Harangszó, 1928
1928-04-15 / 16. szám
122 HARANQSZÖ. 1928. április 15 kérdés: Miért nem tesz Isten ma ilyen csodát, hogy bizonyságtevóül vissza- küldjön egy halottat? Kérdezzük, ml lenne akkor? Például neked van egy kedves halottad, egy édes gyermeked, kit kOnnyek között a sírba helyeztél s az valóban visszatér hozzád, megszólít, átölel, megcsókol s te érzed keblében dobogni a szívet, te azután rohansz rokonaidhoz, ismerőseidhez s viszed a tálvilági OrOmhírt, hogy fiad él, hogy él mindenki, aki itt elszenvedte a halált s miránk várnak. Mit gondolsz, milyen arcot fognak vágni rokonaid ezen hírre? Ne kívánd, hogy megmondjam. Te azonban nem nyugszol ebbe bele. Te bizonyos vagy meghalt had áj életéről s azt akarod, hogy mások is bizonyosak legyenek s Örvendjenek veled együtt, hisz ez a számukra is Örvendetes, vígaszteljes jelenség, tehát elhozott, visszatért élő hadat hadd lássák, hadd hallják szavát. Piád meglátására egyik-másik talán hitelt ad, de a legtöbb még akkor is nagyképüskOdik s valami ügyes szemfényvesztést lát a dologban, elfordul tőle s mosolyog. De próbáld hadat olyanoknak előállítani, mint feitámadottat, kik soha nem látták. A szánalomnak, a gúnynak lennél tárgyává s ha nem vigyázol s tovább terjeszted örömödet, hidd el, lefognak s mint közveszélyes őrültet lecsuknak. Tegyük fel, hogy a világon élő Összes emberek ismerték gyermekedet s valóban meg is győződnek az eset igazáról. e tényt pedig feljegyeznék egy könyvbe, hogy az utókor számára tanúságul legyen ez eset, mit gondolsz, mi lenne akkor ezzel a szent igazsággal. A megbotránkozás kOvévé Husvét reggelén.* , Többen: Mi is ott voltunk. Lidia: LeUlt közénk és megsimogatta az arcunkat. Dóra: Senki nem nézett ránk annyi szerettei, mint ö. Éva: Engem ölébe vett, megérintette a homlokomat és megcsókolta a szememet, s akkor csoda történt. Megnyílt az én szemen és egy jóságos arcú bácsit láttam magam előtt Egy asszony szaladt hoznánk. Térdre esett, ruhája szegélyét csókolta és boldogan kiabálta: „Lát a lányom*. A hangjáról ismertem meg. Az anyám volt. Mind: így volt. Eszter: Milyen boldog lehetsz Évái Mária: Nézd ezeket a gyermekeket, kicsinyek és együgyüek. De az ő kis szivük is megnyílt Jézus nagy szerelme előtt. S Ő feléjük nyújtotta áldó kezét, hogy oltalmazza, védje és Istenhez emelje őket. Lehetetlen, hogy ne hallottad volna, mi * Simonyi Ilinek .Az első karácsonyfa* c. «Inti arabjának első felvonása. Kapi püspök a Harangszó szerkesztőjéhez és olvasóihoz. Kapi Béla, dunántúli püspöktől március 29-iki kelettel Amerikából a következő megtisztelő, szeretetteljes sorokat kaptuk: Szeretettel köszöntőm a Harangszó szerkesztőjét és olvasóit amerikai utómról s boldogan gondolok arra, hogy sok evangélikus magyar testvéremmel együtt imádkozhattam és együtt kereshettem az Istent. Szeretettel Kapi Béla. lenne s nem hinne benne senki. Lásd mily ostobaság, ez az észszerűnek látszó óhaj: egy visszatérő halottat látni, mikor mindez már egyszer megtörtént a Jézus feltámadásával. A feltámadt Jézust látták, megfogták, beszéltek vele, az utókor számára feljegyezték egy könyvbe s te mégis azt kívánod, hogy te szeretnéd látni. Ha ez meg is történne, az e hitetlen világ népein nem segítene semmit. Krisztus feltámadt Oly emberek látták ót, kik vannak annyira szavahihetők, mint bármilyen történetíró, mint bármilyen krónikás, ki az utókor számára feljegyezte, hogy 1526-ban Mohács mellett csatát vesztettünk a tOrOkkel szemben. Nem gondolod? Avagy azt hiszed, hogy azok az egyszerű emberek, az apostolok, ha nem látták volna a feltámadt Jézust a maguk nagy csalatkozásukban, elmennek világgá s odadobják még életüket is hazugságért ? Ne hidd! a golgothai nehéz órák alatt nagyon is megrémült tanítványok a husvét reggelén történtek nélkül csendesen visszamentek volna falujokba s nem szóltak volna már semmit senkinek a Jézusról. De mást látunk. A feltámadt Krisztus láttára lesznek igazán apostoloktörtént a kanaáni mennyegzőn, a tiz bél- poklossal, Nainban és Lázárral. Eszter: Igen hallottam róla, de azt mondta az apám, hogy az ördög által cse- lekszi ezeket. Mária (szivére teszi kézéi): Én pedig azt mondom az ördög nem cselekszik jót, hanem csak az, akinek Isten adott arra hatalmat. Eszter: Mondd Mária, ha 0 látna engem és én kérnem, meggyógyítana ? Mária: Gyermekem! Jézus meggyógyította azokat, akik hittek benne. Meggyógyította elsősorban a lelkűket, megtanította őket hinni az Isten mindenható jóságában, áldó szeretetében. Megtöltötte a lelkűket melegséggel, fénnyel. Te beteg vagy. De nem az a bajod, hogy béna, nyomorék emberi roncs vagy, hanem az, hogy a lelked üres, kietlen, Eszter (magába mélyedve): Üres kietlen ... Mária: Ha Jézus most itt megjelenne, nem a te bénaságod gyógyítaná meg, hanem a te beteg szivedet, megéreznéd akkor a te palotád csendes szomorúságába hogyan lopődzana be a kacagás, hogyan ká, kik nem ismernek félelmet, mert tudják, hogy örök életük lett az által, kinek igéit hirdetik Kell e neked több bizonyság 1 ? A jó Isten szívedbe írta e bizonyságot, mert hiszed, hogy te is fel fogsz támadni. Ne tagadd I Ón- magadat csalod meg s gyáva hazugnak látszol Onmagad szemében. Ez a tény. A szív istenadta OsztOne beszéli a valót s nem a száj, mely a nagyképűsködés álarca alatt akarja piacra vinni a te felvilágosult bOlcse- ségedet. Ne tedd I mert az Önvád sírköve alá kerülsz. Hirdesd büszkén szíved hitét, hogy feltámadunk. Te óhajtod s hirdeted is a feltámadást, de egyszerre elborul az arcod, valami titkos félelem járja át lelkedet Mire fogok feltámadd!? Súlyos kérdés. Emlékezésed végigrohan eddig lefolyt éveiden s mindenütt ott állnak a komor intójelek: mily mélyre sűlyedtél. Figyeled szíved dobogását s egyre a lelkiismeret vádló szavát hallod: nem teljesítetted az Úr parancsát. E tudat lopja le ajkadról az öröm mosolyát. Megértesz engem. Intézd a földön úgy, hogy öröm legyen számodra a feltámadás, mert az el fog jönni s ha mint bűnöst is ér téged. táncolna a te boldogságod végig a kietlenül üres termeken. Hogyan csillogna, ragyogna körülötted minden, a te boldog szived melegségétől. Eszter: Oh miért nem találkozhattam Vele 1 Miért nem vihettem én oda neki az én üres életemet, hogy megtelhessen avval a nagy melegséggel, mellyel te most beszéltél Róla. Miért is hívtalak ide titeket, hogy megisnerjem íelketeknek boldogságát, hogy megszomjuhozzak én is. Mindig vágyódni fog a szívem és nem találhatom meg soha, soha! (Sir.) Márta: Eszter nyugodj meg, mi ve'ed leszünk ezután mindig. Krisztina: Sokat fogunk Róla neked beszélni Majd meglátod te is éppen úgy fogod szeretni öt, mint mi éji abban a szeretetten te is érezni fo^od Öt. 7. felenet. Anna (berohan örömmel): Mária ! Óh hogyan kerestelek. Örvendezzél I Ö él! Mária: Jézus? Anna: Igen. É'! Feltámadott! Ma reggel asszonyokkal találkoztam, akik azt mondták, hogy Jézust nem találták Arimat-
