Harangszó, 1928

1928-04-08 / 15. szám

114 HARANQSZÖ. 1928. április 8. Jézust eltemették, a kereszten ha­lálra gyötört testét eltakaríthatták az arimathiai József sírboltjába, de az a sír lett bölcsője a mi hitünknek, mely meggyőzi a világot, az lett születési helye a feltámadás eszméjével az idők végezetéig hó­dító evangéliumnak: abból lépett ki a halált meggyőző Krisztus. Feltámadás... Százszor elfordul tőle a szív, százszor megtagadja a kétségeskedő, spekuláló elme, százszor lemosolyoghatja, de mikor egy drága lény koporsójára ráhul­lanak azok a fekete temetői rögök, melyek mintha a szívünkre zuhan­nának, oh akkor mint a porból kivergődő pillangó, bágyadtan, megtörtén száll a lélek fel, fel a feltámadás magasztos, gyógyító, rejtelmes eszméjéhez. Oh legyen áldott az Isten ezért a gyógyító,,, vigasztaló eszméért, melyet az Ő szent Fiában adott nekünk. „Hála legyen az Istennek, aki diadalmat adott nekünk a Jézus Krisztusban 1“... A feltámadás Isten ígérete. Ő nem a holtak, hanem az élők Istene. A test elmegyen, mert ez a sorsa; hiszen lehull a levél — elhervad a virág, lefut a hulló csillag, de ami bennem több volt, mint ideg, szem, sejt és vér, az megmarad; mert mindezek csak eszközei voltak, mint a művész kezében a véső, vonó és ecset: ha eltörik is a lant, ha szétszakad is a húr, a művész is elpusztúl ?... Ha szét­esik a fészek, á madár is szerte­Husvét reggelén.* 2 Magda: Körbe játszunk, fogócskáink, mesélünk. Eszter: Meséljetek hát valami szép mesét. Krisztina: Kérd meg Mária Nénit! ö igen szép meséket tud. Hágát: Igen, mesélj Mária néni. Mir ja: Valami igen szépet. Mária: Miről meséljek ? A hosszú sza­kálla erdei manóról, aki... Magda: Ne ilyeneket mesélj nekünk. Mária: Hanem ? Éva: Hanem mesél) nekünk arról a kedves bácsiról, aki olyan szépen játszott egyszer mi ve'ünk. Magda: Arról, akinek olyan szép fehér ruhája volt. Mirja: Akinek olyan fényes arca volt. Éva: Aki engem az ölébe vett. Hágár: Emlékszel rá, milyen szép volt körülötte minden, hogy susogtak, bólon- gattak a fák. Lidia: Hogy körül repdesték a madarak, milyen szépen énekeltek. * Simonyi Ilinek »Az első karácsonyfa* c. szín­darabjának első felvonása. hull vele? Nem, ah nem, sohal A művész nem eszközével pusztul: azzal csak kifejezte — magát. A lelkem is megjelentette magát itt, e porvilág­ban, porteste által, de ha a por visszahull a porba, honnan vétetett, a lelkem, ez a csodás, költöző madár, nem hull vele, hanem száll — haza! A feltámadás azonban nemcsak létünk rejtelmes alaptörvénye, ha­nem erkölcsi parancs is. Egy élet van s ez az Istenben való élet. Benne-élés az Istenben, mint a- bolygó benne él a nap bolygó- rendszerében, ha kiszakad belőle, elpusztúl, széthull, meghal. A lélek is. Ha kiszakad Isten életközösségé­ből, a halál hideg és sötét kebe­lére hull, mint futó csillag a ten­gerbe. De ha Benne él, ha bele­tartozik az Isten naprendszerébe, ha tartja őt az a szent erő, melyet hitnek nevez nyelvünk, ez az erő belefonja, beleiktatja az Isten ideg­zetébe, az Isten életébe úgy, hogy kiáltja: sem magasság, sem mély­ség, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban“. (Róm. 8.39.) Ez az élet, az örök élet. Bűnös lelkek kapcsolódjatok az Isten élet- közösségébe, ez a — feltámadás. Ha holnap estig tartana csak az életed ? Vesleyt, a híres ameri­kai prédikátort megkérdezték, hogy Márta: Mesélj nekünk róla, aki annyira szeretett minket. Magda: Arról, aki megsimogatta a fe­jünket. Éva: Aki megcsókolta a szememet és rögtön meggyógyultam. Lídia: A názárethi Jézusról mesélj ne­künk. Krisztina: Hol van most ő, merre jár ? Mária (szomorúan): 0 ... hogy hol van? Krisztina: Igen, mondj el mindent Róla 1 Mária: Ma nem tudok Róla mesélni. Igen szomorú az én lelkem. Dóra: Miért vagy olyan szomorú: Mária: Valami eszembe Jutott s úgy elszorult az én szívem. Márta: Mondd el nekünk mi bánt. Tu­dod, hogy mi mennyire szerelünk Téged. Biztosan megkönnyebbül a szíved. Éva: Tudod mit, Márta néni? Én el­megyek a Jézuskához és megkérem, gyó­gyítsa meg a Te szemorú szívedet. Mária (szomorúan rázza fejét.) Déra: Azt hiszed, talán nem hallgat meg bennünket? Krisztina: Ezt nem várluk Tőled. Hiszen te magad mondtad el, milyen csudálatos dolgokat cselekedett. Magda: Te mondtad, hogy nem ment mikép töltené el utolsó óráit, ha tudná hogy holnap este meg kell halnia? A válasza ez volt: Ép úgy mint azt már elhatároztam: Ma este Glocesterben prédikálnék s reggel 5 órakor újból hirdetném az Isten igéjét. Azután elmennék a szomszéd gyülekezetbe, hogy ott végezzem az istentiszteletet. Az estet az egyik barátomnál tölteném s ott házi áhítatot végeznénk és úgy 10 órakor a szobámba vonul­nék vissza, hol lelkemet a mennyei Atya oltalmába ajánlanám s azután lepihennék, hogy az örökkévaló házában felébredjek... Hát te test­vérem, mit csinálnál, ha tudnád, hogy holnap estig vannak az óráid megszámolva ? Kossuth keresztyénsége. Kossuth Lajos newyorki szobrá­nak leleplezése alkalmával Robet L. Owen szenátor is beszédet mondott. Rerdkívül értékes, mélyen szántó beszédében, Kossuth Lajosnak ma­gyarhoni evang. keresztyén egy­házunk eme legnagyobb fiának igazi keresztyénségét dicsőítette, kinek szíve valóban látta Krisztus szépségét és bölcseségét. — Kossuth Lajos nemcsak nagy magyar, nagy európai és nagy em­ber volt — mondotta többek között Owen szenátor — de ő képviselte a keresztyén állampolitika lehető leg­magasabb eszményeit egy oly világ­ban, melyben nagyon sokan viselték Krisztus palástját, de nagyon kevesen el segfség nélkül a rája szorulók mellett. Lidia: Nézz Évárai Ha őt megtudla gyógyítani, megvigasztal Téged is. Márta: Nem kedves gyermekeim, ti nem fogjátok megtalálni 011 Mind: Miért? Mirja: Talán olyan messze utazott, hogy mi oda nem, mehetünk utána ? Mária: Ügy van, Ő igen messze ment, nem érhetitek utol. f szter: Kiről beszéltek ? va: Arról a jó bácsiról, aki engemet meggy ógyitott. Észter: Ki volt az? Mirja: Te nem ismerted ? Hiszen min­denki csak Ö Róla beszél. Hágár: Te nem láttad, amikor erre járt? Éva: Látod, ha eljöttél volna Hozzá, meggyógyított volna téged is. Lidla: Milyen jó voit hozzánk. Milyen kedve*, szép volt minden, amerre elment. Krisztina: Földerült minden körülötte. Háladal zengett utánna. Eszter: Ki volt 0? Pap? Márta: Nem, ö sokkal több volt 1 Eszter: Próféta? Márta: Nemcsak prófétáit ö, hanem gyógyí'ott is. Eszter: Csodatevő orvos?

Next

/
Thumbnails
Contents