Harangszó, 1928
1928-05-27 / 22. szám
XIX. évfolyam. 1928. májU8 27. 22. száftt. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : a DaoántöJl Lutber-Szövelség. Aa Oraaágos Luther-Hzöret- ■ég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a IIARANGSZO szerkesztő- kiadó hivatalának Szentgotth&rdra (Vasrm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és táruló. Megjelenik minién vasárnap. Isten Lelke, buzgón kérünk, Légy mindenkor hű vezérünk! SiarkaazW-kladéhlTatal: szentootthArd. Vas vármegye. Flókkladóhlratal t .Lutber-Társaság* könyvkereskedése Budapest, Vm., Szentklrilyl-u 51/a. A „HAEAN88Z0“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10»/»-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Pünkösdi csoda. Zsoltár 104.30. „Uram I ha a te lelkedet kibocsátód, mindenek megújulnak és újjá teszed a földnek színét“ P ünkösd szent ünnepén végre igazán benne állunk az .annyiszor megsóhajtott nyári napsütésben, aranyos verőfényben. A nagy várakozás után kétszeresen jól esik végigtekinteni csodálatosan megújult virágos földünkön. Milyen nagy a változás! Alig akarjuk elhinni, hogy ez a napsugárban fürdő, ezer-szépségű tavaszi világ nem is olyan régen még halotti mező volt, amelyen csak a pusztulás zivatarai szántottak végig. A téli napok puszta és ékesség nélkül való földje, ma ezernyi életnek hordozója és szent reménységnek áldott prédikátora... A nagy változás rejtelmes titkát zsoltárunk igéje így tárja fel: Uram! te cselekedted ezt! Ha a te lelkedet kibocsátód, mindenek megújulnak és újjá teszed a földnek színét!... Te parancsolsz a hantok alatt szunnyadó, elszórt magoknak, te érinted meg az alvó rügyeket, tenéked enged a napsugár, a te szavadra csapódik le a harmat gyöngy-szeme, teremtő hatalmad ma is épít, a te lelked mindeneket megújít!... ... És ugyanez a titokzatos hatalom, mely felbokrétázza a természet világát, ugyanez a megújító lélek, mely a magasba vonja a jegenye sudarát — ez működik az emberek világában, az emberek életében is. Nélküle az emberek világa is csak halotti mező s az élet nyomorult vergődés, melyet kárhozatos bűnök fullasztó hamuesője lassan egészen eltemet. „Uram! ha a te lelkedet kibocsátód, mindenek megújulnak!“... íme hogyan változik Péter a pünkösdi lélek széljárása után!... Azelőtt hiába fogadkozott nagy es- küvéssel, hogy hű marad, megáll, ha egy ellenséges világgal kell is szembeszállni... Mégis elmondja a Krisztust tagadó igéket: „Nem ismertem azt az embert!“.. . Azután zárt ajtók mögé menekül s lassan alápergő könnyekkel sirat- gatja magát is, Mesterét is... Nem mer az emberek szeme elé kerülni: hátha megint ráismernek és rábizonyítják, hogy a Názárethinek tanítványa ... De pünkösdkor, mintha kicserélték volna! Kiszakad belőle a félelem, megoldódik ajka némasága, „felemeli szavát“, elszántság lobog kisírt szemeiben, mintha Keresztelő János szenvedélye beszélne szavában: „Térjetek meg és ke- resztelkedjetek meg! “. . . kiáltja bele a nagy tömegbe. Ki cselekedte ezt a nagy változást?... Felelek a zsoltárral: „Uram! ha a te lelkedet kibocsátód, mindenek megújulnak“ — a szegény, összetört, tagadó Péterekből, hitvalló apostolok lesznek!... Azután ott van az első pünkösd hatalmas néptömege. Szinte beláthatatlan sokaság, mely összeverődött az akkor ismert világ minden tájairól. Micsoda összekevert, egy akaratot nem ismerő, „megzavart“, „csúfolódó“, széthúzó sereg lehetett az, mely ellepte Jeruzsálem tereit a hálaadás ünnepén!... Képzeljük csak el: több ezer ember egymás mellett, de csaknem mindegyiknek más a hazája, más a nyelve, más a reménye és más az álma... ki hozza ezeket egy akaratra! ?... És megtörténik a pünkösdi csoda: 3000 ember egyszerre hajt térdet, egy imádságba önti bele a lelkét, összedőlnek a válaszfalak, eltűnnek az ellentétek... a csúfolódó, megzavart tömeg szinte pillanatok alatt egy csendesen imádkozó gyülekezetté lesz, melynek már egy reménysége van: az élő Krisztus!... Ki cselekedte ezt a nagy változást... ezt a csodálatos megújulást ?... Az a pünkösdi lélek, mely körülöttünk szakadatlanul végzi csodálatos munkáját a földnek színén, ime belenyúl az emberek világába is: formál, alakít, teremt, új tavaszt hoz a kihalt mezőkre! — „Uram! ha a te lelkedet kibocsátód, mindenek megújulnak“ — a háborgó, gyűlölködő emberek seregéből oltárt építő, békés gyülekezet lesz! Oh, mi töredezett hitü, annyiszor elbukó, szegény Péterek s ez a véres, békét kereső, szomorú világ — megtudjuk-e ostromolni az egeket pünkösdi lélekért, mindeneket megújító, szent, égi erőért! ?... Meglátjuk-e végre, hogy a fogyatékos emberi erő összemorzsolódik: mi magunkban nem tudunk meg- állani Jézusunk mellett; s ez a világ a maga utján sohsem ér el a békesség igéret-földjére! Azután itt vannak élet-halál harcot vívó gyülekezeteink, megerőtle- nedett anyaszentegyházunk, amely sóvárogva várja megújulását... a pünkösdi szél zúgását, a lélek kiáradását !... A még megmaradt utolsó erőnkkel tegyük össze a kezünket s egy imádsággal kérjük a kegyelmes Istent: „Mennyei harmat reánk szállj, Igaz szeretetet plántálj Híveidnek szívébe 1 A hűség és a szeretet Verjen közöttünk gyökeret, S virágozzék a béke! Hajlíts, taníts egyességre; Békességre szód indítson, Gyűlölség ne szomorltson.
