Harangszó, 1928
1928-05-20 / 21. szám
164 HARANQSZÖ 1928. május 20 területi magyar evangélikuséig folytat a magyarság es az evangélikusság védelmére. Vallásos estély. Délután Gyopáros fürdőre mentek ki a konferencia résztvevői, ahol Orosháza község látta vendégül a lelkész! kart. Este vallásos estély volt a templomban, amelyen Paulik János mondott elnöki megnyitót s Duszik Lajos miskolci lelkész tartott előadást az evangélikus egyház értékeiről. Megrázó erővel mutatott reá arra a nagy vérveszteségre, melyet számarányon felül hozott meg a mi evangélikus egyházunk a világháborúban. Rámutatott arra a négy hatalmas márványtáblára, amelyen 800 orosházai evangélikus hősi halott neve van megörökítve a templomban. Nagy Lajos, szentantalfai esperes költeményeiből olvasott fel, amelyekben az Isten, a haza és a természet szeretetére talált nagy visszhangot keltő meleg hangokat. Vértesi Zoltán szavalata, orgonaszóló s karénekek tették változatossá az estélyt. Második nap. A második napon a reggeli istentiszteletet Szűcs Sándor magyaróvári lelkész tartotta Ap. csel. 4.8—u. alapján arról, hogy Isten szolgáin meg kell látszania annak, hogy a Jézussal vannak. Utána Su- rányl-Unger Tivadar miskolci jogakadémiai tanár tartott előadást Közgazdaság és ethika címen. Élesen világított rá arra, hogy az erkülC8tanmentes közgazdasági tudomány tarthatatlan. Erkölcsi és gazdasági célok soha sem kerülhetnek összeütközésbe, mert a gazdaság mindig alá van rendelve az erkölcsnek. Mi, a közgazdasági tudományos ev. képviselői, — mondá — a lelkészektől várjuk azt az erkölcsi tartalmat, amelyek megoldási módozatairól majd mi fogunk gondoskodni. Az evangélikus szószék. Két előadás is foglalkozott az evangélikus szószék gyakorlati kérdésével. Az egyiket Túróczy Zoltán, győri lelkész tartotta, aki a római kath. szószékről beszélt, * S ahhoz, aki csodálja szenvedő lelkét, aki titkon nagyon-nagyon szereti magát? — Bártfay! Nekem amit az élet adott, ha csillogó is, csupán keserűséget okoz, a fényes kastély csak koporsó, inkább lennék szegény kunyhó boldog leánya, mint e koporsó élő halottjai — És Katinka zokogással fejezte be szavait. — Ne sírjon, az Isten új élet tavaszát hirdeti a hozzá hűséges telkeknek, minden könny egy engesztelő gyémánt Isten előtt, s a szenvedések kálváriájának végén ott áll a feltámadásnak szent jele: a kereszti S ha valaha menekülni akar földi koporsójából, ha már minden reménye elveszeit, ha leikével nem tud megküzdeni az élettel ott fönn, jusson eszébe, hogy van egy szív, egy kis lak, idelenn, ahol várják szeretettel, édes megértéssel... ahol nem törnek kincs, gazdagság után, hanem megelégszenek Krisztus szegénységkenyerével. EtjOnne-e akkor oda? — Mily boldog érzés most nekem e szereteti Szivembe boldog remény árad... Ki tudja eljön-e az az idő, hogy én is boldog lehetek ? ... ígérem, hogyha már semmi átok nem ül e ház felett, akkor leszállók oda, ahová annak a lelke vezérel, akit én is nagyon-nagyon szeretek I (Folyt, kör) Orosháza régen és most.*) Mikor még falu volt hires Orosháza, Hetedhét országban alig akadt párja. Mint mosolygó gyermek anyja lágy ölében, Úgy virult az alföld gyönyörű kertjében, Régi Magyarország kellős közepében. Híres Orosháza nem falu már, város, Csak közel ne volna oláh, rác határhoz. Bárcsak Orosháza jalu volna újra, Régi Magyarország közepén virulna, Magyarok szeméből kevesebb könny hullna. *) Az orosházai lelkészegyesületi konferencián Irta és felolvasta Szentantalfai Nagy Lajos. a másikat pedig Duszik Lajos miskolci lelkész, aki az evangélikus szószékről beszélt. Amaz a versenytársat mutatta be, emez az evangélikus igehirdetés királyi méltóságát állította a lelkészek elé. A konferencia többi előadásai elmaradtak, mivel oly élénk visszhangot váltottak ki az egyes előadások a hallgatók lelkében, hogy hozzászólásokkal elrepült az idő. Este hálaadó Istentiszteletre gyűlt össze a sereg a templomban, amelyen Túróczy Zoltán győri lelkész hirdette az Igét az elgurult drachmáról. Másnap szétvitték a vonatok az összegyülekezett lelkészeket 8 velők a konferencia áldásait a gyülekezetekbe. Az orosháziak szives vendégszeretetéről sokáig fognak még beszélni szerte a parochiákon. „Megújhodást várok munkájuktól.. »Üdvözlöm a konferenciát... szeretettel, mert szeretem egyházamat, büszkeséggel, mert a konferencia gyülekezetem falain belül gyűlt egybe, bizakodó reménységgel, mert megújhodást várok a mozgalomtól, munkájuktól. .. * Ilyen érzelmekkel és szavakkal köszöntötte Pesthy Pál dr. igazságügy- miniszter, mint a vendéglátó sar- szentlórinci gyülekezet felügyelője, az evang. ifjúsági egyesületek március 30-án megnyílt konferenciáját. Hogyne fogta volna meg a konferencia résztvevőinek a lelkét ez a pár őszinte, keresetlen szó is — amikor tán vala- mennyünket ép ez az egyházszeretet, megújhodást váró, akaró, bizakodó reménység hozta a konferenciára. — Reményen felül sokan voltak. 97 vidéki, 80 sárszentlőrinci. Soprontól Tótkomlósig, Balassagyarmattól Ma- gyarbólyig 29 gyülekezőt ifjúsága volt képviselve a csonka evang. egyháznak. A konferencia nagyjából a megelőzőleg megállapított és lapunkban is közölt terv szerint végezte munkáját. Csak Kapi Béla püspök urat, — aki Amerikában járt — és Schöll Lajos főesperes urat, — kit a családjában előfordult hirtelen megbetegedés tartott vissza — nélkülöztük fájdalmasan a konferencia előadói közt. A konferencia mindhárom napja a templomban tartott együttes reggeli áhítattal kezdődött. Utána következett mindig a csoportokban való biblia- tanulmányozás, amelyen azt kerestük, kutattuk, hogy mit ad utravalóul az ifjúnak az Ige — különösen Pál apostol életén keresztül arra az utazásra, amelynek a neve élet. Az első nap az áhítat és bibliatanulmányozás után — mint említettük — Pesthy Pál üdvözölte a konferenciát. Szavaira Abaffy Gyula a K. I. B. evang. ágának titkára adta meg a visszhangot, biztosítva öt s az egyházat arról, hogy a konferencia ifjúsága csakugyan azzal a jelszóval indul, amelyet ő is hangoztatott: vissza a Bibliához, vissza Krisztushoz. Scholtz Oszkár h. elnök megnyitva a konferenciát, megtartotta a bevezető előadást is: Jézus nyomában. Báró K&as Albert az Orsz. Luther- Szövetség nevében köszöntötte a konferenciát, amellyel a Szövetség kezet akar fogni. »Úgy nézem a jelenlevőket — úgymond — mint jövendőbeli presbitereket, akik azért azok, mert élő hitü evangélikusok, akik figyelemmel nézik egyházunk életét, bajait, erényeit... s akiknek ev. büszkeségénél, öntudatánál csak közös munkára kész, tántoríthatatlan szeretető nagyobb...» Fábián Imre »Az evang. ifjú és az intelligencia« címen tartott felolvasást az élet három nagy értékének és hatalmának a találkozását követelte: evangélium, ifjúság, intelligencia. Az ebédek, vacsorák, a Nőegylet szeretetvendégsége, valamint a Siócsatornán, hajón Simontornyára tett kirándulás is (az első nap egész délutánját kitöltötte) mutatták, hogy annak a »megújhodásnak« hogyan kell éreztetni a maga hivatását az élet derűs, vidám mozzanataiban is. A második nap előadásai és megbeszélései ezek voltak: Az evang. ifjú és a lélek; Abaffy Gy. magyarul, Németh Gyula, a konferencia német részvevőire való tekintettel, németül beszélt arról, hogy az ifjúságnak reá kell eszmélnie ez anyagias, gépies korban arra, hogy a leikével és a vele kapott drága értékekkel szemben kötelességei is vannak, felelős is. Vidovszky Kálmán Az evang. ifjú és a szociális kérdés c. előadásában hangoztatta, hogy nem gépies, külső kényszer, hanem a lélek (megelégedés, kisigényüség stb ) a megoldása a kérdésnek. Antretter Eduárd: A mai ifjúság és modern világnézet c. előadásában
