Harangszó, 1928
1928-05-27 / 22. szám
no HARANQSZÖ. 1928. május 27. Pünkösdi üdvözlet Kapi Béla püspök és neje pünkösd szent ünnepeiben ünnepük házasságuk 25-ik évfordulóját. Szeretetben fogant szövetségük, szép családi életük örökké nyíló virág, melynek kelyhéből megelégedés és boldogság illata árad szét s önkéntelenül is tiszteletet ébreszt az emberek szivében, kik e tekintetben is a követendő példát keresik bennük; két lélek egy gondolat, két szív egy dobbanás ők; Isten szent nevének dicsőséges ragyogása a boldogság arany özönében. Amkor azért piros pünkösd napján, házasságkötésük 25-ik évfordulóján a hálaadás serlegévé teszik szivüket s azt Istenhez emelik: sajtónk, a Harangszó olvasóközönségének ezrei nevében mi is velük együtt imádságos lélekkel kérjük a Mindenhatót: Uram, szeretetben fogant szövetségüket áldd meg továbbra is, hogy legyenek tovább is áldás egymásnak, a családnak, az anyaszentegyháznak, a hazának. Ad multos annos! Segélj, hogy igaz szentségben, Az Istennek félelmében, Töltsük mi életünket, Hogy ezután sem a hívság, Sem gonosz testi kívánság Ne terhelje szivünket. Segélj, vezérelj, hogy hívságtól, E világtól elszakadjunk, S mennyben örökké vigadjunk.“ Amen. Nagy Miklós. Pünkösdre. Irta: Jánossy Gábor a szombathelyi gyülekezet felügyelője, országgyűlési képviselő. T aníts imádkozni minket, tedd buzgóvá szíveinket, hogy Istennek kedvét leljük s nevét méltókép tiszteljük. Légy biztatónk Ínségünkben, vigasztalónk keservünkben, légy fájdalmunkban orvosunk, szükségünkben hű gyámolunk.“ Millió és millió magyar szívéből fel-fel tör és millió és millió magyar ajkán fölzendül a Szentlélek eljövetelének hitet- és reménytfa- kasztó ünnepén a szent Zsolozsma. Óh nagy a mi ínségünk, a mi keserűségünk, az eget ostromolja a mi fájdalmunk és szóval ki sem fejezhető a mi szükségünk, a mi gyászunk és nyomorúságunk. Ezeréves magyar hazánk gonosztévő kezek által odavetve az ebek har- mincadjának, az erkölcs, a jog, a becsület fogalmát nem ismerő elvetemedett emberek és összetákolt új országok prédájának. Ősi evangélikus egyetemes anyaszentegy- házunk szétdarabolva, testvéreink tőlünk elszakítva és magyar hazáMegtérés. Irta: Somogyi János. 4 — Szeressük egymást tiszta hittel, mint a napsugár a harmatot! Fűzzön össze bennünket bizodalommal a megtérésnek hite ! Munkálkodjanak azon, hogy elmúljon az átok a Tornyay ház felett s akkor álmaink valóra válhatnak, s eljöhet a boldog munkás jövö. Legyen igaz szeretetünk záloga ez a jelmondat: „Boldogok, akik Istenben bíznak I* — „Azok soha-sohasem csalatkoznak!“ — Fejezte be Katinka, — De most már búcsúzzunk, későre jár az idő, anyám keresni fog. Isten vele 1 Imádkozzék értünk, sorsunkért, megváltásunkért, boldogságunkért 1 Isten vele 1 — Isten velel búcsúzott Bártfay, s néha-néha tekintsen el kelet felé, ahol már ott él régen az ön kedves szelleme. És Bártfay hosszan nézte az elsuhanó kedves lényt, szívében, agyában édes, szép tervek keltek életre, kétszeres erőt adott lelkének az a biztos tudat, hogy Katinka is szereti őt, s csak a jövő sötét árnyai keltettek aggódást szivében I Ismét csodát várt, isteni csodát... jukért, nyelvükért, hitükért üldöz- tetve és megkinoztatva, ősi iskoláiktól megfosztva, vagyonukból kiforgatva, — soha nagyobb szüksége nem volt e nemzetnek a vallás vigasztaló, bátorító, megtartó erejére és gyámolítására. Sóba nagyobb szüksége nem volt a magyarnak az összetartásra, egymás megértésére, segítésére és a mindeneket elfödöző, a mindeneket kiegyenlítő jézusi szeretet gyakorlására, soha nagyobb szüksége nem volt e hánytvetett nemzetnek a pünkösdi szentlélekre, az isteni szentlélek összeforrasztó s hazát, anyaszentegyházat a pokol minden ördögével szemben megvédő és megtartó csodatevő erejére. Soha nagyobb szükség nem volt — mint van most — annak az örök igazságnak a hirdetésére és követésére, hogy e megpróbáltatott nemes nemzet lelkét csak a vallás gyógyítja S Katinka hazaért a fekete, sötét kastélyba s este arról álmodott, aki ót any- nyira szerette, aki boldogságot Ígért neki egyszerű otthonában, aki érette küzdött és imádkozott. S az édes álom karjai elvitték ót a messze édes jövendőbe, édes, szép világba, a boldogság verőfényes, szépséges országába... Két álmodó kedves, tiszta lélek, hű szikrái Isten szellemének ... Mennyi töviB sebzi gyenge lábatokat, mig a szenvedésből boldogságba értek ... Aratás után volt... Az emberek mosolygó arccal élték az életet, hisz a jó Isten mindenkinek megadta munkája után a jutalmat. Tornyaynak is kedvezett ez esztendő, gazdagsága tehát megnövekedett. Különben ez csak tápot adott az újabb mulatozásokra, dáridókra, amik egymást érték. Egy szeptemberi délelöttön bevágtatott a kastély udvarára négyesfogatán Tüske- váry Armand báró, hatalmas bukétát emelt le a kocsisa a hintóról s Tornyay már ott várta lenn az udvaron. Megölelte lump, koravén barátját s vitte fel a lépcsőkön szobájába, örült előre ismét a kezdődő és tisztítja meg, az Istenhez emelkedő, a Jézus keresztfájánál újjászületett magyar szív az evangéliom tiszta vizeiben való megtisztulása után érezheti csak át e szörnyűséges idők rettentő feladatait, kötelességeit és érezhet magában elegendő erőt a magyar föltámadás, hazánk és anyaszentegyházunk megszabadításának a kivívására. Elküldi hát a mi teremtő és megtartó Istenünk — ki megváltott bennünket Jézus által a halálból az életnek, a szolgaságból a szabadságnak, a kárhozatból az üdvösségnek, — elküldi hozzánk az ő szent lelkét, hogy áthassa az — a pünkösdi lélek — e megpróbáltatott nemzetet, meggyógyítsa annak csüggeteg, beteg lelkét és megromlott közszellemét és hogy erőssé, alkalmassá, acélossá tegyen bennünket hazánk, nemzetünk, ősi evangélikus magyar anyaszentegymulatozásoknak, kártyacsatáknak, amelyek úgyis csak az ő vagyonát szaporítják. De Armand báró másra tért át beszéd közben. — Kedves Pál, én most nem mint kártyapartner vagyok itt, hanem mint kérő jöttem el, hogy megkérjem a magam számára tőled Katinka leányod kezét I Én már megelégeltem a dorbézolást, az idő is elhaladt felettem, s egy olyan angyali lelkű lény mint a te leányod, megmenthetné még üres életemet! ígérd oda leányodat tehát nekem feleségül) — Megrögzött vén róka vagy Te már — szólt Tornyay, — aki liliom szálat akar tűzni öreg, behorpadt mellére, jól van nó hisz nekem nincs is kifogásom ellene, csak az a kérdés, hogy a leányom hozzád menne-e, tudod, hogy milyen különc szíve van, 8 utálja a dorbézolókat I De tudod-e, hogy Bende Balázs is kéri a lányomat, s nincs kizárva, hogy beállít egy szép napon hozzám, 8 kéri szintén Katinka kezét, s bizony Bendének gazdagsága nagy, nem tudom melyiteket választanám kettőtök között. Az egész családomban ezt az egy lányt szeretem csupán s jól akarom férjhez adni, minél több a pénz, annál nagyobb alboldogság 1 — Hát a bárói korona semmi?! riadt
