretetet. Minél tökéletesebben hiszel a mennyei Főpásztorban. — annál teljesebben közli veled az Atya szeretetét. Aug. 28. Zsid. IX. 1—10. Az ószövetségi sátor berendezése, valamint a benne való szolgálat csak ábrázolása a dicső •alóségnak, amelyet az újszövetség hozott. Az áldozatok a Krisztus áldozatára utaltak és nem voltak alkalmasak arra, hogy a lelkiismeretet tisztává tegyék. Ezt jelképezte a szentek szentjét elzáró függöny: hogy ezen szövetség még nem hozhatja létre a közösséget Isten és ember között. Mindez számunkra azt is jelenti, hogy az ember saját törekvése, saját áldozata és érdemei által nem juthat Istennel életközösségbe. Ezt fo!..„. ^ meg Testvérem 1 Aug. 29. Zsid. IX. 11—24. Földi életével az Úr még a szentek szentjén innen maradt, de áldozatával kettétépte a kárpitot és bement az Atya dicsőségébe, a szentek szentjébe és nekünk is utat nyitott oda. Krisztus áldozatét teljes értékűvé az tette, hogy az örökkévaló lélek által áldozza fel magát. Életét teljesen Istenben élte — ez volt az ő tökéletes engedelmessége; és így áldozatában kizárólag az Isten lelke vezérelte. Ezen áldozatnak a vére, — Krisztus vére — az újszövetség egyetlen bűntisztító eszköze. Ebben mindenki részesülhet és mindenkit minden bűnétől ez tisztít meg. Aug. 30. Zsid. IX. 25—28. Az Úr Jézus Krisztus áldozata, amellyel az újszövetség megpecsételtetett és mindnyájunk számára életbe lépett, szemben az ószövetség sok, ismétlődő áldozataival, — egyetlen áldozat. Ez nem ismétlődik és nem is utánozható. összefutnak, szerte kalandoznak gondolatai. Haza felé indul Ilonka utón. II. Rónayék kastélya egy kis emelkedésen áll, kívül a falun. Százados, lombos fáknak sürü tömege veszi körül, hogy csak a teteje látszik. Az erdőnek beillő parkot széles, magas téglafal veszi körül, jelezvén, hogy a Rónayak lakhelye külön világot képez. Az édenkertről mintázta a képzelet ezt a szép parkot. A dús lombu fák árnyában templomi csend. Gondozott utak szaladnak keresztül-kasul, mint annyi tekergő kígyó a még mindig zöld pázsit között. A vadak szabadon élnek itt. Hivó szavadra az őzike hozzád jön s kezedből vár ételt. Itt-ott virágágyások, mintha egy tündér szórta volna el jó kedvében szin- gazdag, mosolygó csokrait. Rejtettebb helyeken kicsiny lugasok húzódnak meg ; az elbeszélt emberi titkokat őrzik meg s az Istennek elmondják a szív panaszát, A nagy arányokban összehordott bőség kicsinylőleg néz le Falussyéknak egy kőhajítósra levő kúriájára. A kert itt is rendezett, de minden egyszerű, kicsiny, közvetlen s kedvesebb. Klára néninek, a ház úrnőjének kezem unkája látszik itt Földi élet, örökkévalóság. Százféle alakban áll elém az élet. . . Egyszer, mint a pajkos, rakoncátlan gyér[mek Szivárvány színekkel teleszőtt ruhában Száz játékot űzve hét határba kerget, Máskor meg fáradtan kullog csak utánam, Mint a golgotákon agyonhajszolt vándor. Aki nem is tud már szólni se bujában!! Mért nem mindig ifjú játszik ott az utón, Akit nótás kedve percre sem hágy nyugton? Napsugár ruhája miért foszlik szerte ? Verőfényes délre miért száll az este ? Miért csendesül el az a csengő ének ? Kacagó ifjakból mért is lesznek vének, Pihenésre vágyó, fáradt testű vének ? Nem lenne szebb az, ha mindig rózsa nyil- Ha koporsó sohse kerülne a sírba? [na, Nem lenne az boldog, ki mindig ott állna Erős diadallal romolhatlan vára Szélesre tárt ajtós örök pitvarába ?!! Ha] kan szól a lelkem: ne kérdezz most sem- Ezer kérdésen is általvezet egy hit: [mit! Szent hivatást hordoz minden földi élet... Sírhalmok közt újra új Ígéret éled! Teli kalászokból kihullik a búza, Ifjú-e, vagy öreg egyszer elmegy mind-mind Ama legutolsó, legrövidebb útra I De lelkünket visszük fel egy szebb hazába, Ahol nem lesz többé szegény, gazdag, árva. Ifjú lesz a lélek, aki oda ér fel, Teleszívja magát örök dicsőséggel S mint maga az Isten el nem múlik soha... Imádkozzunk buzgón, hogy eljussunk oda! SCHÖCK GYULA. Ezen egyszerire, soha vissza nem térőre mutat az ember élete is : egyszer éli, egyszer fejezi he az ember az ő életét — azután már csak az ítélet következik. Halál és azután Ítélet I Most van csak időd, hogy a Krisztus áldozatában nyújtott kegyelmet megragadd a megtérés által, mert az újra visszajövő Krisztus már nem bűnt törölni, hanem bűnt büntetni és övéinek üdvösséget hozni fog. mindenen. Nagy szeretetének nyomait rakta mindenüvé s így minden szeretetet lehel. A bejáró szegények könnyei öntözik itt a virágokat s a kijövök áldó szavai tanítják énekre a madárkákat. Klára néni ott áll a kis ajtóban, fiát várja, az Istvánt. Lelkének gyönnyörüségét. Férjét tizenöt évvel ezelőtt temette s így igazán csak fiának él. Egy a fájdalma, nem jön leány a házhoz. Istvánból pap lesz, ez majd a szívét tépi. Miért is van ez a lelketlen törvény, vagy szokás ? Hány szívet tett ez már beteggé s boldogtalanná annyi lelket! Ily gondolatok bántják valahányszor egy leány kerül eléje, mint most Rónay Ilonkája. De lám máskor az út túlsó oldalán szokott menni a nagy fa alatt s most az ő oldalukon jön, de hogy siet. Klára néni mór be akart menni, de valami tartóztatta. „Jó napot Klóra néni“ szól hirtelen Ilonka. „A jó Isten áldjon meg téged s tegyen boldoggá." „Köszönöm Klóra néni“ s ezzel Ilonka tova siet. Klára néninek úgy vert a szíve örömében, mintha az angyalok játszanának vele. Mi történt itt? Még soha nem szólt neki Aug. 31. Zsid. X. 1—18. Krisztus azáltal, hogy tökéletesen odaadta magát az Atyának és teljesítette az 0 akaratját — az újszövetség tökéletes és mindörökre érvényes áldozatát hozta. Ebből nyerünk mindenkor bűnbocsánatot. Mindebben azonban számunkra példát is adott, hogy mi is testünket és akaratunkat ami Istenünknek örömmel felajánljuk. így bevezet bennünket a mi Urunk az Isten akaratába, hogy annak megismerésében és teljesítésében megszenteltessük. Szepf. 1. Zsid. X. 19—25. Az Úr meghozta érettünk az ö áldozatát. Általa van immár bemenetelünk az Isten dicsőségébe és van teljes megtisztulásunk bűneinktől, Most immár éljünk is ezen csodálatos jótéteménnyel. Engedjük, hogy lelkiismeretünket megtisztítsa. Hozd minden bűnödet, minden bűnös gondolatodat és hajlamodat az 0 szent vére aló. így azután megtisztított életünk a világ folyton változó hangulataival szemben — a reménységben állandóan örvendező élet leend. És a Krisztus által nyert ezen bizonyos reménységben élve legyünk buzdító példa embertársaink részére Szeressünk és cselekedjünk jót, hogy egyebeket is erre buzdítsunk. Különösen fontos pedig az, hogy ezen megújult életet a gyülekezeten belül éljük. Nekünk a gyülekezetre, a gyülekezetnek ránk van szüksége. Szept. 2. Zsid. X. 26—39. Aki egyszer megismerte az igazságot, vagyis a megváltás tényét, az nagy felelőséget visel. Ha elveti magától a megismert, a felkínált jót, ha tehát szíve keménységével megtapodja Isten fiát és megcsúfolja az őt hívó Szent Lelket, annak számára többé bűnbocsónat nincsen, hanem az Isten ítélete és haragja éri öt. Te is Testvérem immár azok közé tartozói, akiket az Úr lelke ez igékben a megváltás boldogító tényéről, Krisztus Urunk vérének nagy erejéről megvilógosított. Tudhatod, hogy ott a helyed azoknál, akik szenvedtek az evangéliomért, de üdvözöltek is az evangélium által. Mour Henrik. Vas- és rézbutor-lakatos műhelyembe egy jó és erős fiút tanulónak felveszek. Ernszt János Győr, Wennesz J. út 55. 1—3 ez a leány, pedig hogy szerette ! Mi történt itt ? Boldogan m.;nt be egyszerű hajlékába, hisz szeretetet mutatott irányába valaki, kiről eddig azt hitte, hogy gyűlöli. Ugyanígy Ilonka is. Örült, hogy megszólította Klára nénit. Mennyi örömtől rabolják meg önnönmagukat az emberek 1 s minden a gyűlölség miatt. Mennyire szeretik egymást s nem szabad egymáshoz szólniuk, mert Ilonka gazdag s Klára néni mellette szégény. Már a park főutján haladt Ilonka. Mily csúfnak látta ezt a gazdagságot, mily hideg. Könyörtelen, nem törül könnyeket, mint Klári néni szegénysége. Szinte szégelte magát. Mily drága lett egyszerre előtte ez a virág, oly valakitől kapta, aki tud szeretni s másokért is cselekedni. Ez a vadvirág szebb, mint a parknak minden virága együttvéve. Ezek csak hideg szépséget lehelnek s talán csodálatot keltenek, de ezt az odaadás adta kezembe s megtanítja szeretni a rideggé, büszkévé nevelt szívet. Ilonkának édesatyja, Rónay Gábor észrevette, hogy leánya egy percre megállt Falussyék előtt s már figyelmeztette • „Mit jársz ezeknek a hózatéjón ?“ „Oly kedves az a néni, atyám 1“ (Folytatjuk.)
