Harangszó, 1928

1928-04-01 / 14. szám

HARANQSZÖ 107 1928. április I Kötik Péter és felesége. 12 gyermeknek adtak életet. A fiaik közül 5-en vettek részt a világhá­borúban s 3-an haltak hősi halált. Emléküket a szentgotthárdi evang. templom előcsarnokában a hősi halot­tak emlékére emelt márványtábla őrzi a többi 31 bajtárssal egyetemben. * 4 5 meg azokat, akikkel együtt él. Jézus itt mindenekelőtt önmaga felöl kérdezősködik. Nekünk is azzal kell legelőször tisztába jönni, hogy kicsoda vagyok én? Nehéz erre felelni, mert az ember magát nem ismeri tárgyilagosan, a barátaink csak hizelegni tudnak, az ellenségeink pedig csak a hátunk megett beszélnek. Krisztus az e fenségeitől s a bibliától kér feleletet erre a kérdésre. Én is itt találom meg az igazságot, azt, hogy én elveszett és elkárhozott bűnös vagyok. Apr. 3. Kicsoda Krisztus ? Máté 22. 41—46 Ez a döntő kérdés itt s a másik világon. Aki megismerte önmagát, de nem ismerte meg Krisztust, az kétségbe esik, mint Judás. Ki nekem a Krisztus? Ereklye Szóig, leány: Atyádnak szolgája elker­geti őket. Eszter: Menj, siess utánuk és kérd meg őket, ne haragudjanak, hanem jöjjenek hoz­zám. (Szolga el.) 4. Jelenet. Eszter : Vájjon utoléri-e őket s ha utol­éri, eljönnek-e? Szegény jó apám eltiltja őket, mert azt hiszi, hogy bánt a zajongá­suk. Fáj neki, mikor hallja más gyermekek vidám nevetését, mert az én ajkamon nem fakad kacagás soha! Nekem is fáj. hogy nem játszhatok velük, de mégis jó kedvük­nek meleg verőfénye ha rávetődik szomorú szívemre, elfelejtem éietem nyomorúságát. 5. Jelenet. Szóig, leány (jön): Itt lesznek rögtön, én előre szaiadiam, hogy megjelentsem Neked. Eszter (örömmel): Jönnek I Szóig, leány: Először nem akartak jön­ni, de aztán, hogy elmondtam nekik szo­morúságodat, az az asszony, aki velük volt, azt mondta nekik: „El kell mennünk hozzá, meri a mi Mesterünk a szeretetet paran­csolta nekünk“. Eszter: Ki az a Mester? Szóig, leány: Nem tudom, úrnőm I a régi időkből, disz az élet ünnepélyes eseményeihez, rendőre a fennálló társadalmi rendnek, politikai jelszó, erkölcsi tanító­mester, avagy az én Megváltóm ? Tisztába kell vele jönnöm a nagy héten. Apr. 4. Kik a hamis vezetők ? Máté 23. 1—7. Isteni világrend az, hogy legyenek vezetők és vezetettek. Ezt kívánja különben az emberi tudás mindjobban szétágazódó területe, is. A vezetők megválasztása igen nagy horderejű. Ha valakinek a zsebórája rosszul jár, csak egy embert ejt tévedésbe, de ha a toronyóra jár rosszu', egy egész város zavasodik meg. Jé/us két jellemvonást említ meg, mint a hamis vezetők ismertető jelét: képmutatók, nem fedik a cselekede­tek az elveket és hiúk, uralkodni akarnak és nem szolgálni. Milyenek az én irányí­tóim, akikre hallgatok s milyen vezetője vagvok én azoknak, akik rám hallgatnak? Apr. 5. Kik az igazi vezetők ? Máté 23.8—is. Az igazi vezetőnek két ismertető jele van. Az egyik az, hogy nem bántja őt a hiúság, nem szenved elmkórságban. Aki­nek a mellére odatűzte Isten a megváltottak Krisztus vérétől piros érdemrendjét, az megkapta ennek a világnak legnagyobb ki­tüntetését s azt nem érdekli e világ semmi cime, mert az mind kevesebb, mint amije neki már van. A másik az, hogy alázatos, tehát szolgálatban látja a legnagyobb mél­tóságot és nem az uralkodásban. Nézem Krisztust az utolsó vacsoránál, míg mossa a tanítványai lábait s ráismerek az igazi vezetőre, akire rábízhatom magamat. Apr. 6. Kik a vallás hitelrontói? Máté 23.13—28. Aki ismeri Krisztust, az tudja, hogy ezekben a jajokban több a végtelen fájdalom kiáltása, mint a fenyegetés szen­vedése. Megítélésükben nem szabad figyel­men kivü! hagyni, hogy Jézust a legborzal­masabb kínok között sem hallotta senki sem jajgatni. Ez lehet Jézus legnagyobb fájdalma, ha itt jajgat egyedül. Mi okozza Neki ezt a fájdalmat ? Az, hogy a vallásos emberek nem ismerik életük nevelő hatá­sának fontosságát a mások életére vonat­kozólag, nem veszik észre, hogy kétlaki életet élnek, más a tanításuk és más az életük, félreismerik a hitéletük eredményeit, 6. Jelenet. Mária (jön, kézenfogva vezeti Évát és a gyermekek vele jönnek): Békesség Neked. Eszter: Üdvözlégy! Mária: Hivattál bennünket? Eszter : Hivattalak, mert vágyódtam utá- natok. Gyermekek: Utánunk? Eszter: Utánatok. Hallottam víg játéko­tokat, felém hozta a szellő kacagástok kedves csilingelését. Megdobogott a szívem, látni szerettelek volna benneteket. Mária: Mit parancsolsz, hogy csele­kedjünk ? Eszter: Nem parancsolok, csak kérni szeretném, hogy üljetek le ide körém s beszélgessetek egy kicsit. Márta: De hiszen atyád szolgái az imént elkergettek minket a rétről, pedig az nem is a tietek. Eszter: Szüleimnek fáj az én nyomorék- 8ágom. Nem szeretik hallani más egészsé­ges gyermekek vidám kacagását. Azért űz­tek el benneteket onnan. Azt hiszitek, bol­dog vagyok? Olyan szörnyű nagy csend van a mi hatalmas palotánkban, olyan hidegek a nagy termek. A halál fagyos némasága fekszik mindenen. Fájdalom szállt a szivemre, amint betáncolt az ablakon a formulákba takarják be bűneiket s kicsinyes törvényeskedéssel 8 külsőieskedéssel akar­nak kibújni Isten nagy parancsainak telje­sítése alól. Ha én is rontom a vallás hitelét ily dolgokkal az emberek előtt, akkor na­gyobb fájdalmat okozok neki, mint nagy­pénteki kínzói. Apr. 7. Kik az igazán vallásos emberek ? Máté 23.2o —se. A prófétáknak az a sorsa, hogy az életükben senki sem hallgat rájok, megölik őket, haláluk után azonban sze­mélyi kultuszt csinálnak belőlük, szobrokat emelnek nekik, sírjaikat ékesítik, de az általuk képviselt eszméket nem követik akkor sem s újra megölnék őket, ha ezt követelnék. Ne mondja senki azt, hogy 6 nem engedte volna megölni Jézust, mert ma is cs.-ík a sírját szeretik ékesíthetni az emberek, beszélni az ő nagy dolgairól, de engedelmeskedni neki, azt már nem. Krisz­tus szavainak korbácsával elkergeti ma azokat sírjától, kik nem követik öt. En­gem is ? Apr. 8. Kicsoda az Isten ? Máté 23. 37—3». Senkit sem ismernek annyira félre az emberek, mint az Istent. Jézus hozta le nekünk az igazi képét Istennek. 0 mutatta meg, mennyire szeret az Isten minket. Vi­gyáz reánk. Vigyázásának nagyságát az anya lelkületéhez hasonlítja: mint a ty.uk- anyó a csibéire. Szeretete hűséges. Újra és újra meg akar menteni minket. Szeretete nem tud belenyugodni a mentő munkájának eredménytelenségébe. Ezekben a szavakban is a szeretet tehetetlensége sir. Szeretete nem tud lemondani rólunk. Reménykedik még a halálos ellenség megtérésében is. Husvét napján hálával gondolok arra, hogy Isten a feltámadással megpecsételte, hitele­sítette ezt a boldogító önarcképet. Tíróczy Zoltán. Protestáns öntudat. Erről az időszerű témáról tartott rendkívül figyelemreméltó előadást Budapesten Okolicsányi Qyula, egy­házmegyei felfigyelő a tisztviseló­ti vidámságtok. Könny buggyant ki a sze­memből. Apám tudja ezt, azért küldte ki a szolgát, hogy titeket elkergessen. Bocsás­satok meg nekünk, maradjatok itt 8 enged­jétek meg, hogy hallgathassalak benneteket. Magda: Hát olyan nagyon vágytál kö­zénk? Lídia: Szegény, szegény testvér. Eszter: Hát itt maradtok nálam? Mind: Igen, igen! Eszter: Jöjjetek hát közelebb hozzám, üljetek ide mellém és szeressetek egy ki­csit engem. (Miria, Lídia, Dóra leülnek. Szóig, leány, Máriának széket tói. Többiek körül állják őket ) Éva: Szívesen. Megengeded, hogy ide üljek a lábaidhoz? Eszter: Örömmel. Éva: Énfpedig azt gondoltam, hogy Te egy gonosz hercegnő vagy, aki megvesz- szőzteti a szegényeket és most látom csak, hogv milyen kedves, jó szived van. Eszter: Te pedig egy igen aranyos kis szelíd galamb vagy! Hogy hívnak? Éva: Évának. De galambnak is szoktak hívni. Hát téged hogy hívnak? Eszter: Eszternek. Dóra: Milyen kedves neved van. Eszter: Mit szoktatok csinálni? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents