Harangszó, 1928

1928-06-17 / 25. szám

194 HARANÜSZÓ. 1928. június 17. Az első előadást dr. Berta Benő celldömölki járásbiró, a lébényi egyház felügyelője tartotta az egy­ház és az állam viszonyáról. Is­mertette az amerikai rendszert, ahol az egyházak magánjogi egyesüle­tek állami ellenőrzés mellett s az európai rendszert, ahol az állam jogállású közjogi testületnek ismeri el az egyházat és támogatásában részesíti. „A múlt ismerete arra tanít, hogy az államhatalmat tiszte­letben kell tartani, de sok véren szerzett önállóságunkatis körömszakadtáig kell v é- d e ni.“ Abaffy Gyula a Kér. Ifj. Egye­sületek ev. ágának országos titkára a presbiterek utánpótlásáról be­szélt. Hálás az egyház minden munkáért, amit vezetői a jelenben végeznek, de nem szabad megelé­gedni a mával s a jövőre vonat­kozólag pedig csak az óráról órára való tengődés programmját vallani, hanem tervszerűleg kell gondos­kodni a jövendő egyházta­nácsosokról. S ezt az után­pótlást végzi a Kér. Ifj. Egyesület. Felhívta a konferencia figyelmét, hogy érdeklődjenek az ifjúsági munka iránt. Szalay Mihály lovászpatonai lelkész a protestántizmus világhely­zetéről tartott előadást. Rámutatott arra, hogy mi vagyunk a föld sava és a világ világossága. Róm. kath. írók és tudósok vallomásaiból iga­zolta, hogy ezt az állítást mások Megtérés. Irta : Somogyi János. 7 Leszáll az éj... csodás fényes hold­sugár ezüstözi be a tájat... Fenn a kas­télyban Bende és Tornyay vígadnak, mu­latnak, s lenn a sírboltban egy élőhalott temetkezett be az éj szárnyai alatt az el­múlás világába... Vájjon ki volt boldog azon az éjszakán ? Az öröm a mámor lovagjai-e, vagy pedig a szenvedés néma nője? Megmondja az Írás: „Boldogok akik simák, mert meg- vígasztaltatnak 1* * * * Alig hajnalodott, lódobogás zaja hang­zik a kastély udvarán. Qyorsfutár jött Bende udvarából, pecsétes levelet hozott. Balázs még a mámorok gyötrődő álmát álmodta, amikor felzörgették. Feltörte a pecsétes levelet. Sápadt, ha­lottszint ölt az arca, feje lehanyatlott 8 csak annyit mondott — Vége ... vége mindenek 1 Gyorsan, gyorsan hozzatok lovat alám, hogy hama­rabb hazaérhessek s megakadályozzam a végzetemet. Izgatottan nyeregbe pattant, 8 halkan köszönve nyargalt délnek a hazafelé vivő utón. Tornyay szintén veszedelmet érzett is kénytelenek elismerni. Önérzettel mutatott rá azokra a számbeli ered­ményekre is, amelyekről a prot. világstatisztika beszél. Teljes dia­dalunknak megvannak az akadá­lyai a külső ellenségekben, a róm. katholicizmusban és a szektákban, de ennél sokkal fontosabb a belső ellenség: a hitközöny. Senki más nem teheti tönkre a mi egy­házunkat, csak mi magunk. De senki más sem építheti fel, csak mi magunk'. Moody, a világhíres evangélizátor fiatal kereskedősegéd korában magára vállalta, hogy minden vasárnap megtölt négy hátulsó padot a templomban. Nem nyugodott addig, míg a járókelőket be nem kényszerítette a templomba. Ha minden egyháztanácsos csak azt vállalná magára, hogy nem négy, nem egy padot, csak a maga és családja helyét töltse be minden vasárnap a templomban, már meg­indul az egyházépítés munkája. Magyar István felpéci igazgató­tanító, az egyházmegyei Tanító- egyesület alelnöke, az egyház és iskola viszonyáról tartott előadást. Rámutatott arra, hogy az egyház és az iskola mindig szoros viszony­ban állott egymással. De büszkén rámutatott arra az óriási különb­ségre is, amely a reformáció előtti és a reformáció utáni időben van az egyház és iskola viszonyát ille­tőleg. Lelkes szavakkal hívta fel tanítótársai figyelmét a pihenés nélkül való munkára. a házatáján s nyugtalanul járkált végig az udvaron. Bende Balázs, hazaérve, hivatalos sze­mélyeket talált otthon s mellettük ott áll­tak a kegyetlen szivU hitelezők, akik pén­züket követelték. Tizenkét váltó gyilkos papírját tereget­ték eléje s ő csak bámulta tágranyilt szemmel bambán, mint aki nem tudta mi­tévő legyen. S a tizenkét váltón ott feke- téllett Tornyay neve is. A mocsár hajósa magával ránthatja a mélységbe az arany­tenger szívtelen kalózát is, s együtt temet­kezhetnek el a feledés, megsemmisülés tengerébe. Tudtára adták, hogy ügyeit negyvennyolc órán belül rendezni kell, különben megszólal a halálverő dob a Bende kúria felett, ami már amúey is meg volt majdnem teljesen terhelve. És Bend: azt jól tudta, hogy a végzet kezeiből nem kerülhet ki máskép csak megsemmisülés­sel. Legutóbbi eladásai is mind veszteség­gel zárultak, birtokával nem törődve, arra csak mindig ráfizetett, s különben is a kölcsönök egész raja teljes értékéig nrár megterhelte a birtokát. Tudta, hogy bukása tehát magával rántja Tornyayt is, de ez nem fájt neki egy cseppet sem. Itt várni nem lehet... életre nincs re­mény 1 Meghalni gyáva 1 Menni, menni kell I El fog tűnni a bűvös-bájos életből, Az előadások után Kapi Béla püspök mondott beszédet, amely­ben összefoglalta a konferencia tanúságait. Az egyház célja a lélek felsőbbrendűségének elismertetése és az örökkévaló javak átmentése a jövő nemzedék számára. Ezt a feladatot csak akkor tudja betölteni az egyház, ha tagjai egyenként elvégzik az újjászületés munkáját. Előre csak akkor mehetünk, ha kiki elvégzi számadását a maga lelkiismeretével s nem kívül keresi a munkát másban, hanem önma­gában keresi meg, hogy mire van szüksége belőle az egyháznak ? Kitért azokra a törekvésekre, ame­lyek újabban felekezeti erkölcsök érvényesülésétől várják Nagy-Ma- gyarország feltámadását. Mi nem tartunk igényt evangélikus erkölcsre, mert az erkölcsi törvények maga­sabbak, mint a felekezeti korlátok. Nekünk nagyobb az igényünk. Mi krisztusi erkölcsre tar­tunk igényt. Erre kell töreked­nünk, mert minden egyház annyit ér, amennyit Krisztusból élővé tud tenni. Meg vagyunk győződve, hogy a protestantizmus még nem mondott el mindent. A protestan­tizmus történelmének vannak még üres lapjai, melyekre új gyönyörű­séges fejezeteket fogunk írni, mi­helyt önmagunkon megkezdjük az újjászületés munkáját . . . Egyszer Luthernek halálhírét költötték. Na­gyon leverőleg hatott mindenkire. Elcsendesedett az emberekben a a mámorok, gyönyörök szépséges világá­ból, messze-messze titokzatos helyekre» ahol a koldusbot várakozik reá. Tollat, s levelet vett elő. Irt: „Elme­gyek, itt már úgysem az enyém semmi, a jövőm meghalt, nem akarom a börtönt I Irtózom a haláltól, félek, bujdosó leszek. Bocsássatok meg nékem, nyomorúlt bű­nösnek. Isten veled Pál I Kőszívű menny- asszonyomnak itt a gyüiüje, újra szabad, legyen ő boldog, nagyon boldog — a kol­dus Bende Balázs 1“ Éjszaka csendesen csomagolt s úgy osont ki saját házából mint egy tolvaj, fekete árnyak ü'dözték, hajtolták, verejté­kezve futott ki a vasútállomáshoz, 8 az éjjeli vonattal tovarepült a titokzatos életbe, a megsemmisülésbe. S megtalálta igazi helyét az erkölcstelen mocsár posványá­ban. melyben egészen elmerült. Üreslelkü, nyomorult lélek volt, aki tetteiért nem mert helyt állni, aki ember­társait sohasem szerette, aki gyáván meg­futott a földi igazságszolgáltatás kezei közül. De hiába fut... van Isten az égben, O mindent lát, megfizet mindenkinek az ö cselekedeteiért 1 * * * A Tornyay kastélyban nyugtalanság van. Bende Balázs hirtelen eltávozása Tornyay

Next

/
Thumbnails
Contents