Harangszó, 1928
1928-08-05 / 32. szám
HARANOSZÓ. 243 1928. augusztus 5. A zalaegerszegi aj evangélikus lelkészlak. Az emeleten kultúrteremmel, előadások céljaira. ai észnek, divatot csinál az Ízlésből, porba sújtja vagy magasba emeli azt, ami útját állja, vagy céljának megfelel. Napról-napra látjuk, hogyan tűnik a homályba a régi életfelfogás, a régi világnézet és hogyan alakul ki az új. Technikánk is gigászi lépésekkel rohan előre. Hol vagyunk ma már a lassú járatú, csilingelő postakocsitól 1 . . . A csendesen baktató konflist megbámuljuk s szemünkből öntudatlanúl is kiröppen a néma kérdés: Hát még ilyen is van ?... Néhány esztendő múlva talán már magyarázni kell a gyerGabi: Hát akkor nem szereti, nem is kell szeretni, nem is szabad szeretni. Ki mondja, ki parancsolja magának, hogy szeresse ? 1 Ilonka: Nagyanyám akarja, hogy hozzá menjek, ha megválasszák Nagykalidára, mert az igen jó állás. Sok jövedelemmel jár. Gabi: Hát Pali bácsi, a nagyapja? ‘ Ilonka: 0 nem szól semmit. 0 csak mosolyog, ha előhozzák, hanem annál jobban akarja édesapám is. Gabi: Ő is ? 1 Ilonka: Ő is . . . ő is ! Csak szegény édesanyám élne, tudom, hogy ő nem kívánná, nem akarná az én boldogtalanságomat. Gabi: Hát Szívós ?... Akarja-e ő magát, Ilonka ? Elakarja-e ő magát venni? Ilonka: Akar, de még mennyire akar. Bár ne akarna, bár gyűlölne, utálna. De a megválasztásáért is azért fut már hetek óta, mert akar. meknek, hogy a „fiákker“ egészen más valami volt, mint az autó. Ott tartunk már, hogyha nem elég a gyorsvonat, expresszre ülünk; és ha ez is lassú még, szálljunk repülőgépre. Ki gondolta volna ezelőtt öt évvel még, hogy ma már a legszerényebb faluban is rádión hallgathatnak egy világvárosi előadást, vagy egy Bethowen-kon- certet 1 ? Ki hitte volna azelőtt, hogy a villamosság segítségével több száz mérföldnyi távolságból képet lehessen papírra vetni 1 ? — Álmok, mesék, regényírók fantasztikus jövendölései élő valóságként Gabi: Jaj, akkor nem kívánom neki, hogy megválasszák. Isten ments, hogy kívánjam. Sőt azért imádkozok, kérem a jó Istent, hogy ne sikerüljön neki. Tudja, Ilonka? Legalább három-négy évig sehol se sikerüljön neki. Tudja, aranyos Ilonka, addig ne sikerüljön neki, míg én kész jegyző nem leszek. Aztán már nem bánom, sőt kívánom, hogy akár Budapest székes- főváros főjegyzője lehessen. Ilonka (Gabi keblére borul): Oh, Gabi, imádkozzék hát maga is tiszta szívéből! (Hangos kopogás az ajtón. Ijedten ugrik el.) Jaj, valaki jön ! (Kiszalad jobbra.) Gabi (utána siet, az ajtón utána kiszól): I-mád-ko-zok, édes Ilonka! Este, reggel . . . minden órában imádkozok! NYOLCADIK JELENET. Boldog, Gabi, majd Erzsi. Boldog (szembejön Góbival): Mi a csoda?! Mindig csak imádkozik? állanak ma az ember előtt. • Az élvezetek ezerfélesége is egyre hatalmasabb gyűrűket ver. A világháború óta enyhébb lett a társadalmi megkötöttség s ízlése szerint mindenki többet élhet magának. Lazább lett a szokás-kényszer, kibővültek az etiquette szigorúan körülhatárolt territóriumai. Szabadabb lett a szó, (a sajtóban mindenesetre) a közóhajok megnyilatkozása, sőt a jogok követelése is csak kiabálva tud már beszélni. Modor, divat, társalgás, élvezetek, ízlés stb. valamennyien mintha megrészegedtek volna a szabadság mámorától. Az első pillanatra valóban azt lehet mondani, hogy a modern ember irigylésre méltó ember. De ne a látszat után ítéljünk és ne elégedjünk meg egy futó pillantással. A fenti megállapítás csak ruhája a modern embernek, de még nem ő maga. A ruha mögött egészen más képet látunk. A mai emberből hiányzik az élet mélységeibe való elmélyedés, az emberbe rejtett örökkévaló belső értékek meglátása, a magasabb megérzésekre irányuló koncentra- tiv erő. Hiányzik a zavartalan, tiszta öröm, melyet szelíden von be az ártatlanság hamva s amely eltemeti az élet keserűségeit és a lélek sorvasztó miazmáit. Nagyon ritkán akadunk olyan emberre, akinek szívében megcsendül néha Tán mégsem akar jegyző lenni- papnak készül ? Gabi: Jegyző leszek, Pali bátyám. Szeretem ezt a pályát. A papit is szeretem, de mégis azt gondolám, hogy jobb jegyző tudok lenni, mint amilyen pap lennék. Azért imádkozok Istenhez, segítsen meg elhatározásomban, hogy minél jobb jegyző lehessek. Olyan, mint Pali bátyám. Boldog: Ne dicsérj, öcsém, ne dicsérj. (Ismét kopogás az ajtón.) Tessék, nó. Ej, de sűrű ma a vendég pasas, annál ritkább a garas. (íróasztalhoz ül. Gabi kioson.) KILENCEDIK JELENET. Boldog, Erzsi. Erzsi (csinos, fiatal menyecske, pólyásbabával a karján, szomorú tekintettel s szemérmes félénkséggel köszönt be): Jónapot adjon Isten. Boldog (fel sem tekint írásából): Adjon Isten. (Folytatjuk.)
