Harangszó, 1928

1928-07-15 / 29. szám

XIX. évfolyam. 1928. július 15 29. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : a Dunántúli l.utlier Szövelséo ki Országos Lnther-KzöfOt- ség hl rutaion lapja. Kéziratok, előfizetési díjak óh reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkési és tanító. UeoJelenlk minden vasárnap Jézus, légy mi oltalmunk, Erős várunk s birodalmunk. 8»«rkeutA-kUdőhlT*UI: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. FlókkhdóhJnUI: .Luther-Társuág* könyv- kereskedése Budapest, Vtn., Srentklrályl-u. 61/s. A „IUKANHNZO“ előfizetési ára negyedévre t P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportoa küldéssel 10»/»-os kedvezmény. Amerikába egéss évre 2 dollár ; as utódállamokba negyedévre 1 P 80 fill. Csak előre! Apóst, cselek. 5.so.: „Men­jetek el és felóllván hirdes­sétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit.“ □ z Úr jól ismeri az övéit, de az ** övéi szintén ismerik őtet és engedelmeskednek neki. Nézzünk csak az apostolokra: mennyire nem keresik azok a népszerűséget, az emberek tetszését vagy hódo­latát, csodálatát ... de neki feszül minden erejük és cselekszik azt a parancsot, amelyet a lelkiismere­tük meghallott, cselekszik az ő Uruk parancsát: hirdetik a temp­lomban az életnek minden beszé­dít . . . Nem mindenkinek élethivatása az, hogy a templomban hirdesse és prédikálja az életnek beszédét — de azért minden keresztyén megtalálja azt a helyet, az Isten­házát, ahol nyilvánosan bizony­ságot tehet az ő Uráról, örök Iste­néről. „Menjetek el és hirdessétek a templomban a népnek ez élet­nek minden beszédét“ hálával zengedezvén az Urnák szent éne­keket, és hirdessétek: milyen nagy dolgokat cselekedett velünk az Úr! . . . Cselekedjétek ezt nem csak a templomban, az Urnák házában, hanem otthonotokban is, minden nap bizonyságot tevén arról: mily jó az Úr! Gyermekeitekkel áldjá­tok őt, ki nappal megtart, éjjel híven megőriz, és kegyelmes atyai kézzel felénk nyújtja a minden­napi kenyeret ... De ezeken kívül is még mennyi nagy alkalom van arra, hogy hirdessük az életnek minden beszédét! Ott vannak az élet kisebb-nagyobb fordulói: szü­letésnap, felgyógyulás, szabadulás a nehéz napok szomorúságából, a gazdag aratás . . . ime mindezek olyan alkalmak, amikor megmu­tathatjuk a világnak Istenhez való ragaszkodásunkat. A hitetlenek milyen görcsösen ragaszkodnak a maguk kárhozatos hitetlenségéhez — tudunk-e mi ugyanolyan szívós­sággal ragaszkodni a mi áldott hitünkhöz ! ? . . . Egyre nő a hűt­lenek tábora ... el merjük-e ki­áltani : Mi pedig kitartunk és meg­állunk ! Isten — erős várunk! O hű marad! Legyünk mi is hívek mind halálig! Jövel Szentlélek Úristen I vilá­gosítsd meg szívünket, tarts meg az igaz hitben! „Te vagy az én erős várom, Oh ne hagyj el, légy velem, A vigaszt csak tőled várom, Hogyha vérzik kebelem. Szállj szívembe, adj erőt, Soha el nem csüggedőt, Ajkam, éltem hadd dicsérjen, Itt e földön, s majd az égben.“ Ámen * Virágos kereszt. Visszaemlékezés a Keresztyén Leányegyesületek budapesti világkonferenciájára. Irta : Simon Ili. Q mai időt „nehéz“ időnek szok- • » ták mondani. Ma minden ne­héz. Ma mindenki keresztet hordoz. Ma mindenki sír. Ma nem hiszik, hogy csodák történnek. És mégis ma, soha nem látott nemesvirágok bontogatják illatos kelyheiket, hogy varázsukkal életre keltsék a szív mélyén szunnyadozó Szeretetet. Ma, amikor technikai csodák robogó, dübörgő hangjai erősza­kosan követelnek uralmat minden téren, apró kis virágok félénken nyitogatják ki szelíd szemüket, hogy ebben a zajos világban, egy kis sarkot találjanak maguknak, hol megéreztethessék valakivel, szerény lényük csodás hatalmát. Most, amikor mindenki csak azért dolgozik, hogy az életből, minél nagyobbat meghódítson, mi­nél többet leigázzon, most, mikor mindenki csak uralkodni akar, ma is akad itt is, ott is egy-egy kis csapat, mely szolgálatra készül. Szolgálni akar a világnak, hogy szebb, boldogabb életet teremtsen a földön. S milyen csodálatos, hogy nem öreg, fáradt-lelkű em­berek ezek, kiknek az élet már úgyis megadta a magáét, hanem fiatal leányok, kik előtt még csá­bítóan mosolyog az élet. A háború sok súlyos szenvedése közt nőtt fiatal leánylélek megérezte azt, hogy azt a sok sebet, melyet az a vérzivatar ütött az emberek lelkén, be kell kötözni,és szívesen vállalkozott is arra. Érezte, hogy egyedül gyenge, tömörült tehát, s most egy ilyen dolgos leánysereg gyülekezett össze a Keresztyén Leányegyesületek Világkonferenci­áján, hogy az elért eredményekről beszámoljanak, a jövőre nézve tanácskozzanak. Néhány hét zűrzavaros lármá­ján keresztül is tisztán ragyog felém az a meleg szeretet, mely ott a világ minden tájáról össze- sereglett sok leányszívből felém áradt. Még ma is éppen úgy meg­dobog a szívem valami ismeretlen örömtől, mint akkor, mikor a ferde szemű kis Japán leányka a Krisz­tusról beszélt. A kis japán leányka, ki önként, saját akaratából lett keresztyén, s beszélt a küzdelemről, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents