Harangszó, 1928
1928-06-24 / 26. szám
204 HARANGSZÓ. 1928. június 24. OLVASSUK A BIBLIÁT! II. Isten keres. Jún. 25. Az örömökben. 2. i—2. v. Panaszkodunk, hogy nincsenek örömeink, pedig vannak, csak nem tudjuk felfedezni. A világtól várjuk örömeink avatását, ezért nem lesznek számunkra igazi örömökké. Minden öröm akkor igazi, ha Isten avatja fel és szenteli meg az 0 személyes jelenlétével Jún. 26. A szenvedésekben. II. Mózes 3.7—8. Ezekiel 34.1«. v. Örömök mellett szenvedéseken visz ót az élet. Különösen ma. Hányszor éreztem, hogy nehéz a szenvedés útját járni. De hányszor éreztem meg ugyanakkor azt is, hogy van Aki keres engem a szenvedésekben, s nem hagy magamra soha. Hányszor éreztem meg, hogy Isten közeledik felém ? Nem azért, hogy tétlen nézzen engem, hanem azért, hogy segítsen hordozni életem baját. Jún. 27. A bukás lejtőjén. Luk. 15.4—8. v. A bűn elszakított Istentől s a halál, a kórhozat lejtőjére sodort. Olyan helyre, ahol a magunk erejéből nincs megállós. Önmagunkban menthetetlenek vagyunk. Az emberek egy kézlegyintéssel elintézik azt, ha valami menthetetlennek látszik s rámondják: úgyis hiába! Isten nem emberi számítással nézi a világot, s életünk sorsát. Ide a bukás lejtőjéhez is eljön értünk, hogy megmentsen. Jún. 28. Végtelen szeretettel. Lukács 15 . i—io. v. Isten a legvégsőkig elmegy kereső buzgalmában. Nem ideig- óráig tartó a szeretete, hanem állandó, soha meg nem szűnő, tehát hűséges szeretet. Az elveszett bűnösökkel szemben olyan, mint a pásztor szeretete, melynek fő vonása a nyájjal való törődés. Ha egy is elmarad, vagy elvész, visszamegy és addig keresi, míg megtalálja. Pásztorszeretetettel keres engem az Isten. Jún. 29. Áldozat árán. Jón. 3.1«. I. Péter 1 .18—19. v. Ennek a gondolatnak a fényében látom igazán felémragyogni Isten végtelen szeretetét. Isten nem kiméi értem semmit és senkit. Azért, hogy engem megkeressen. Jézust küldi erre a földre, engedi, hogy szenvedjen, a legcsúfosabb megaláztatásokon menjen ót. S ez még mind nem elég. Annyira szeret, annyira keres, hogy Szent Fiát a halóiba küldi értem. Ez a legnagyobb áldozat a világon. Jún. 30. Mert értéknek tekint. Ezs. 43.4., Máté 10.29—sí. Az Isten azért szeret és keres ennyire, mert értéknek tekint engem. Bármennyire is porszemnek érzem magam a világmindenségben, ö előtte én vagyok a legnagyobb érték. Ha ennyire értékel az Isten, tudom-e én magam is értékelni önmagam ? Júl. 1. Mert sajátjának akar tudni. Péld. 23.26. Isten terve az, hogy akit ő értéknek tart, az övé legyen. Azért keres engem, mert azt akarja, hogy én elveszett, megtalált, a legszentebb áldozat órán megváltott ember az övé legyek, az ő országában ö alatta éljek örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban. Egészen a sajátjává akar tenni, ezért kéri a szivemet. Micsoda boldog öröm az, hogy megragadhatom ezt az alkalmat és kérésére alázatosan mondhatom : itt van Uram a szívem, az életem. Lukács István. GyüjtsUnk előfizetőket és adakozzunk a,Harangszó' fentartására. Vásár. Édes anyámmal vásárra mentünk. Néhány garasa keblébe dugva. Szívemet pajzán képzelet dúlta. Könnyen, csikósán táncoltam körül. Míg átróttuk a virágos mezőt, Tornyok intettek, cifrák, fényverők. Nehéz zsivajon úszott a vásár. Ámulva néztem ez új világra : Hol a kebel magát úgy kitárja. Meglátszott benne az örök kalmár. Adott, vett s míg parolázott vadan. Százfélét játszott pőrén az Arany. Örömért mentem és bánat nyílott, Mert Embert, Istent kit tisztán hordtam. Először láttam sárba tiportan. Amíg hamisra, rongyra, könnyelmű Átkot, esküt tettek a kalmárok: Bennem megölték a tisztaságot. Tettük befolyta a zsendülésem, Mint bérc halódó hava a réten, S alatta soká sorvadt a lélek . . . És azóta ha vásárt figyelek, Mindig eljön az a kínos emlék S megkönnyezek egy boldog gyermeket És a csalódás legelső percét 1 BAKÓ JÓZSEF. A zalaegerszegi egyház gyülekezeti házának avatási ünnepe. Bensőséges és nagyszabású ünnepség keretében avatta fel jún. 7-én a zalaegerszegi egyház gyülekezeti hajlékát, amely a város- nek egyik legszebb fekvésű helyén épült fel, s egyébként is, művészeti elgondolás tekintetében a városnak egyik legszebb épülete. A hajlék földszintjén a négy szobából álló lelkészlakás helyezkedik el, míg az emeleti részen az irodahelyiség, benne a gyülekezeti könyvtár és a mintegy 200 személyt befogadó nagy terem van, nemcsak tanácskozások és közgyűlések, hanem a lelkész és a gyülekezet által tervezett belmissziói munka s rendszeres kulturünne- pélyek céljaira. Az avatási ünnepély délután 4 órakor kezdődött a templomban, melyet zsúfolásig megtöltött a hívek serege, s a város társadalma, élén Czobor Mátyás polgár- mesterrel. Istentisztelet után a közönség a gyülekezeti házba vonult, amelynek hatalmas terme szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására. Itt Varga Gyula esperes kívánsága szerint és nevében Kutas Kálmán lelkész végezte a lélekemelő avatási aktust. Imájában a gyülekezeti tagok szíve örömkönnyek között úgy újjongott fel, mint agg Simeonoké, hogy megérhették ezt a nagy napot. Az avatást követő díszközgyűlésen tartott beszédét az avató lelkész így kezdte: „Egyik kedvenc német költőm szerint a régi naiv görög mithológia azt tartja, hogy a görögök főistene, Zeus, a földkerekség középpontját akarta megállapítani s e végből két sast bocsátott ki egy időben, — az egyiket a földkerekség keleti, a másikat pedig a nyugati pereméről. Ahol a két egyenlő erejű királyi madár összetalálkozott, ott volt az, amit az isten tudni vágyott. Költőm szellemes fordulattal imigyen fejezi be a verset: ahol a szépség és a bölcsesség összetalálkozik, bízvást felállíthatjátok a szent jósszéket, s föléje templomot építhettek. Mi is egy középpontot kerestünk, de nem geometriai, hanem hitbeli középpontot. E végből két királyi madarat bocsátottunk útnak: a buzgóságot és az áldozatkészséget. Ezek kibocsátásuk idejétől négy esztendeig repültek. A röptűk eleinte nagyon könnyed volt. De amint a buzgóságnak és az áldozatkészségnek kibocsátott madarai egy-egy esztendő zárószámadásában megpihentek, egyre nagyobb áldozatterheket emeltek fel. 1924- ben még csak százas, 1925-ben már ezres terheket, pengőben számítva, s mikor az építést megkezdtük a madarak már tizezeres nehezékeket emeltek.“ Ezután hálás köszönetét mondott mindazoknak, akik részint anyagi, részint erkölcsi támogatásban részesítették az egyházközséget, hogy házát fölépíthette: Zalaegerszeg r. t. városnak a telekért és a téglákért, a ref. egyház tagjainak az adományokért, Lomjánszky István mérnöknek a művészi tervezésért és elő nem sorolható önzetlen munkálataiért, Mihály Gyula és Nagy Pál földbirtokosoknak, gyűl egyháztanácsosoknak, hogy amikor az építkezés az anyagiakban való hiány miatt már-már megakadt, lehetővé tették a munkálatok folytatását és befejezését, köszönetét és hálát mondott Schmidt Viktor gondnoknak és főkép dr. Kovács János törv. biró, gyűl. felügyelőnek, akik kezdettől fogva végig erő és biztatás, kitartás és véghezvitel voltak, a jegyzőkönyvek Írójának, Szalay Sámuel igazgatónak, aki több betűt irt le az építés kapcsán, mint
