Harangszó, 1928

1928-06-17 / 25. szám

XIX. évfolyam. 1928. június 17. 25. 8zám. Szerkeaitó-Uadóhlvatol t SZENTGOTTHÄRD. V>8 vármegye. FlókkladóhlralAl: ,1-uther-Társaság* kOnyv- kereskedése Budapest, VIU., Szentkirályl-u. 51/a. A „HABAN88Z0“ előfizetést ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/»-oi kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fill. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoii: a Dunánttll Lntüer-Szövetséfl. Az OrnzágOB Lath er-Szövet­ség kivat&lofi lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szcntgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenni minden vasárnap. Példaadás. Ap. csel. 2.47.: „Mind­nyájan pedig, akik hívének, dicsérték az Istent és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Ur pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetét az üdvözülőkkel.“ Mi, a jelen keresztyénéi, sajnos, * * nem dicsekedhetünk azzal, hogy „az egész nép előtt“ valami nagy kedvességre találnánk. Sőt ellenkezőleg, igen sok esetben, a népszerűtlenség bélyegét viseljük magunkon ... És ennek a nép­szerűtlenségnek az okát ne keres­sük mindig csak másokban, hiszen mi, akik komolyan igyekezünk a Krisztus követői lenni, szintén hozzájárulunk ahhoz, hogy „az egész nép“ nem soroz bennünket közkedvelt alakjai közé. Ha péld. szorgalmas templomlátogatók va­gyunk, de a templom áldott ha­tása nem látszik meg életünkön, úgy jövünk ki az Istennek házá­ból, mint ahogyan bementünk, ha szívünknek békéje, életünk öröme nem növekedik meg, ha szíves készségünk nem erősödik meg az oltár közelében — akkor méltán vetik szemünkre felebarátaink, ép­pen a templomot kerülő felebará­taink : Ti képmutatók ! mit használ tinéktek a templombajárástok! . . . így veszítjük el a kedvességét „az egész nép előtt“ . . . Mig ha az emberek azt látják, hogy a hívő lelkek még a nehéz napokban is sokkal nyugodtabbak, erősebbek, elszántabbak, mint ők maguk — önkéntelenül is bizonyoscsudálattal néznek reánk és ajakuk suttogja a kérdést: Honnét árad ezekbe ez a letörhetetlen erő, ez a meg nem fonnyadó öröm I ?... Azután elindulnak utánunk, hogy példa­adásunk nyomán tanuljanak Isten­ben hinni, bízni s erős szívvel remélni! . . . Ilyenkor azután mi is kedves­séget nyerünk... a gáncsoskodás, a megvető, lenéző tekintet tiszte­letté változik át, mert minden hi­tetlen, minden gúnyolódó hallgatni, kényszerül, ha látja a hitnek gyü­mölcseit. Egy szóval „az egész néf) előtt“ akkor találunk kedves­séget, ha az igazi keresztyén élet­nek, az odaadó szeretetnek fénylő példáit tudjuk felmutatni. Minden gyülekezet gyarapodá­sának ez a jó példaadás a titka. Meg vagyon írva, hogy „az Úr minden napon szaporítja vala a gyülekezetét az üdvözülőkkel“ ... Minden gyülekezetben fogjanak hát össze az igazán hívők és mu­tassák meg, hogy az Istentől meg­áldottak áldást visznek mindenüvé, hogy a megtérők másokat ,is meg­térésre bírnak és így az Úr nem Június 7-én, mikor hatalmas tö­megek tolongtak az úrnapi körme­netben az utcán, férfiak feketélő sokasága vonult a győri ev. temp­lom felé presbiteri konferenciára. A konferenciát megnyitó istentisz­teletet Túróczy Zoltán győri lelkész végezte, aki Kol. 4.17. alapján ar­ról beszélt, hogy az egyház­tanácsosi eskü szerint egyháztanácsosi köteles­ségünket híven és kinek-kinek tehetsége szerint kell teljesí­tenie. Az istentisztelet után a Szeretetház dísztermébe vonult a sokaság, amelybe azonban az egyharmada sem tudott beférni a jelenlevőknek, úgyhogy kénytelen volt a konferencia visszamenni a templomba. Németh Károly esperes imája után Csemez István egyházmegyei felügyelő üdvözölte a vendégeket, az előadókat, a konferenciára ösz- szesereglett lelkészeket, felügyelő­ket, gondnokokat és egyháztaná­csosokat s az ekkorra megérkező Kapi Béla püspököt is, aki vála­szában reámutatott arra, hogy ma egészemberekre vanszük- sége az egyháznak, olya­nokra, akiket nemcsak a születés, a kenyér és a hivatás tesz evan­gélikusokká, hanem egy benső kényszerűség, amely miatt nem is tudnának mássá lenni. Az üdvöz­lések sorát Jausz Lajos, a győri gyűl. másodfelügyelője zárta be, aki meleg szavakkal üdvözölte a konfe­renciát a győri gyülekezet nevében. A győri egyházmegye presbiteri konferenciája. fogyasztja, hanem inkább növeli, gyarapítja a hívők gyülekezetét. Jövel Szentlélek! töltsd be szí­vünket, gyújtsd lángra bennünk a hamvadó szeretetet a te égi szerel­meddel. Ments meg minket a hi­valkodó testi, világi élettől, segíts új életre, hogy Istenünk országa általunk is gyarapodjék. „Uram, mily boldog az, ösvényeden ki járhat. Gazdag, kies mezőn. Legelhet a te nyájad. Tűzoszlopként vezet Szentlelked az utón, Melyet ki hűn követ, A mennybe jut, tudom. Oh add meg ezt nekem S többi testvéreimnek, Atyám, akik a bűn Sötétségében ülnek. Vezesd te népedet S ossz köztük égi bért. Hallgass meg engemet, A Jézus Krisztusért I“ , Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents