Harangszó, 1928

1928-04-22 / 17. szám

132 HARANGSZÖ. 1928. április 22. A jó pásztor. Szíriában egy utazó, három juhnyájat látott egy forrásnál, melyek úgy Össze-vissza voltak egymás mellett, hogy az ember egy nyájnak gondolta volna. Az egyik pásztor csak elkiáltja magát „Men-ah“ jertek s vagy 30 juh követte pásztorát. Erre az utazó megkérdezte a pásztort: Kö­vetnének engem is a juhaid, ha hívnám őket? A pásztor tagadó válasza után magára vette az utazó a pásztor ruháját, turbányát, ke­zébe vette a pásztorbotot és elki­áltotta magát Men-ah jertek. De bizony a juhok meg sem mozdul­tak. S mikor az utazó tovább kér­dezte : Rajtad kívül igazán senkire sem hallgatnak, azt felelte a pász­tor: Ha valamelyik bárány beteg, akkor a szerencsétlen teremtés, követi az idegent is. A jó pásztor ismeri az ő juhait s a nyáj, követi pász­tora hívó szavát. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönnek juhoknak ruhájukban, de belül ragadozó farkasok... OLVASSUK A BIBLIÁT! Krisztus feltámadásának hire, bizonyosságé és ereje. Ápr. 23. A híre: megfélemlít. János 19.io, 20.is. Féltek a tanítványok a zsi­dóktól, hogy ókét is halálra keresik, mint Jézust. És nem szűnt a félelmük akkor sem, mikor meghallották a csodálatos hírt János­tól és Pétertől: Láttuk az Uratl Sót zárt ajtók mőgé menekültek. Féltették ezt a szent titkot és a Mestert, aki újra itt van: hátba újból halálra keresik... Féltek. Azok, akiknek újból hirdetni kellene az Evangéliumot... A tanítványok tanácstalan, félénk gyülekezetét még csak megértjük, de a ml gyávaságunk és titkolódzásunk mire való? Félünk, hogy kicsúfolnak ben­nünket, elavultaknak és nem moderneknek nevez a világ? Ezért titkoljuk a Krisztusról hallott örömhírt? Ápr. 24. A hire: megdöbbenti az embert. Lukács 24.»—5., s., János 20 io A Krisztus sírjához zarándokló asszonyoktól is érte­sültek a tanitványok. Megdöbbentette őket is az a bir, hogy nincs a sírban Jézus teste és hogy élve látták. Megdöbbenünk, rette­günk mi is erre a hírre ? Vagy kételkedünk benne? Pedig nincs a világtörténelemben még egy olyan esemény, amit olyan ala­possággal és megdönthetetlen érvekkel iga­zoltak volna a tudósok, mint Krisztus fel­támadását. Az ész megdöbbenhet, de a hit soha I Hiszel ?. .. Ápr. 25. A bizonyossága: megörvendez­tet, elűzi az ellenségtől való félé'met. János 20. ív—so, A tanítványoknak a bizonyosság leírhatatlan örömet szerzett, mert ismét köztük lesz az, aki megvédelmezte őket, a bűnösöket, a vámszedőket, megvetetteket üldözőikkel szemben. Nem elég nekünk a tanitványok bizonyossága, híradása? Lel­kes teremtmény létünkre érzéki tapasztalást keresünk? Nélküle nem hiszünk? A közel kétezer éves keresztyénség és az új pogány- mi88zió tanúsága annak, hogy Jézus él... Örökség. Jertek magyar fiúk, örökség vár rátok: Örökségül kaptok egy tépett országot. Egy tépett országot, veszendő vidéket... Jertek, vegyétek át ezt az örökséget I Örökségtek lesz egy rombadöntött ország, Nektek kell megszánni gyászbaborult sorsát. Nektek kell lerakni egy új hon alapját, Hogy feltámadhasson a magyar igazság. Örökségtek lesz a gyászos magyar erdő, A hármai halom s a tépett magyar mező, Mely mohón beitta apáitok vérét, Amíg hősi szívvel hazájukat védték. Örökségtek lesz a gyötrő magyar bánat, A szegénység és a szertefoszlott álmok. A tépett zászló is sárral teleszórva, Amely Majtény mellett lebukott a porba. Örökségtek a vágy s a csillogó remény, Amely újra éled harcok vérmezején. Örökségtek Pozsony, Kolozsvár és Kassa, Erdély kincses földje s az Adria habja. Örökségtek végül a magyar jövendő, A jobb kor, mely egyszer mégis, mégis eljő. Ha ránk veti fényét Husvét pirkadása : Jertek magyar fiúk, új honfoglalásra! HORVÁTH IMRE. Vele győzedelmeskedünk! Hallelujah I Ápr. 26 A bizonyossága: megörvendez­tet, eloszlatja a bűntől való félelmet. Lukács 24.46-n. Féltek a tanitványok, hogy mivel Krisztus nincsen mellettük, vissza kell menniök a régi munkájukhoz s Így a régi környezetben visszaesnek a régi bűnökbe. De ime a meghalt és feltámadott Jézus bűnök bocsánatját hozta 1 Csak térjünk Őhozzá 1 Békességet ad. Örvendezzünk 1 Ápr. 27. Az ereje: erőssé tesz, meg­szentel. János 20.21—as. Jézus mellett soha nem fúlhat még a legdiadalmasabb örven­dezés sem mámorba. A feltámadás boldog tapasztalása, a feltámadott Krisztussal való találkozás is erőt ad a tanítványoknak. Karcokon, nyomorúságokon is átsegíti őket, mint Jézust is Isten ereje, úgy a tanítvá­nyokat a feltámadott Kriszlus ereje. A rájuk lehelt krisztusi lelkűiét. El ne fojtsuk ezt z lelkületel 1 Ápr. 28. Az ereje: bizonyságtevőkké tesz. János 20.23 Jézus felhatalmazza a tar ítványait, kiküldi őket, hegy az ö nevé­ben szólhatnak. Ez parancs is. Kötelező. Hirdetni kell az ö tanítását. Isten bűnbo­csátó kegyelmét s a meg nem férőknek bűneik megtartását. Vigyázzunk méltatlanná ne váljunk erre a nagy sivatásra! Nekünk Í8 8*01. Ápr. 29. Velünk vanI Máté 28.20/b. Krisztus feltámadásának hire megdöbbent? Krisztus feltámadásának bizonyossága nem ad hallelujaht az ajkadra? Krisztus feltá­madásának erejét nem érzed ? Ne hallgasd közönnyel a híradást, igehirdetést; ne ér­zéki, de lelki örömet keress Jézus feltáma­dása bizonyosságában; ne szégyeld a Krisz­tus evangéliomát, tégy róla bizonyságot alkalmas és alkalmatlan időben. íme, ezek­ben van velünk a feltámadott Krisztusi I. M. A buzaszem összetöretik, hogy ke­nyérré lehessen. A sxólószem össze­töretik, hogy borrá lehessen. Észre- veszed e ebben az önfeláldozás szent parancsát? (Modersohn.) Ima a választásokért. Gibier Versailles! püspök pásztorlevelet bocsátott ki, amelyben a legközelebbi álta­lános francia választásokkal foglalkozik. A püspök rámutat arra, milyen fonlos szere­pet játszik a képviselőválasztás egy nem­zet életében. — Az emberi akaraton keresztül — hangzik a pásztorlevél — isten vezeti ez! a világot s ha az emberek Istenhez imád­koznak, ez az ima befolyásolhatja az ese­ményeket. Ennélfogva azt ajánljuk mind­azoknak, akik szavaznak, akik nem sza­vaznak, — mint pé'dául a gyermekeknek, az asszonyoknak, főképpen az apácáknak, — hogy buzgó imádsággal és áldozással forduljanak az egek ura felé. Meg vagyok róla győződve, hogy az ima segitségével olyan választás lesz hazánkban, amely ja­vára lesz ennek az országnak. Gibier püspök pásztorlevelének szöve­gét az összes lapok közük. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Míg mi evangélikusok a sajtót illetőleg még mindig a kezdet nehéz­ségeit éljük által, ha egy lépéssel látszólag időről-időre előbbre is ju­tunk, ugyanakkor rendszerint kettőt hátra csúszunk, addig református atyánkfiái már egy napilap alapítása körül vívják a döntő csatát, mely kérdésben azonban, úgylátszik, két pártra szakadtak. Az egyik párt érdek­lődése u. i. egy tisztán „ református “ napilap megszületése felé főt dúl, míg a másik párt egy ú. n. „protestáns* napilap megalapítását tervezi. Rend­kívül érdekes ebben a kérdésben töb­bek között az „Őrálló* politikai és társadalmi heti újság kiáltványa azok­hoz, akik a füstölgő gyertyabelet nem akarják kioltani, hanem inkább lángra lobbantam. „Népünk teljesen közönyös minden protestáns dologgal szemben — úgy­mond a kiáltvány — s éppen ezért a protestáns napilap még ha meg is születne, a többi protestáns alakulások sorsára jut. Nem félünk már azért sem, mert ma protestáns jelszóval nem lehet a reformátusságnak azt a / észét hámba fogni, amely hivatásának tu­datára ébredt. Mi úgy látjuk, hogy a református nyíltabban, be­csületesebben tudja védeni a* evangélikus érdekeket, mint református és az evangélikus jobban tud a maga területén küzdeni református érdekekért, mint evangélikus. Míg a se hideg, se meleg protestáns medencében se az egyiket, se a másikat nem védik, hanem kénytelenek az általános ke­resztyénség vizeire evezni.*

Next

/
Thumbnails
Contents