Harangszó, 1928

1928-04-08 / 15. szám

116 HARANQSZÓ. 1928 április 8 gyár méhek, nem érdektelen tehát, hogy es a fa, amely oly rohamosan változtatta meg a magyar Alföld képét, miképpen került hazánkba. A XVIII. század végén Tessedik Sámuel eurtípaihirü evang. lelkész volt Szarvason és ó volt az, akinek köszönhető az akácfa behozatala és elterjesztése. A szarvasi annaleszek szerint 140 évvel ezelőtt Tessedik Sámuel a gróf Mitrovszky-kastélyban együtt ebédelt egy napon a kastély urával és nagy lelkesedéssel beszélt arról, hogy milyen hasznos és jóféle fa az a csemete, amelyet egy kül­földi barátja küldött neki. Ebéd után kimentek a kertbe s a gróffal együtt el is ültették ezt a csemetét: ez volt az első akácfa Magyarországon. A legérdekesebb, hogy ebben a kertben építették fel később a szarvasi köz­ségházát és fgy az első magyar akácfa a szarvasi községháza udva­rára került. A községháza udvarán ma is ott áll a vén fa kiszáradt, pusztuld törzse. OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus utolsó prédikációi. Becsüljétek meg a templomot. Ápr. 9. A hitetlenek. János 12.37 - 88. Jézus fájdalmai nem értek véget nagypén­teken. A feltámzdott Jézusnak is megvannak a maga fájdalmai. Még pedig nemcsak azok szereznek neki fájdalmat, akik nem törőd­nek vele, hanem azok is, akik látogatják az ö házát. Ezekre a fájdalmakra mutat rá János ev. 12. fejezetének a végén, amely folytatása a Máténál megörökített utolsó prédikációknak. Ez a két vers nem tartal­mazza ugyan Jézus szavait, de tartalmazza Jézus panaszát azokra a templomlátoga­tókra, akik nem adnak hitelt az Igének. „Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette öt.“ Most, mikor oly tömegek tolongnak a temptomban, ne felejtsük el, hogy utálja az Úr a hitetlenek ünnepét. Van e öröme az Úrnak az én husvétomban ? Ápr. 10. A megkeményedett szivüek. Já­nos 12.39—4). Vannak az Ige hallgatói kö­zött olyanok is, akik semmire sem reagál­nak. Olyanok, mint a holttest. Megvannak merevedve. Ez az állapot már Isten bünte­tése rajtuk, aki nem engedi sokáig meg nem becsülni az Igét, de ők maguk hívták ki maguk ellen Istennek ezt a büntetését. Mennyi fájdalmat jelent egy-egy ilyen em­ber Jézus számára, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözü'jön s az igazság ismeretére eljusson I Mit teszek én az em­beri szívek megkeményedésének megaka­dályozására ? Ápr. 11. A gyávák. János 12.42—43. Vannak a templomban oly emberek is, akik szeretnének igazán keresztyének lenni, de nem szeretnének annak látszani. Gyáva poltron alakok, akik nem mernek éliást foglalni a meggyőződésük mellett s mihelyt valami kis hátrányt jelentene számukra a Jézus mellett való állásfoglalás, rögtön vi8Szakozót fújnak. Szégyenük Krisztust, aki Isten fia léiére nem szégyelt bennünket. Mennyire fájhat ez Jézusnak, aki szent Magyar husvétvárás. Sötét magyar éjszakában fényjeleket látok. Temetőcsend magyar éjre piros hajnalt várok. Puszta magyar tájak felől élet dala zendül. Angyali dal. Szűzi, tiszta cseng, bong az egekbül. Virághímes magyar mezők illatpárázásban szent terhűktől roskadoznak nagy tavaszvárásban. Bús magyarok könnyes, hosszú nagypénteki gyászra készüljetek, serkenjetek a feltámadásra! IHÁSZ SÁNDOR. hősiességgel szállott síkra mindig az igaz­ság mellett? Mi fontosabb nekem, Isten dicsérete-e, vagy az embereké? Ápr. 12 A tudatlanok. János 12.44-40. Isten igéje Isten igéje és nem ember szava. Aki a templomba azért megy el, hogy gyö­nyörű beszédet hallgasson 8 szép elő­adásban gyönyörködjék, az egyrészt nagy tudatlanságáról tesz bizonyságot, másrészt azonban nagy fájdalmat okoz Jézusnak. Függetleníteni tudom-e én az Igét az ige­hirdető személyétől? Papot megyek-e hall­gatni, vagv Igét? Ápr. 13. A felületesek. Jáno3 12.47—50 Sokan vannak a templomban, ekik nem érzik az igehallgatás felelősségét Pedig az Isten számon tartja, hogy mikor mit hall­gattunk s mind egytől-egyig számon is kéri tőlünk. Jézus itt is kifejezi, hogy mily ne­hezére esik neki a büntetés, ellehet tehát gondolni, mily fájdalmat érez minden felü­letes igehallgatáskor, mikor látja, mint kell beirria egy tehertételt, egy be nem fogadott igét az élet könyvébe a mi lapunkra 1 Ér- zem-e én mindenkor a templombanlétel felelősségét ? Ápr. 14. Az adakozók. Lukács 21. t—4. Jézus a nagykeddi igehirdetés után megáll a persely mellett s figyeli... nem azt, hogy ki mennyit tesz a perselybe, hanem az», hogy kinek mennyi marad a zsebében. Fájdalommal kell megállapítania, hogy az emberek tömege csak ajándékot ad, de nem hoz áldozatot, csak a fölöslegéből nyújt valami morzsát, de nem mond le semmiről. Mennyi fájdalom lehet ez Neki, aki semmit sem tartott meg magának, hanem mindenét odaadta értünk, az egész életét 1 Mit beszél rólam a persely? Ápr. 15. A templomból távozók. Máté 24.1—3. Mennek ki az emberek a temp­lomból a hatalmas nagykeddi igehirdetés után. Ahelyett, hogy lehaj‘ott fővel csend­ben mennének, gondolkozva a hallottak felett, vagy lelki beszélgetéssel töltenék meg a társalgást, nézegetnek jcbbra-balra s mi minden másról beszélgetnek, csak az egy szükséges dologról nem 1 Ha pedig az igehirdetésről beszélgetnek, gondosan elke- rti’ik annak személyi vonatkozásait saját magútra vonatkozólag s c:ak az értelmi kérdéseket tárgyalják. Nem okoz-e fájdal­mat Jézusnak az én templomból való távo­zásom ? Túróc/.y Zoltán. Luther-Társaság Győrött. Március 25-én a győri gyülekezet vendége volt a Luther-Társaság fő­titkára, dr. Kovács Sándor. A dél­előtti istentiszteleten Máté 26.36-46. alapján megragadőan mutatott rá az imádságnak önmagunkat legyőző s Isten akarata előtt feltétlen meghaj­lásra késztető erejére. Délután a Luther-Társaság javára előadást tar­tott »Isten képe és hasonlatossága a történelemben, hogy minden népnek, nemzetnek Istentől nyert hivatása van, amelyet okvetlenül be kell töl­tenie. Egyetlen nép sem mulhatik el, míg Istentől nyert történeti hivatását be nem töltötte. Izráel mindaddig nem semmisülhetett meg, amig Jézust, a világ megváltóját meg nem szülte. Izráelnek ez volt a hivatása s amint ezt betöltötte megsemmisült. A ma­gyar népnek is megvan a maga Istentől nyert hivatása s ezért nem pusztulhat el, amint a múltban is talpra állott a tatár dulás és Mohács után. A kísérő műsort Fodor Kálmán karnagy művészi orgonajátéke, az egyházi énekkar precízen előadott énekszámai, valamint Szabó József hitoktató-lelkész könnyeket fakasztó szavalata színezték. A sashalmi fiókegyház első közgyűlése. A cinkotai anyaegyhizhoz tartozó, ta­valy megalakult sashalmi Lókegyház már­cius 25-én tartotta meg első számadó közgyűlését Blatniczky Pál főét peres és Obetkó Kálmán felügyelő elnöklésável. A közgyűlésen megjelent igiói Szontagh Antal dr. min. tanácsos, egyházmegyei felügyelő is, PorubBzky György dr. fővárosi ügyvéd és i. Szontagh Gáspár egyházmegyei jegyző kiséretében. Bla'niczky főesperes megható imája ulán, a rákosvidéki evangélikus tár­sadalom előkelősége és a nagyszámú hivek feszült figyelme közepette Obeíkó felügyelő mondotta el a gondosan kidolgozott, len­dületes megnyitóját, melynek löriéneti ré­szében kiemelte, hogy a község e’sö telepese 1895-ben Schuster Vilmos volt, egyúttal a község első iparosa, kereskedője, az egyház és község legelső elöljárója. Az egyházi élet e szórványon, ahol a lakosságnak csak lG°/o-a evangélikus, igen nehezen indult meg olyannyira, hogy csak tavaly alakulhatott meg 340 adóköteles egyháztaggal a fiók­egyház. Igen melegen emlékezett meg Blat­niczky lelkész! és Tóth Szőllös Mihály vallástanári működéséről; az ő fáradhatat­lan buzgőságuknak köszönhető, hogy a pestkörnyéki heterogén közönséget meg­szervezi és egységbe tömöríteni sikeiülf. Gyönyörűen működik a Luther-Szövetség tudós Staindl Mátyás nyug. főiskolai tanár avatott vezetésével és a Nőegylet is. Végül szives szavakkal köszöntötte az egyházme­gye népszei ű illusztris vezérét, nemzetsé­gének méltó ivadékát, igiói Szontagh dr.-t,

Next

/
Thumbnails
Contents