Harangszó, 1928

1928-05-20 / 21. szám

1928. május 20 HARANQSZÓ. 163 vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Országos lelkészgyőlés Orosházán. Apró falvak kicsi templomából, városok másfelekezetü tömegéből gyűlt össze Csonka-Magyarország 96 lelkésze Oros­házára május 2—3 ra, hogy kicsinységünk lenyűgöző tudatából megszabaduljon ebben a hatalmas 17 000 lelket számláló gyüle­kezetben, s hogy gondolkozzék a lelkészi szolgálat mai feladatairól. Mindenkinek felejthetetlen élménye marad a hatalmas T-alaku templom, a bjnne feketélő sok ezer ember, s az a hatalmas erő, amellyel e tömeg ajkán felzúgott az „ErŐ3 várunk“. A lelkészek nagy része már május 1-én este megérkezett Paulik János nyíregyházai lelkésszel az élén, aki a lelkész-egyesület elnöke. Az orosházaiak már ezen az estén kimutatták, hogy milyen magyaros vendég- szeretettel fogadták vendégeiket. Paulik Jánosnak még szerenádot is rendezett az orosházai dalárda. ... Este van ... Biborködpalást borúi a tájra ... Búceúzó fejével a nap lebukik a hegyek mögé . .. s a hold sápadó orcá­jával már a földet színezi be ezüst su­garaival ... Bártfayt beteghez hívták. Tornyay egyik régi hűséges cselédje haldoklott, a szen­vedések bilincsei között. Bártfay magához vette a szent kegyszereket s elindult a csendes estén a major felé. Az egyszerű kis hajlékba csendben bekopogtat... Kö­szönt . .. s im ott áll a szenvedő, beteg asszony ágya mellett álmainak királynője: Katinka. Csendes, halk szóval üdvözlik egymást... A szemük eggyéfor... s mindkettőjük szeméből lassú könnycsepp gördül alá ... a részvét könnye... ott a haldokló mellett új életet érezve szívükben. Olt álltak egymás mellett az Urnák hűsé­ges pásztora s a betegek vigasztaló, ked­ves őrangyala. S a haldokló magához véve az Úr testét és vérét, megnyugodott. S ők elindultak hazafelé. S beszélget­tek ... Katinka kezdte ... — Ön e község megmentője... — Csak Isten lehet ez, én csak az ö szolgája, eszköze vagyok — De mégis önnek köszönhető, hogy megtért ez a falú I Az első nap. Másnap reggel a rendes reggeli isten­tiszteletet Mágócs Károly irsai lelkész vé­gezte Igehirdetése megütötte a konferencia alaphangjit: A lélek a legnagyobb érték, s a lélek az egyetlen élet-teremtő erő. Utána úrvacsorát osz'ott a lelkészi karnak Kovács Andor orosházai lelkész, a békési egyházmegye esperese az 51. Zso'tár 12. verse alapján odaállítván a szíveket a bűn­tudat és önvád malomkövei közé. Üdvözlések. Úrvacsora után az orosházai nő- és leányegylet vendégelte meg a konferencia tagjait, majd kezdetét vette maga a kon­ferencia. A megnvi ás pár szava után Dr. Kovacsics Dezső főispán üdvözölte a kon­ferenciát. Bátran telt bizonyságot a nagy evangélikus gyülekezet előtt öntudatos róm. bath, hitéről, melyet nemcsak tanúkihallga­tások és anyakönyvi ügyek alkalmával vall. Hitvallónak tartja magát, de ép ezért ad megbecsülést is minden hitvaílónak. Isten se azt nézi, mi van a torony tetején, ha­nem azt, aki a templomban van. Nem látja meg az építőt s az építtetőt, hanem csak az imádságos lelket. A felekezeteknek egyesülniük kell a nemzeti gondolat jegyé­ben. Ha kell — úgy mond — vértanúja leszek ennek a gondolatnak. A református lelkészegyesület képvise­letében Kállay Kálmán debreceni theol. tanár, a békési egyházmegye s az oros­házai egyház nevében Kovács Andor es­peres, az orosházai ref. egyház nevében Horváth Kálmán ref. lelkész, Orosháza község képviseletében pedig Kunoss István főjegyző üdvözölte a konferenciát. Elnöki megnyitó. Paulik János elnöki megnyitójában min­denek előtt Veres József, a nagy orosházai pap emlékének á'dozott, aki a Lelkészegye­sület megalapítója és oszlopa volt, majd a lelkészi hivatás méltóságáról, fontosságá­ról s e mostani ébredő időkben való fele­lősségéről szól. Rámutat arra a veszede­lemre, hogy a magyar kér. papságnak nincs — Isteni csoda volt ez, amelynek egyik részese lettem 1 — Hogy tudta az egyszerű sziveket Istenhez vezetni ? — Megtalálták azok maguk az Istent! — Mit gondol, hogy mindenki meg­találja az Istent, a bűnös, önző lelkek is? — Isten megtöri a felfuvalkodott lelket, a porszem összeomlik az Isten előtt! — Van-e jutalom Istennél a szenvedé­sekért ? — Hiszem, hogy van, Isten felszárltja a szenvedők könnyeit! — Az én apám önző, bűnös lélek, aki eltévelyedett utakon jár! Megbocsájt-e néki az Úr, megtér-e még ő is Istenhez, hoz-e enyhet szenvedéseinkre? — Ragyoghat aranykorona bárkinek a fején, legyen kincse, hatalma nagy, az Úr­isten porba döntheti, pz önző lelket lábai elé térítheti I Higyjen Őbenne 1 — Én hiszek Istenben, hiszem, hogy megtéríti apám szivét s meggyógyítja jó lelki sebeit, s csendes, boldog jövőt hoz családunkra még! — Higyjen csak őbenne, ö tehet ismét egy nagy, hatalmas csodát! — S most már Isten vele I — búcsúzik Katinka. — Nem, még ne menjen! Hisz oly rég egységes frontja, hogy a magyarság nem tud hazafias ünnepet ülni felekezeti zavar nélkül. A theológia és egyház viszonya. Az első előadást a betegség miatt aka­dályozott Dr. Raffay Sándor püspök he­lyett D. Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár tartotta A theológia és egyház viszonyáról. A mai világ legerőteljesebb vágyódása a lelki közösség után való vágyódás. Ez je­lentkezik az egyház után való vágyódás megújulásában is. Ezért ismeri fel a theo­lógia is egyre jobban az egyházhoz való hozzátartozar.dóságát. A theológiai tudo­mány csak akkor áll hivatása magaslatán, ha az egyház talaján áll, mert az egyház hozzátartozik a keresztyénség legbelsőbb lényegéhez, de az egyház is csak akkor találhat rá önmagára, ha megtalálja a theo­lógiai tudományt, amely a keresztyén anya- szentegyház tudományos öntudata. Az egy­ház élményének mai megújulásában az áhitatnak, a hitvallásnak, a szeretetnek és a munkának közössége után való vágyódás, jelentkezik s ezt a vágyat csak akkor tud­juk kielégíteni, ha vannak egyházszerető tudós theológusaink s a theológiai tudo­mányt szerető egyházi embereink. Az evangélikus egyház helyzete a megszállott területen. A konferencián jelen volt egy cseh meg­szállott területi evangélikus lelkész is, aki szigorú történeti hűséggel olvasta fel az evangélikus egyház történetét, amint az a cseh megszállott területen a megszállás óta alakult. A kritikát — mondá — otthon szokta elmondani azok szemébe, akik fele­lősek az állapotokért. Megdöbbentő az a tudatos szervezett munka, amellyel a cseh kormány a magyarság háttérbeszoritását végzi Hodzsa kijelentése szerint 10 év múlva nem lesz magyar közöttük... lega­lább is ez a cél. Nem kevésbbé megdöb­bentő azonban az a küzdelem sem, amely- lyel a szociálista kormány az egyház ellen küzd. Annál csodálatra méltóbb az a hősies elszánt küzdelem, amelyet a megszállott kerestem az alkalmat, hogy beszélgessünk egymással. Mily kegyetlen a sors is, hogy ily áldott jó angyali, szelíd lélek mint az öné, egy rideg jégpalotában honol. Ha fel­nézek arra a fekete kastélyra, a szívem elszorúl, hogy a töviskertben a tövisek megsebzik két ártatlan lélek lelkét, hogy egy hófehér leánylélek ifjan szenved vér- tanusigotl És én imámba foglalom nevü­ket minden csendes estenden és kérem az Istent, hogy hozza el a megtérést erre a házra is, amint elhozta csodásán a miklós- vári gyülekezetre is! — Úgy örül a szivem, hogy imádkozik ériünk! Én is összekulcsolom kezemet mindig imára, az imádság a vigasztalásunk, édesanyámnak is mindennapi kenyere s én érzem ha ön is velünk imádkozik, nem imádkozunk hiába! — örül-e a fénynek, pompának, mely önt körülveszi ? — Üres semmiség, mindez nekem, mit ér nekem a gazdagság, jólét, ha nincs boldogságunk, s átok ül hazunk felett! — Katinka! Eljönne-e a fényből, ma­gasságból, egy egyszerű kicsiny hajlékba, csendes utitársnak egy munkás, rajongó lélekhez, aki minden embert egyformán szeret s Istenhez vezet? Le tudna-e mon­dani a gazdagságról, fényről s eljönni

Next

/
Thumbnails
Contents