Harangszó, 1928
1928-06-10 / 24. szám
1928. június 10 HARANOSZO. 187 Mesterház]/ László, a pápai gyülekezet közelmúltban elhunyt melegszívű, apostoli buzgóságu lelkésze. volt elhelyezve, de mindenki helyén maradt. Egyszerre csak azzal a szóval fordultak a püspökhöz: Szabad e néhány kérdéssel terhelniOk? Igenló válaszra megindult a kérdezöskOdés. De nem össze- vissza logikátlansággal, hanem valami meglepó rendszerességgel. — Minden kérdésnél úgy éreztem, — úgymond a püspök, — hogy komoly, vizsgálódó lélek áll a kérdés mOgött s minden kérdésnek megvan a maga határozott külOn célja. Érdeklődtek egyházunk viszonyairól, helyzetünkről és a felekezeti viszonyokról. Statisztikailag ismertette velük a trianoni békekötés egyházi konzekvencgyszercsak elmúlik ... és görnyedten követte a koporsót a kriptához... könnye nem hullott... a bűn még ott élt lelkében, s elnyomta az ébredő lelkiismeret gyenge szavát... * • • Benda Balázs eljárt ezután is minden héten Tornyaihoz. Katinkát ritkán látta, az kerülte öt, annál jobban siettette az eljegyzést, biztosítva akart lenni minden eshetőség ellen. A külszin, a fény, a pompa, gazdagság, mely Balázst körülvette, hamis fény volt, mely alól sártenger feketéllett ki, amit mások megzsarolásából összeszedett n* *gyon- nagyon nehezen tudta megtartani, ö csak harácsolni tudta a pénzt, de okosan felhasználni, munkába fektetni sohasem. Pedig a pénz, a vagyon akkor áldás az emberiségre, ha annak gyümölcse a munka révén visszahull a munka embereire. Az a vagyon és kincs, melyre ráülnek, s hasznos munkába nem fektetik bele, értéktelen valami, ha nincs konjuktura, fogy, fogy, lassan elsorvad, megsemmisül, s gazdája örvénybe kerül. így volt Benda Balázs is. Letűnt már a könnyen gazdagodás korszaka. Nem lehetett a spekuláció karjaiban mámorral ciáját, adatokkal illusztrálta, hogy mennyi plébániát, gyülekezetét, iskolát veszített a róm. kath., a református és ev. egyház. Kiterjeszkedett az általános kulturális, gazdasági veszteségekre is. A csodálkozó kOzbeszólá- sokból itt arról győződött meg Kapi püspök, hogy hazánk viszonyait nagyon kevéssé ismerik s még nagyon sok felvilágosító munkát kell végeznünk. Philadelphia polgármestere is fogadta ez alkalommal a püspököt. Érdemes feljegyezni üdvözletének ezt a mondatát: — Ne~felejtse el PüspOk úr, hogy az amerikai nemzet a vallási szabadságot éppen olyan nagy értéknek tartja, mint a politikai függetlenséget. Az ünnepélyes üdvözlésre elkísérték a püspököt a philadelphiai egy- házherület vezetői, a lelkész! szeminárium tanárai és a philadelphiai magyarok közül számosán. (FoIjt kíT) Feléledt a vallásüldözés Oroszországban. A szovjetkormány egyre élesebben folytatja a harcot az egyház ellen. Vorones kormányzóságban negyven templomot zártak be azzal az ürüggyel, hogy a hívők körében megszűnt az érdeklődés. Kostrovában, egy hetvenöt- ezer lakosú városban, az elmúlt hónapokban hatvan vallásellenes gyűlést tartottak és vallásellenes múzeumot rendeztek be. Az istentagadók egyesülete a szovjetunió területén ebben az évben huszonnyolc kongresszust tartott. beseperni a milliókat. Az emberek okosabbak lettek, dolgozni kezdtek. És akik nem tudták megszokni a munkát csak elbuktak. Bende Balázs is érezni kezdte, hogy ing a talaj lába alatt, hogy fogy a pénze, hogy el fog bukni. Egy szép napon megtudta, hogy értékpapírjai negyedrész értékre szálltak le, fedeznie kellett magát. Nem volt elég értéke hozzá. Kihez forduljon segítségért máshoz, mint jövendő apósához: Tornyayhoz. Pénzt nem akart kérni tőle, úgyis tudta, hogy nem ad, váltót Íratott vele alá. Tornyay bizva Balázs gazdagságában megtette kérését, aláirta. így ment ez négyszer- ötször... s a végén Bende érezni kezdte a tátongó mélységet amelybe bele fog zuhanni. Egy vagyont új és úi adósságokkal, kölcsönökkel megmenteni nem lehet. Aki folytonos operációkkal akarja életét fentartani, annak előbb-utóbb elfogy a vére. Egyedüli útja a meneküléshez csupán nősülése volt. Ebbe kapaszkodott, mint utolsó szalmaszálba, s lótott- futott Tornyayhoz sürgetve a házasságot. Szépséges májusi nap volt... Eljegyzést hirdettek a Tornyay kastélyban . . . Szomorú, hervadó mennyasszony volt Katinka ... Sápadtabb, fehérebb a liliomnál. Raffay püspök egyházlátogató kőrútja. Raffay Sándor dr,, a bányai evangélikus egyházkerület püspöke tavaszi egvházláto- gató kőrútja során meglátogatta Kecskemét evangélikusait. A vasút állomáson megjelentek fogadására Fay István főispán, Zimay Károly polgármester, a városi tanács tagjai, Szeless László ref. főgondnokkal az élén a ref. egyháztanács tagjai s Bektorisz Gyula ev. gondnok és az ev. egyháztanácsosok, az ev. és ref, asszonyok es leányok nagy csoportja, akik virággal várták a püspököt. Maurer Frigyes egyházfelügyelő elébük utazott a vendégeknek. A püspököt és a kíséretében levő Kaas Albert bárót, dr. Rásó Lajos kormányfötanácsost, Krutt- schnitt Antal főesperest, Bakay Zoltán esperesi főjegyzőt és Bakay Péter alesperest Zimay Károly po gármester, Szeless László ref. főgondnok, Kerekes Ferencné ev., dr. Hetessy Kálmánná ref. nők nevében üdvözölték. Az ev. templom bejáratánál Sárkány Béla főesperes köszöntötte szeretetteljes szavakkal. A püspök a templomban tartott igehirdetés alkalmával az igazi keresztyénség célját, Krisztus legfőbb parancsának követésében jelölte meg s a hivek leikébe véste, hogy a kecskeméti egyház maradjon továbbra is méltó hegven épített város nevére. A tisztelgő küldöttség sorában ott volt a kecskeméti róm. kath. egyház részéről Révész István tábori püspök. Délben ünnepi közebéd volt, este pedig a templomban vallásos estély, amelyen dr. Kovács Sándor egyet, tanár „A keresztyénség forradalma“ címmel tartott nagyértékü előadást Kecskeméti egyházlátogatása alkalmával avatta fel ugyancsak Raffay püspök nagy ékesszólással a kecskeméti evang. templom ui orgonáját. Kiskunfélegyházán az állomáson Holló Béla polgármester üdvözölte a püspököt a város nevében. A templom kapujában Illés Kálmán lelkész fogadta. Atyja durva, követelő szavával szemben mit tehetett, életét nem akarta eldobni, s Bártfay kérő szavára engedett apja akaratának, s mindketten abban biztak, hogy a jóságos Isten megsegíti őket, csodát tesz ismét. Kacaj, dáridó hangzik a kastély termeiből, Bende Balázs gőgösen mulat, talán vesztét érezve ... Tornyay komor arcával gondolataiba temetkezik, amikor lánya arcáról a mélységes bánatot olvassa le. Talán bánja is tettét, de büszke daccal eltekint a gondolatok felett, s a bor mámorába merülve elfelejti az ébredő szív érzéseit 1 A szép menyasszony megunja őket 8 enge- delmet kér, hogy visszavonulhasson. És elmegy ... le ... az udvarra a virágos ágyak közt végig ... hová ... hová megy szegény, hervadó virág? Hisz már nincs senkije... nincs más vigasztalója, csak a Í ó Isten. De van mégis számára még egy lely, ahol ugyan csak némaság és gyász honol... a családi sírbolt az, ahol eltemetett édesanyja pihen ... elmegy oda ... hozzá, hogy elsírja bánatát annak, akit legjobban szeretett... Leül a rideg koporsók mellé, ráborul édesanyja koporsójára... zokogó szívvel imádkozik... És nem bir elmozdulni onnan, földbe gyökeredzik a lába... (Folytatjuk.)