Harangszó, 1928
1928-04-08 / 15. szám
1928 április 8 HARANGSZÓ. 117 aki a közönség zúgó éljenzése közfitt emelkedett szólásra. Lelkes szavakban fejezte ki elragadtatását az egyháztanács odaadó munkája és a hívek egyházszerelete felett, majd Sashalom történed múltjából merített példákkal mutatott rá, hogy a magyar minden csapást kihevert, ha melléktekintet nélkül összefogott a Haza érdekében. ,Arra kérem Önöket, — mondotta — hogy mindenki, aki a hazafias és egyházi munkába belekapcsolódik, tekintse magát közmunkásnak. Ne legyen itt vezer és tiszt, hanem inkább igyekezzenek mindnyájan egymásnak segédkezet nyújtva, felülmúlni egymást a közérdekért folyó munkában." A Közgyűlés meleg szeretettel ünnepelte az illusztris vezért. Nagyon emelte a közgyu é3 ünnepi hangulatát a Tomcsányi Nándor állami tanitó vezetése alatt álló, szépen fejlődő énekkar böjti éneke is. A közgyűlés után a sashalmi és rákos- szentmihályi hölgyek tea« s'élyén látták vendégül iglói Szontagh dr.-t és kíséretét. Keressétek az örökkévaló javakat. Kivándorlók hajótörést szenvedtek és egy szigetre jutottak. Ott kellett maradniok. De amíg tartott élelmi készletük és volt gabonájuk, amit elvethettek volna, nem sokat gondoltak a jövó'vel. Közben felfedeztek a szigeten egy aranybányát s ott kezdtek dolgozni. Az arany napról-napra több lett. De elmúlt a tavasz és nem vetettek, tehát a nyáron nem is arathattak. Az élelmiszerük mindig kevesebb lett s akkor vették észre, hogy milyen hiábavaló az arany. Eljött a tél is s akkor gyökereket kellett keresniük, hogy legyen táplálékuk, a földet is akarták művelni. De már késő volt... Ilyen a dőre ember, aki megfeledkezik az örökkévaló javakról és csak a földiekre tekint... KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Évtizedekkel ezelőtt töite'nt, hogy egy Big Clarke nevű mészároslegény vándorolt ki Londonból Ausztráliába, ahol sokkal nagyobb szerencsével űzte a mesterségét, mint szülőhazájában. Csakhamar telekspekulációkba bocsátkozott, még pedig oly szerencsével, hogy óriás vagyonra tett szert. Azonban a fia, Rupert, aki bárói rangra is emelkedett, sokkal jobban értett a pénz elveréséhez, mint a megtartásához, nem is szólva annak szaporításáról. Olyan életmódot folytatott, hogy egyszer csak arra virradt, hogy — tönkrement. Nem volt már csak egy millió font sterlingje, vagyis mintegy 350 milliárd koronája. Úgy találta, hogy ez régebbi vagyonához képest oly nyomorúságos öszszeg, amiből nem tud a szokott úri módon megélni. Tehát fogta magát s Monte Carlóban, ahol épen mulatott, fejbelötte magát. Milliárdjai hétéves fiára maradtak. Az talán, ha megnő, nem találja ezt az örökséget kevésnek. * Hogy valakinek a szerencsétlensége igazán a szerencséje lehet, azt ékesen bizonyltja most egy Egyiptomban elhunyt milliárdos története. Walesben szegény bányász-kunyhóban látott napvilágot Henry Follard, akinek már tízéves korában le kellett szállania a föld gyomrába, hogy szüleinek a kenyérkeresetben segítsen. Tizennégy éves korában elgázolta a fiút a vonat, amikor is súlyos sérüléseket szenvedett s a bal kezét tőből le is kellett vágni. Ez az eset volt életében a forduló pont, még pedig jobbra. Volt tanítójának, aki az elemi tudományokba vezette be, megesett rajta a szive és magihoz vette, tovább taníttatta, mivel pedig testi munkára alkalmatlanná vált, hát egy fémgyár irodájában helyezte el pirtfogoltját. Ott aztán fokról-fokra emelkedett a félkezü ifjü; nemsokára könyvelője, majd vezérigazgatója lett a vállalatnak, amelyet rendkívüli virágzásra emelt. Ritka szorgalommal, üzleti érzékkel dolgozott; több más, hatalmas vállalatot is alapított s mikor most meghalt: rengeteg vagyont hagyott hátra. íme, az emberi társadalomnak két jellegzetes typusa napjainkban. Feltámadás! A passió a sir ölére szállt. Rajt végzetünk a kő, a néma zár, Min nyúlt erőnkkel nem mozdíthatunk, Mert csüggeteg husvétosok vagyunk, Akikre most is bú és gond talál. S itt újra, újra lelket tép vadul A régi bú, a jajba tört remény: — Hát nincs, ki végre átkos végzetünk Helyébe adna jobb jövőt nekünk Feltámadás ujjongó ünnepén!?... De van!------------------Nekünk szól husvét angyala: E lég immár a könny! Ne sírjatok! Nem láthat az feltámadást soha, Ki gyászol csak és nem mozdul tova, Amíg fölötte fényes nap ragyog! — De menjetek, amerre jár a Jó S a Munka hív a harcra hős hadat, Hol kél fohász még buzgó ajkakon, Mint egykor a föltámadás-napon: — A szebb Jövendő ott,... csak ott fakad! MAGASSY SÁNDOR. Felpéc. A felpéci gyülekezet egyike a legvirágzóbb gyülekezeteinknek, amelyről a két éve tartott püspöki egyházlátogatás jegyzőkönyve Í3 úgy emlékszik meg, hogy abban nagyon szép egyházi élet folyik; a hívekben él az egyházszeretet, a hitbuzgóeág és az áldozatkészség. Az Úr eme Sionjában az egyházi élet az emlfelt egyházlátogalás óta úgy tartalomban, mint megnyiiváru'ásban is folyton gazdagszik. Különösen szép eredményeket mutat fel a gyülekezet élete a belmisszió terén. E téren is kiválik a gyülekezeti nőegylet, amzly a leányegvlettel karöllve minden évben karácsonyi szeretetünncpélyt rendez az iskolás gyermekek részére, továbbá minden vasárnap délután vallásos estély jellegű ünnepélyen összegyűjti a híveket, ahol azok szép szavalatokban, egy- házias jellegű felolvasásokban és zeneszámokban gyönyörködhetnek. Ennek a bensőséges belmissziói munkásak meg is látszik az eredménye a hívek lelki életében, az Úr házának látogatásában és az áldozat- készségben. Legutóbb különösen nagy öröm érte e gyülekezetei kiváló tanítójának, Magyar István kántortanitónak igazgatói címmel történt kitüntetésében. Az ő személyében egyházunk tanítói karának valóban arra érdemes tagját érte a kitüntetés. Magyar István, aki papi családból származik, közel húsz éve áll már az egyház szolgálatában. Kiváló képességeivel, munkakedvével és erejével a legteljesebb mértékben kiérdemelte azt a s: eretetet és hálát, amely körülveszi öt a gyülekezetében, továbbá azt a tiszteletet és elismerést, amely a kitüntetésben megnyilvánult. A gyülekezet március hó 25-én tartott díszközgyűlésén ünnepelte szeretett tanítóját. Az ünnepélyen Qyőrffy Béla lelkész elismerő szavakban méltányolta a tanitó eddigi munkásságát és őszinte örömmel állapítja meg, hogy az örömben osztozik az egész gyülekezet, amelynek minden egyes tagja érzi, hogy a tanitó kitüntetése a gyülekezet kitüntetése is egyúttal. Lelkész ezután átadta a tanítónak a kinevező püspöki leiratot egy diszkütéses teljes bibliával együtt, amit a gyülekezet ajándékaképen nyújtott át az ünnepeltnek. Magyar István meghatott szavakban köszönte meg a megnyilvánuló szeretetet s Ígéri, hogy a jövőben is buzgó munkása leend egyházunknak. Az Isten áldása legyen az ilyen virágzó gyülekezeteken és adjon minél több lelkes munkást az ilyen gyülekezeteknek. EGYROL-MASRÖL. A mindennapi életből. Süketek is hallanak rádión. Egy zágrábi, siketnétna gyermekeket nevelő intézetben tették ezt a meglepő felfedezést. Egy nagy lámpás készüléket fejhallgatókkal látták el és kiosztották a növendékek közt. 120 gyermek közül négy semmit sem hallott, a többiek azonban meghallották a fejhallgatókból előretörő hangokat. Érdekes, hogy több növendék semmit sem észlelt, amikor a fejhallgatót fülére tették, de rögtön >meg
