Harangszó, 1928
1928-04-22 / 17. szám
XIX. évfolyam. 1928. április 22. IJ. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DűBántíll Lutber-SzOvetség. Az Onzágo* Luther-SzSret- •ég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. MeoJeleollt minies vasárnap. ■A —ntta/e adója, dicsér szívünk, ajkunk. Oh áldott minden óra, melyben rád gondolunk l RzarkMztő-kladóhlratal t SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. Flókkladóhlvatal t .Luther-Társaság* könyvkereskedése Budapest, VIII., Szentkirályl-u. 51/a. K „llAHAMiSZO- előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10*/o-os kedvezmény, áaierlkábz egész évre 2 dollár ; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Jézus — a pásztor. János ev. 10.14. : „Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim.“ E z a szent ige az igazi keresztyén életnek nagy titkáról vonja le a fátylat. Ez a titok pedig abból áll, hogy igazi keresztyén élet csak ott van, ahol eleven, személyes életközösség áll fenn Jézus és az ő nyájának mindenegyes tagja között.. Jézus — a pásztori ö ismeri övéit. Nemcsak úgy nagyjából! Nemcsak az élet nagy, keserves szorongattatásait, hisz ő személyes összeköttetésben áll mindazokkal, akik őbenne hisznek. Jobban ismer bennünket, mint az édesanyánk, mert előtte nincs semmi letakarva, nincs semmi elrejtve, legbensőbb életünknek minden vágya, szivünknek minden titkos gondolata nyilvánvaló őelőtte. Jobban ismer bennünk, mint mi sajátmagunkat ! S ha belső életünk egész teljessége szemei előtt fekszik, mennyivel inkább ismeri külső életünket. Milyen jól láthatja azokat, amelyek ami békességünkre valók; milyen jól tudhatja, hogy a szerencséből, a teherből, a szenvedésből mennyi elegendő arra, hogy mi a célunkat elérjük!... Mikor olyan igen sötét árnyék borul vándorutunkra, mikor olyan roskasztó teher szakad vál- lunkra: eszünkbe jut-e ez a vigasztaló ige: Ő ismer bennünket, látja a könnyet, érzi a fájdalmat, életünk minden keservében osztozik mivelünk!... A jó pásztornak éppen az az ismertető jele, hogy ismeri az övéit — az igazi hívőnek pédig az ismertető jele, hogy ismeri az ő pásztorát. „Engem is ismernek az enyéim!“... íme a mi kötelességünk ! Meg kell ismerni életünknek, lelkűnknek jó pásztorát!... Jézust ismerni nemcsak annyit jelent, hogy „sokat tudunk róla“ ... ennél több kívántatik meg! Szívünket, életünket kell hozzákötni, előtte meghódolni, parancsára, szavára felfigyelni... ez az igazi ismerés, a Jézusnak megismerése !... Uram! mindent veled akarok cselekedni. Néked akarok élni — néked akarok halni. Veled vándorlom végig életem fagyó ösvényét ! H usvét után a második vasárnap, minden esztendőben az evang. sajtóé. Ezen a vasárnapon a délelőtti istentiszteleten a sajtó fontosságáról szól a prédikáció, mely a biblia fordításban és bibliaterjesztő társulatok munkájában áll előttünk. A délután folyamán mindenfelé sajtóünnepélyek rendeztetnek a gyülekezetekben, melyeknek középpontját a sajtó jelentőségét és a sajtóval szemben fennálló kötelességeinkre vonatkozó előadások képezik. Úgy a délelőtti istentiszteleti, mint a délutáni ünnepségi offertóriumok az evangélikus sajtó céljait szolgálják. Az evangélikus sajtónak, közelebbről a Harangszónak ma már, hál’ Istennek, sok megértő, melegszívű, áldozatkész barátja van, akik mind nagy elismeréssel és még nagyobb hálával adóznak mindenkor az evangélikus sajtónak, a Harangszónak s azt mint elsőrangú konstruktiv tényezőt értékelik az egyház és nemzet életében, a szó legnemesebb értelmében vett magyar kultúra szolgálatában. Megértőbb, melegebb szívű, ál„Áldlak Jézus, hív barátom, Ki síromig elkísérsz, Biztató karod, ha látom, El nem cstlggeszt semmi vése. Hogy ha halványul reményem, Bújdosom nehéz ösvényen, Pártfogóm te légy Uram, Napvilág a borúban. Áldd meg édes Üdvözítőm, Földi vándorlásomat, Fájdalmamban légy enyhítőm, Meggyógyulok általad. Légy erőm a kiizködésben, Folyton fénylő példaképem. Add meg vágyó lelkemnek A te békességedet.“ Amen. • dozatkészebb barátja az evangélikus sajtónak, a Harangszónak mindazonáltal eddig alig volt Remete Dénesnél, a nemesdömölki egyház- község áldott emlékű felügyelőjénél, aki az elmúlt év december 26-án életének 86-dik évében tért meg őseihez. A megboldogult mielőtt visszaadta volna imádkozó lelkét teremtő Urának, megismételte végakaratát — beteg ágya mellett odaadó gyermeki szeretettel csüngő huszár őrnagy fia előtt, melynek egyik sarkalatos pontja ez volt: „A Harangszót eddig is mindig olvastad nálam. Sok évi példányát, mit megjelenése szerint összegyűjtöttem, vidd magaddal s légy utánnam állandó előfizetője és olvasója. Szeresd, terjeszd, támogasd.“ Néhai Remete Dénes ezzel a testámentommal nemcsak az evangélikus sajtónak, a Harangszónak nagy jelentőségére mutatott rá az egyház és nemzet életében, de az evangélikus embernek az evangélikus sajtóval szemben fennálló kötelességeire is rávilágított halotti ágyán. Remete Dénes testamentoma.
