Harangszó, 1928
1928-04-08 / 15. szám
1928 április 8 HARANGSZO. 115 Farkas Elemér büki lelkész, a soproni alsó egyházmegye esperese. A közelmúltban ünnepelte 40 éves lelkészi jubileumát. törekedtek igazán valóra váltani a Megváltó tanait. Kossuth Lajos Krisztus elveit hirdette a kormányzatban, a* egyszerű örök igazságot: szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat volt alapja mindig szózatainak. Mindenütt, ahol Kossuth szózata el- hangzott, a köznép boldogsággal hallgatta és senkinek nem volt más válasza, mint a dicséret, csodálat és elragadtatás. Amerikában bámulatos fogadtatásban részesftették mindenütt, ahol megfordult. Beszédeit kinyomtatták, beköttették és szétosztották. Ma is feltalálhatók minden könyvtárban. A jó mag, amit Kossuth elvetett, gyönyörűen hozzájárult ahhoz Mária: Nem, több volt ö ezeknél, Messiás voltl Eszter: Beszél] Róla, látni akarom. Mária: Már nem leheti Eszter: Azt hiszed nincs elég kincse az apámnak, hogy ide hivassa? Mária: Nincs, nincs! Eszter: Azt hiszed nem jönne el ? Mária: Nem, mert már nem él! Eszter (csalódottan): Meghalt ? Hágár (megdöbbenve): Meghalt ? Márta: Eltemették ? Letették a hideg földbe s 0 nem jön elő soha? Magda: Az nem lehet! (Mird) Az nem lehet1 Mária: Kedves Gyermekeim! Nem szívesen mondom el nektek azokat a szörnyűségeket, melyek lettek a napokban. Nem a ti ártatlan telketeknek való ez. Márta: Mondd el nekünk Mária uéni I Te tudod mennyire szerettük Öt, nekünk tudnunk kell, mi történt vele. Krisztina: Mondd meg, hol a sirja, hogy minden nap friss virágot vihessünk reája. Mária: Látom, hogy nem tudom elhallgatni előttetek, tehát elmondom. (Hevesen.) Meghalt Jézus korunk legszégyenletesebb, legszörnyübb halálával a keresztfán. Megölték, mert a világosság volt. Megölték, a nagy aratáshoz, amely felé lassan, de nagy vonalakban halad a világ. Az Isten atyaságának és az Ember testvériségének a doktrínája együtt fejlődött és most a föld állandó uralkodó erejévé válik. Az emberek megpróbálkoztak a karddal és lándzsával és kísérletük sikertelen maradt. Emberek megpróbálkoztak az ágyúval, a géppuskával, a mérges gázokkal és ezeknek a próbálkozásoknak ostobasága nyilvánvalóvá vált. Végre beszélnek az emberek a »békéről a földön« és »jóakaratról az emberek iránt« és népek szövetségéről, amelyet igazságra és közös szolgálatra építenek. A régi doktrínáknak az a mérge, amely a személyes és önző hatalom elérésére tört a kormányzatban s amely elfelejti és semmibe veszi, sőt megsérti a szegényeket, az alacsony sorban levőket és védteleneket, lassan megadja magát az igazságnak és napróLnapra teljesebbé válik az igazság hajnalának az ígérete. amely valóban és teljesen meg fogja világítani a világot. Mindenki dicsőíti Kossuthot, idejének prófétáját. Az igazság és szabadság apostolát, a nagyszerű szónokot és hazaüt. Az államférfit, akinek a szíve valóban látta Krisztus szépségét és bölcseségét. Kossuth Lajost, a nagy magyart, aki szerette az emberiséget. Amit könnyen elfeledhetünk. Egy aranysárga szinti kanárit csodáltak meg egyszer az emberek, mikor a madár gazdája megjegyezte: Igen szép madár, csak a hangját mert szeretete! prédikált. Megölték, mert a hatalmukat féltették tőle. S Ö meghalt, hogy vérével engesztelje meg az .Istent. Odaadta magát ami bűneinkért. Ö, aki soha bűnt nem tett. Eszter: De hát ki volt Ö, mi volt a neve ? Mária: A názáretbeli Jézus volt. Eszter: Názáretbeli Jézus volt? De hiszen azt mondta az apám, hogy az igen gonosz ember voK. Márta: Nem, ö a szeretet volt! Mindeneket jóvátevő isteni szeretet I Jóság, tökéletesség. Eszter (közönyösen): Mikor halt meg ? Mária (felugrik): Ne gyötörj kérdéseiddel. Ne kivándd, hogy haláláról beszéljek. Nagvon fájdalmas lesz az neked. Ezzter: Miért? Mit akarsz ezzel mondani ? Mária: Megölték Jézust 1 Keresztfára feszítették és a te apád is ... Eszter (közbevág izgatottan): Azt akarod mondani talán, hogy az én apám is gyilkosa volna? Mária: Igen, azt akarom mondani. Ő is egy volt azok közül, kik vérét szomju- hozták. Eszter: Szörnyű vád ez asszony!... Hogy az én apám is ? ... Nem lehet 1 Ha veszítette el. Azelőtt gyönyörűen énekelt, de az volt a szokásom, hogy a kalitkát az ablakhoz tettem s jöttek a verebek s azoktól eltanulta a csiripelést, az éneklést pedig elfelejtette. Nem tud csak csiripelni, csiripelni... Hány keresztyén énekelte az Isten dicsőségét, aztán elfeledte azt és csak csiripelni tud a földi dolgokról, E világ ítélete szerint sok rajtuk a csodálni való. De hiú fény, külsőség az egész! Milyen boldog az, aki megőrizte lelkében azt a dallamot, mely Istent dicsőit, mely a szíveknek legszebb muzsikája. Evangélikus lelkész ültette el az első akácfát Magyarországon, Tavasszal akácfavirágba borul a magyar falu, az akácfavirágról szól sok magyar népdal, az akác a magyar Alföld legmagyarabb fája, a nép sok helyen nem is hívja máskép, csak úgy, hogy magyarfa — ki gondolná hát, hogy mindössze alig 140 évvel ezelőtt ültették el Magyarországon az első akácfát. Pensylvániából ered, a XV. század elején hozták át Európába a párisi királyig füvészkertbe, onnan terjedt el azután és nálunk talált második hazájára. A tudósok szerint nem is igazi akác, csak pse- udoacacia, vagyis álakác, nekünk azonban ő az igazi. Az ő lombja ad árnyékot a magyar síkságon, az ő fehér virága díszíti a magyar tájat, az ó mézét gyűjtik kaptárba a ma. az én apám elítélte Öt, akkor bűnös volt Mária (kedvesen): Eszter! Hallgass rám! Nézd meg a kis Évát melletted. Nézdd meg az ö ragyogó, mosolygó szemeit. Nézdd meg, milyen fenséges isteni csoda ragyog abból feléd. Látod az a gyermek még nem régen is világtalan volt. Úgy született. Nem látta az ég csodálatos kékségét, a napsugár aranyos csillogását. Nem látta az édesanyja szeretettől meleg édes arcát. Nem látott semmit. Szörnyű sötétséget látott, mély sürü feketeséget. Kérdezd meg mi történt vele. f szter: Beszélj Éva. va: Egyszer az édesanyám nagy örömmel mesélte, hogy egy emberről hallott, aki igen sok beteget meggyógyított. Felöltöztetett, hogy elvisz hozzá, azt mondta: Én tudom, hogyha megkérem gyógyítsa meg a te szemedet, meg fog gyógyítani. Hogyan szaladtunk, hogy előbb ott legyünk nála. Mikor oda értünk már igen sokan voltak ott. Nem akartak hozzá engedni bennünket, hogy ne zavarjuk Öt. De mikor Ö meglátott bennünket, azt mondta: .Engedjétek hozzám a kisgyermekeket és ne tiltsátok el tőlem, mert övék a mennyek országa. Magdolna: Aztán énodavezettemhozzá... (Folytatjuk.)
