Harangszó, 1928
1928-04-01 / 14. szám
108 HARANQSZO. 1928 április 1 telepi er. templomban tartott vallásos estélyen. Ékesszólóan fejtegette a lelkiismereti szabadságot; a másvallásuak iránti tflrelmességet, de hozzá tette: »hogy amily mértékben gyakoroljuk mi a tflrelmességet, ép oly szigorú erkölcsi súllyal megköveteljük saját lelkiismeretűnk függetlenségét, megkívánjuk és követeljük más felekezet- beli testvérünktől is, hogy ők is tiszteletben tartsák a mi vallásos meggyőződésünket.* Különösen megszívlelendők a reverzális adásról mondott szavai: »Az önérzetes és erős meggyőződésű protestáns lelkűiét hitétől és vallásától nem fog sohasem megválni. Anyagi jólétért, ké- nyelmesébb helyzetért, jobb és kecsegtetőbb sorsért, vagy elhelyezkedésért nem fogja azt sohasem megtagadni, nem fog egy pillanatra sem annyira elgyengülni, hogy reverzálist adjon a születendő gyermekek elal- kuvására, ezek jogos hitük alkuba bocsátására nézve. A reverzális adása egyenes merénylet az egyéni szabadság, a lelkiismeret ellen Az a romlatlan lelkű ártatlan leány, ki az ö tapasztalatlanságában a rever- sális jelentőséget, annak következményeit mérlegelni, megítélni nem is tudja; sokszor a kényszerűség kérlelhetetlen nyomása alatt állítja ki az elkötelező szerződést, a reversá- list, de a legtöbbször nem is tudja, mit cselekszik. Csak később jul el annak öntudatára, mekkora erőszakot vett, mekkora öngyilkosságot követett el saját lelkiismeretén. Késő bánat ez a legtöbbször, s amilyen gyötrő érzést vált ki a reversális adása a magábaszállás idejében, éppen olyan gyötrődést vált ki azok lelkületéből is, akik a vegyes házasságok révén hitüktől megválnak. Ismerek számos ilyen szánalomra méltó vergődést magából a gyakorlati életből, mikor az ide jutott lélek megküzdötte, megszenvedte a lelki fájdalmak minden kálváriáját mindaddig, míg megtisztult lélekkel tért be régi, eddig elhagyott templomába és megigazultan épült fel lelke az evangélium igazságain. — Édes protestáns testvérem, ha nálad gyengén áll a prot. öntudat, ha azt kezded érezni magadban, hogy az evangéliumban való hitedben meggyöngültél, tekints az egyháztörténet tündöklő példáira, nézzed magát a nagy reformátort, milyen sziklaszilárdan áll meg a világ leghatalmasabbjaival szemben, életet, halált, a legfenyegetőbb veszélyt megvetve, a biblia igazságaira Jöjjetek én' hozzám ... üöj jelek én hozzám — — kiknek fáj az élei, ftik az élettel már - semmi! se reméltek. Reményetek fáját - dús hajtásba hajtom: — ez az én jóságom. fejjetek én ^ezzárn — kik a kereszt alatt már-már roskadoztok, Limára simítom a reges utalok, ^ogy ide találna, hegy ide oezessen: — ez a szeretetem. fejjetek én hozzám — kik boldogok nagytek, Meg ne szűnjön érte - buzgó imádságtek. Imádságes színben — mint a nyílé ágon! — ez az én áldásom. Stollné, Hudy Ilona. támaszkodva állja meg helyét; vallást tett hitéért, Isten látta az ó lelkét és másként nem tehetett.«... Időszerű volt Okolicsányi Gyula felolvasása, különösen most, a mai korban, amikor történelmi múltú családok leányai feledkeznek meg egyházuk iránti kötelességeikről. Nem hagyhatjuk szó nélkül — irja budapesti laptársunk — hogy a Tiszt- viselőtelepi evangélikus templomunkban a hallgatóság valóban megvalósítja azt, amit egyházi összejöveteleinknek elérniök kell, hogy ott ül a hallgatók közt a régi, nagymultú vagyonos nemes és a gyár munkás egymás mellett. Nyugalmazott miniszter, koronafőügyész, egyetemi tanár, vezértörzsorvos mellett ott ültek a gépgyári és északi főműhelyi munkások. művezetők, nejeik és gyermekeik. Ahol az intelligencia jó példát mutat, ott a munkásság is büszkén vallja protestáns hitét. KORKÉPEK. Karcolatok, a hétről. „ A törvényhozás az egész nemzet érzésének adott kifejezést—irja budapesti laptársunk — mikor március 15-ikét nemzeti ünneppé nyilvánította. Ez évben először ünnepeltük meg, mint hivatalos ünnepet. Az erről szóló beszámolókban azonban két dolog tűnt fel. Az első az, hogy ez a hivatalos ünnep tulajdonképen csak félhivatalos ünnep volt. Nem volt tanítás az iskolákban és nem voltak irodai órák a közhivatalokban, de üzemek, gyárak, üzletek mind nyitva s aki nem állami vagy városi hivatalnok, vagy nem iskolába járó, annak számára ez az ünnep hétköznap maradt. Nem jól volt ez így s reméljük, hogy valóban az egész nemzetre kiterjedő nemzeti ünneppé fogják tenni a jövő évre megfelelő rendeletek által, melyeknek mindenki szívesen engedelmeskednék. — A másik, ami feltűnést keltett, az volt, hogy ámbár a miniszteri rendeletek szerint minden hivatalnoknak saját felekezete isten- tiszteletén kellett részt venni, azt olvastuk, hogy a kormányzó és a miniszterek a rám. kath. istentiszteleten jelentek meg. Miért? Hiszen ismerünk közöttük protestánsokat! Vagy a Regnum Marianum kidomboritá- sáért ? Vagy azért, mert a róm. kath. templomok eddig nem tartottak márc. 15-én istentiszteletet, csak szegény, megvetett protestánsok, hát ennek az örömére jelentek meg a kath. templomban ahelyett, hogy saját felekezetűk templomába mentek volna ? De a vármegye és város képviselőit, hivatalnokait is miért nem láttuk templomainkban ? Miért csak a kath. templomokban képviselték hivatalaikat ? Igen helyénvaló lenne, ha jövő évre nemcsak felhívásokat intéznének a protestáns templomokhoz istentiszteletek tartásáért, hanem jó példaadás okából mégis jelennének ott.* Szomorú megállapítások ezek!... Nem lesz nálunk már soha máskép ? Templomépítési mozgalom Kaposvárott. A kaposvári ev. egyház folyó évi márc. hó 18-án tartotta számadó közgyűlését. Takáts Bála ev. lelkész beterjesztette jelentését, melyből kitűnt, hogy az egyház- község bevétele az elmúlt 1927. évben 9.222 51 pengőt, a kiadások ugyanannyit tettek ki, a templom építési alap összege pedig 24 676 pergőt. A gyülekezet tagjai az elmúlt évben egyházukért 9115 pengő áldozatot hoztak. Majd ismertette a statisztikai adatokat, melvek a következők: 33 születés, egyházi áldásban részesült 6 tiszta ev. pár és 10 vegyes pár, reverzálist adott 6. az Úr asztalához járultak 741 en. Ev. egyházunkhoz hűtlen lett 6, ev. egyházunkba áhért 6. A hitoktatást lelkész végzi heti 22 órában E<után ismertette részletesen a templomépítési mozgalom mozzanatait. Somogyvármegye th. bizottsága és Kaposvár r.-t város közösen cca 510 négyszögöl területet adományoztak az egyháznak templomépités céljaira, azonkívül Kaposvár város az egyháznak kölcsönadott épületet tulajdonába bocsájtolta és megengedte, hogy azt a templomepltés céljaira értékesítse, amely épület cca 28.000 pengő értéket képvisel. Ezen áldozatkészségért nagy elismerés illeti Tallián Andor,
