Harangszó, 1928

1928-08-26 / 35. szám

XiX. évfolyam. 1928. augusztus 26. 35. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : a Dunántúli Lntöer-Szövelsfio. Az Orazáfon liUthor-Szöret- ség hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Szent vallás, te vagy legfőbb kincs, Tenálad becsesebb jó nincs. SaarkesaM-ktadiMratal t 8ZENT00TTHÄRD. Vas vármegye. VlikkladóhlTatal i .Luther-Társaság* kflnyr- kereskedése Budapest, Vili., Szentkirályl-u. Sl/a. A „HAKANG8Z0“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 t. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel lP/e-oa kedvezmény. Amerikába egén évre í dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fUl. Nem akarjátok?... Lukács 12 . M. „Képmuta­tók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet ten­ni ; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok Ítéle­tet tenni ?“ S okszor amilyen leleményes és előrelátó az ember a földi dol­gokban, éppen olyan vak, balga és nem számító a lelki dolgokban. Pedig mit használ az embernek, ha mindent tud, ha mindent meg­tanul és minden titkot felderít is, de az egy és szükséges dolgot el­hanyagolja s nem törődik azokkal, amelyek az ő békességére valók I... Oh, bárcsak jobban kihasznélnók a kegyelemnek idejét, amelyet Isten megérnünk enged. Vajha megbe­csülnék, drága kitüntetés gyanánt azokat a napokat s röpke órákat, amelyeken az Úr különösképpen meglátogat bennünket! Tudjuk-e értékelni, megköszönni, meghálálni a nagy Istennek, hogy az ő szent igéjét ma is, nekünk is hirdetik az ő szolgái, hogy a szívünk meggaz­dagodjék általa!... Az Úr kegyel­mének erős bizonysága ez s azt mutatja, hogy Isten törődik velünk, gondja van reánk a Teremtőnek, bennünket is meg akar menteni s üdvösségre akar vezetni! De ezenkívül minden életnek vannak olyan nevezetes napjai, amikor különösen érezhetjük Isten kegyelmes meglátogatását, amikor szószerint elmondhatjuk: benézett az Úr a mi hajlékunkba, kopogta­tott ajtónkon egyszer az örömmel, máskor a fájdalommal, vígságnak vagy szomorúságnak botjával kezé­ben, s azt kereste: hogyan találkoz­hatnánk mi igazán ővele ?. . . Akár a népeknek évezredes éle­tében, akár az egyesek arasznyi létében hány olyan alkalom van, amikor tisztán csendül az Úr kereső szava: Nem akartok velem talál­kozni, hozzám jönni, engem sze­retni ! ?. . . Íme az ajtó előtt állok és zörgetek! .., Aki akarja meghallhatja szavát és szólhat az örvendezés szavával: Uram 1 hívtál engem, boldogan kö­vetlek, megyek utánad !... Aki így kiált, az megismerte az idők jelét, a kegyelem igéjének égi jeleit. . . aki pedig mindezt nem veszi észre, az ... oh jaj, ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg! , . . Uram, nyomd mélyen szívünkbe azt az igazságot, hogy életünk min­den napja a kegyelem ideje! „Sebes az idő folyása, Drága minden pillantása. Múlta, múlta visszahozhatatlan, Veszte, veszte kipótolhatatlan. * * • Segélj én kegyes Megváltóm, A gyors időt jól használnom. A nagy, a nagy számadástól féljek. Bölcsen, bölcsen és józanul éljek." Ámen. * Brunszwik Terézia. (1828-1928.) bból az alkalomból, hogy a folyó év nyarán volt 100 éves évfordulója a legelső magyar óvoda megnyitásának, amely évfordulót országszerte megünnepelték, a Ha­rangszó olvasóinak figyelmét felhív­juk a nevezetes eseményre. A múlt század elején élt Svájc­ban az a világhírű nevelő, Pesta­lozzi, aki egy egész életet, vagyont, időt, erőt áldozott fel azért, hogy a műveletlen, elhagyott gyermeke­ket összeszedje és a társadalom hasznos polgáraivá nevelje. Ezt a Pestalozzit látogatta meg 1 80S- ban az iferteni iskolájában gróf Brunsz­wik Terézia. A grófnő itt tanulta meg a gyermekek felkarolásának szükségességét, itt jött rá arra, hogy különösen a leányokat kell nevelni, mert belőlük lesznek az anyák, akik majd a jövendő tör­vényhozókat, a jövendő állampol­gárokat adják a nemzetnek. Brunszwik Terézia hazatérve Magyarországba, nem nyugodott. Addig fáradozott, mígnem 1928. június 1-én, Budán, a várhegyen, a Mikó utcában, mely ház ma is áll emléktáblával megjelöltén, meg­nyitotta „Angyalkertjét“ 40 gyermek számára. Ez volt az első óvoda hazánkban, amikor még sem Ausz­triában, sem Németországban, sem Franciaországban nem ismerték az ovodát. A grófnőnek nagyon sokat kel­lett fáradoznia, míg végre engedélyt kapott az intézetnek saját költségén való fenntartására. Abban az idő­ben hazánkban még a jobbágyság dívott. Az államhatalom a köznépet nem sokba vette. Szándékosan arra törekedtek a vezetők, hogy a nép tanulatlan és műveletlen maradjon, mert így könnyebben lehet rajta uralkodni. B. Teréz szembeszállt ezzel a maradi, ferde felfogással. Valóságos hősnő volt. Előkelő szár­mazása (a család a XVIII. század­ban még protestáns volt), vagyona, fiatalsága, szépsége arra képesítet­ték őt, hogy nagyvilági, szórakozó életet éljen, de ő inkább a szegény gyermekekkel törődött. Törékeny testében hatalmas akaraton lako­zott, mely szembeszállt a közöny­nyel és minden gáncs ellenére megvalósította akaratát. Akkor é- rezte jól magát, ha a gyermekek,

Next

/
Thumbnails
Contents