Harangszó, 1928
1928-04-15 / 16. szám
XIX. évfolyam. 1928. április 15. 8zerkesitó-k!»dólilT»t»I: SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. Fiókkiadók!ratal: .Luther-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, Vin., Szontklrályl-u. 51/a. A „HABANÖSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10% os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fül. 18. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntúer-Szövetség. Az Országos l utlier-Szöret- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjeleníti minden vasárnap. R nagy ígéret. János ev. 20.29.: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.“ A kételkedő Tamás számára valami szelíd szemrehányást tartalmaz a feltámadott Krisztus fenti kijelentése, míg azoknak, akik nem látják ugyan a Mestert, de mégis szeretik, akik hisznek benne, noha testszerint sohsem találkoztak vele — azoknak egy nagy, szent Ígéret a Jézus beszéde: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek!“... Mi rajtunk is be fog ez teljesedni, kimondhatatlan örömmel örvendezünk majd a mi „hitünknek végén“ s elnyerjük lelkünk üdvösségét. Ezt a nagy Ígéretet reménytelen lemondással ne ejtsük a porba!... Nem látni — és mégis hinni! A szülői szívnek milyen bátorító vigasztalást adhat ez az ige! Hiszen gyermekeink nevelését mindig ilyen reménység alatt végezzük. Nem látjuk, csak hisszük, hogy nevelői-munkánk nem értéktelen fáradozás, hanem gyümölcsöt termő szent magvetés!... A földmíves ember sem látja egyszerre verejtékes munkája gyümölcsét, de hittel vár, türelemmel gondol arra, hogy imádságát meghallgatja az Ur, az ajándékok Istene!.... Nem látnak — de hisznek!... Hozzánk lelkipásztorokhoz ugyanez a biztatás beszél élethivatásunk munkája közepette! Néha mi is olyan elhagyatottnak, egyedül állónak érezzük magunkat, mint egykor Illés próféta, aki szomorúan hajtogatta árvaságát, de amint felemelte szemeit, csodálkozva látta, hogy ezerek állanak még hűséggel, kitartással az Úr mellett. Hány lelkipásztor érzi keserűen ma is, hogy fáradozása hiábavaló, legnemesebb törekvései kudarcot vallanak, ereje haszontalanul szétfor- gácsolódik hívei között — panaszkodunk, mint egykor Illés próféta... Az apostol pedig felel a mi kétségeinkre, szomorú lemondásunkra: Ha nem látjátok is mindjárt az eredményt, tudjátok meg és higy- jétek, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban!... Ezzel a reményseggel köszöntsük egymást húsvéti fáradozásunk után, mégegyszer is kiáltva: Az Úr feltámadott! Bizonnyal feltámadott ! Ne félj, csak higyj! „Jézusom! Feltámadásod Életem s nyereségem; Te élsz és uralkodásod Munkálja üdvösségem; Élsz, hogy vígasztalásom légy, Minden jóra serénnyé tégy S mennybe Istenhez vezess I Oh add, amíg tart életem, Hitemet megtarthassam, És minden cselekedetem Igéd szerint folytassam. Istenhez végig hű legyek Mindent tetszésedre tegyek S mint megváltottad éljek.“ Amen. * M inden szír hisz benne s tagadja majd minden száj; óhajtja mindenki s annyian rettegnek tőle. Hogyan keletkezhetnek a feltámadást illetőleg egymásnak ilyen ellentmondó vélemények egy és ugyanazon ember lelkivilágában ! ? Est megtudni fontos, mert ennek megismerésében rejlik a vallásos élet megbékültségének lehetősége. Minden szív hi3i a feltámadásban. Ez oly igazság, melyet tagadni nem lehet. Ez a hit egy velünk született sajátság, akár az értelmi képességeink, ckár a kezünk s lábnak, mely ha hiányzik belőlünk, nyomorékká lettünk s képtelen minden értékes cselekedetre. Ez a hit lelkűnkön olyan, mint testünkön az anyajegy, bárhogy is el akarod onnan tüntetni, ott lesz, akár a flastrom, akár a festék alatt s ha az ügyes műtétnek késével nyúlsz hozzá, hogy ily utón tégy eleget a szenvedi hiúságodnak, a helye akkor is ott lesz s e hely még hangosabban hirdeti a világnak, hogy neked anyajegyed van. Ilyen a feltámadásra vonatkozó hitünk is. Mások előtt takargatod, erőszakkal ki akarod tépni lelkedből s amikor elveszett e világon már számodra minden, ebbe helyezed reménységeidet s a gonosztevővel azt mondod: «Uram emlékezzél meg rólam, mikor eljOsss a te országodban«. S mégis majd minden száj tagadja a feltámadást. Érdekes szeszélye ez az ember lelkiéletének. Hisz, de hitének tárgyát mások előtt tagadja. Miért? Mert úgy kívánja a szokás, a társadalom előítélete, úgy kívánja a hitvány félelem attól, hogy lebecsülnek mások, ha nyilatkozni merek a feltámadást illető hitemről. így tehát a száj nagyképüsködve tagadja azt, aminek igazáról a szív, az egész ember megvan győződve. Hogy is szokott az embereknél ez a nagyképűsködés jelentkezni ? Rendesen e kitételben: Még nem láttam egy megholtat sem, ki még egyszer visszatért volna. Miárt nem tesz Isten ma ily csodát? Kedves olvasó, itt kezdődik e világ nagy szellemeinek bölcsesége, de itt is ér véget, nincs tovább. Ennyiből áll az egész. Ehhez szeretnék egy szót szólni. Mondjuk helyén van e Feltámadás. Irta : Dr. Schlitt Gyula.
