Harangszó, 1928
1928-04-08 / 15. szám
114 HARANQSZÖ. 1928. április 8. Jézust eltemették, a kereszten halálra gyötört testét eltakaríthatták az arimathiai József sírboltjába, de az a sír lett bölcsője a mi hitünknek, mely meggyőzi a világot, az lett születési helye a feltámadás eszméjével az idők végezetéig hódító evangéliumnak: abból lépett ki a halált meggyőző Krisztus. Feltámadás... Százszor elfordul tőle a szív, százszor megtagadja a kétségeskedő, spekuláló elme, százszor lemosolyoghatja, de mikor egy drága lény koporsójára ráhullanak azok a fekete temetői rögök, melyek mintha a szívünkre zuhannának, oh akkor mint a porból kivergődő pillangó, bágyadtan, megtörtén száll a lélek fel, fel a feltámadás magasztos, gyógyító, rejtelmes eszméjéhez. Oh legyen áldott az Isten ezért a gyógyító,,, vigasztaló eszméért, melyet az Ő szent Fiában adott nekünk. „Hála legyen az Istennek, aki diadalmat adott nekünk a Jézus Krisztusban 1“... A feltámadás Isten ígérete. Ő nem a holtak, hanem az élők Istene. A test elmegyen, mert ez a sorsa; hiszen lehull a levél — elhervad a virág, lefut a hulló csillag, de ami bennem több volt, mint ideg, szem, sejt és vér, az megmarad; mert mindezek csak eszközei voltak, mint a művész kezében a véső, vonó és ecset: ha eltörik is a lant, ha szétszakad is a húr, a művész is elpusztúl ?... Ha szétesik a fészek, á madár is szerteHusvét reggelén.* 2 Magda: Körbe játszunk, fogócskáink, mesélünk. Eszter: Meséljetek hát valami szép mesét. Krisztina: Kérd meg Mária Nénit! ö igen szép meséket tud. Hágát: Igen, mesélj Mária néni. Mir ja: Valami igen szépet. Mária: Miről meséljek ? A hosszú szakálla erdei manóról, aki... Magda: Ne ilyeneket mesélj nekünk. Mária: Hanem ? Éva: Hanem mesél) nekünk arról a kedves bácsiról, aki olyan szépen játszott egyszer mi ve'ünk. Magda: Arról, akinek olyan szép fehér ruhája volt. Mirja: Akinek olyan fényes arca volt. Éva: Aki engem az ölébe vett. Hágár: Emlékszel rá, milyen szép volt körülötte minden, hogy susogtak, bólon- gattak a fák. Lidia: Hogy körül repdesték a madarak, milyen szépen énekeltek. * Simonyi Ilinek »Az első karácsonyfa* c. színdarabjának első felvonása. hull vele? Nem, ah nem, sohal A művész nem eszközével pusztul: azzal csak kifejezte — magát. A lelkem is megjelentette magát itt, e porvilágban, porteste által, de ha a por visszahull a porba, honnan vétetett, a lelkem, ez a csodás, költöző madár, nem hull vele, hanem száll — haza! A feltámadás azonban nemcsak létünk rejtelmes alaptörvénye, hanem erkölcsi parancs is. Egy élet van s ez az Istenben való élet. Benne-élés az Istenben, mint a- bolygó benne él a nap bolygó- rendszerében, ha kiszakad belőle, elpusztúl, széthull, meghal. A lélek is. Ha kiszakad Isten életközösségéből, a halál hideg és sötét kebelére hull, mint futó csillag a tengerbe. De ha Benne él, ha beletartozik az Isten naprendszerébe, ha tartja őt az a szent erő, melyet hitnek nevez nyelvünk, ez az erő belefonja, beleiktatja az Isten idegzetébe, az Isten életébe úgy, hogy kiáltja: sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban“. (Róm. 8.39.) Ez az élet, az örök élet. Bűnös lelkek kapcsolódjatok az Isten élet- közösségébe, ez a — feltámadás. Ha holnap estig tartana csak az életed ? Vesleyt, a híres amerikai prédikátort megkérdezték, hogy Márta: Mesélj nekünk róla, aki annyira szeretett minket. Magda: Arról, aki megsimogatta a fejünket. Éva: Aki megcsókolta a szememet és rögtön meggyógyultam. Lídia: A názárethi Jézusról mesélj nekünk. Krisztina: Hol van most ő, merre jár ? Mária (szomorúan): 0 ... hogy hol van? Krisztina: Igen, mondj el mindent Róla 1 Mária: Ma nem tudok Róla mesélni. Igen szomorú az én lelkem. Dóra: Miért vagy olyan szomorú: Mária: Valami eszembe Jutott s úgy elszorult az én szívem. Márta: Mondd el nekünk mi bánt. Tudod, hogy mi mennyire szerelünk Téged. Biztosan megkönnyebbül a szíved. Éva: Tudod mit, Márta néni? Én elmegyek a Jézuskához és megkérem, gyógyítsa meg a Te szemorú szívedet. Mária (szomorúan rázza fejét.) Déra: Azt hiszed, talán nem hallgat meg bennünket? Krisztina: Ezt nem várluk Tőled. Hiszen te magad mondtad el, milyen csudálatos dolgokat cselekedett. Magda: Te mondtad, hogy nem ment mikép töltené el utolsó óráit, ha tudná hogy holnap este meg kell halnia? A válasza ez volt: Ép úgy mint azt már elhatároztam: Ma este Glocesterben prédikálnék s reggel 5 órakor újból hirdetném az Isten igéjét. Azután elmennék a szomszéd gyülekezetbe, hogy ott végezzem az istentiszteletet. Az estet az egyik barátomnál tölteném s ott házi áhítatot végeznénk és úgy 10 órakor a szobámba vonulnék vissza, hol lelkemet a mennyei Atya oltalmába ajánlanám s azután lepihennék, hogy az örökkévaló házában felébredjek... Hát te testvérem, mit csinálnál, ha tudnád, hogy holnap estig vannak az óráid megszámolva ? Kossuth keresztyénsége. Kossuth Lajos newyorki szobrának leleplezése alkalmával Robet L. Owen szenátor is beszédet mondott. Rerdkívül értékes, mélyen szántó beszédében, Kossuth Lajosnak magyarhoni evang. keresztyén egyházunk eme legnagyobb fiának igazi keresztyénségét dicsőítette, kinek szíve valóban látta Krisztus szépségét és bölcseségét. — Kossuth Lajos nemcsak nagy magyar, nagy európai és nagy ember volt — mondotta többek között Owen szenátor — de ő képviselte a keresztyén állampolitika lehető legmagasabb eszményeit egy oly világban, melyben nagyon sokan viselték Krisztus palástját, de nagyon kevesen el segfség nélkül a rája szorulók mellett. Lidia: Nézz Évárai Ha őt megtudla gyógyítani, megvigasztal Téged is. Márta: Nem kedves gyermekeim, ti nem fogjátok megtalálni 011 Mind: Miért? Mirja: Talán olyan messze utazott, hogy mi oda nem, mehetünk utána ? Mária: Ügy van, Ő igen messze ment, nem érhetitek utol. f szter: Kiről beszéltek ? va: Arról a jó bácsiról, aki engemet meggy ógyitott. Észter: Ki volt az? Mirja: Te nem ismerted ? Hiszen mindenki csak Ö Róla beszél. Hágár: Te nem láttad, amikor erre járt? Éva: Látod, ha eljöttél volna Hozzá, meggyógyított volna téged is. Lidla: Milyen jó voit hozzánk. Milyen kedve*, szép volt minden, amerre elment. Krisztina: Földerült minden körülötte. Háladal zengett utánna. Eszter: Ki volt 0? Pap? Márta: Nem, ö sokkal több volt 1 Eszter: Próféta? Márta: Nemcsak prófétáit ö, hanem gyógyí'ott is. Eszter: Csodatevő orvos?
