Harangszó, 1928

1928-01-01 / 1. szám

XIX. évfolyam. I. szám.- ! >«*M I Alapította KAPI BÉLA : 1910-ben. Laptulajdonos: a Mintfill Lutner-Szöveisea. Az Országos Luther-Sz3vet- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő­kiadóhivatalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. MtojeleilK minden vasárnap. Készpénzzel bérmentesítve. 9 Jézus hitünket erősítsd, nevedet bennünk dicsőítsd. Ez esztendőt Teled kezdjük, add, hogy Veled is végezzük. Siarkeutd-UadihlTatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. Fiókkiadók! ratal t „Luther-Társaság* könyv ­kereskedése Budapest, Vm., Szentldrálji-u. 31/«. A „HABAN6SZÓ“ előfizetési ára negyedén« 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 t. Csoportos küldéssel 10°/»-os kedvezmény. Amerikába egész évrs 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Ami egyedül bizonyos. a kárhozattal és a halállal szem­ben, vagyis a mi Urunk a Jézus Krisztusnak kegyelme! Minden változik — de ez a kegyelem változatlan; minden bizonytalan — de ez a kegyelem bizonyos; minden elmúlik — de ez a ke­gyelem megmarad, ez a mi kő­sziklánk, erős várunk, ez a mi él­tető napunk és védőpajzsunk I „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti- veletek!“... „Dicsértessék Uram, Örökké szent neved, Hogy ez ideiglen Gondomat viselted; Méltatlanságomat, Úristen, nem nézted; Hogy eddig megtartói, Hála legyen néke.d Jól tudom, mostan is Te azon Isten vagy, irgalmasságod is, Szintén oly igen nagy; A benned bízókat Soha el nem hagyod, Oh Uram hallgass meg, Ne legyek elhagyott!“ Amen. Újévkor. Irta: Dr. Schlitt Gyula. Jelenések k. 22.21. „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek 1“ B izonytalanságok útján, múlandó földön vándorol az ember. így esztendők fordulóján különösképpen a lelkünkre nehezedik jövendőnk bizonytalanságának leverő gondo­lata. Lehajtott fejjel mondogatjuk: minden bizonytalan itt alant... pedig a mi Urunk Jézus Krisztus­nak kegyelme örök, változhatatlan bizonyosság! Azt nem tudjuk, mit hoz reánk beköszöntött újeszten­dőnk, vagy mit rabol el tőlünk az idő ; élünk-e, halunk-e ?... nehéz, megoldhatatlan kérdések! De min­den földi bizonytalanság dacára is felkiálthatunk: „Tudom, hogy az én Megváltóm él! Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mind­örökké ugyanaz marad!“ Felette nyomtalanul suhan át az idő; századok és ezredévek nem változ­tatnak rajta. Kőszikla ő, erős, moz­díthatatlan. Miért nyugtalanítana bennünket a jövendő homálya... csak abban legyünk bizonyosak, hogy sem jelenvalók sem követ- kezendők el nem szakítanak ben­nünket az Isten szerelmétől, csak az csengjen a fülünkbe örökösen: „íme én veletek vagyok minden napon, mind e világnak végezeté­ig!“... Bizonytalan a holnap... de bizonyos az Isten Ígérete: „A hegyek megrendülnek, a halmok leomlanak, de az én kegyelmem el nem távozik tőled — így szól a te könyörülő Istened!“... Mi marad állandó birtokunk ebben a múlandó világban ? Mi marad meg, ha minden elmúlik ?... Az, ami már most is a mienk, mint a bű­nös embernek egyedüli menedéke E gy könnycsepp hullott a fájdal­mak világtengerébe, egy mosoly röppent el a reménységek hegyei felé, egy év rohant el az elmúlt örökkévalóságok szakadékéba. Azok vagyunk, kik voltunk egy évvel ezelőtt. Csupán csalódásaink szaporodtak. Az emberi szív, a hi­tetlen szív a «salódásoknak meleg­ágya. Egy reménynek teljesedése tíz csalódásnak egyengeti az útját. Minden esztendő új s új ember­tömegeknek nézi a reményektől elkábult munkáját s ugyaüez az esztendő nézi a csalatkozásoknak könnyeit. Mindig másként lett, mint az emberek akarták. Hiába volt minden dacoskodás, minden őrjön­gés: az történt, aminek történnie kellett, sem több, sem kevesebb. Az ember számára a lehetőségek­nek meg van a maguk határköve. Ezt senki át nem lépheti. A leg­hatalmasabbat is egy láthatatlan kéz köti futásában. Nincs hatalom, nincs bölcseség, mely sírjából visz- szahívhatná a múltat. A hatalom, bölcseség az, hogy jó kedvvel vesz­szük az Istennek kezéből az újat s felhasználjuk akként, hogy békes­ségünknek inkább használjon, mint a régi csak valaha is használhatott volna. Balga az, aki nem veszi semmibe a jót a mai napon, csak azért, mert reményének a holnap többet igér, de balgább az, aki a mait megveti azért, mert a tegna­pit véli előkaparhatni a holnap számára. Mikor állt meg valaha is az időknek folyása, avagy mikor fordult volna vissza felé? Minden tova siet. A jó embernek jó min­den s a bölcs tudja, mint használ­jon fel mindent a maga javára! Az Úr az életnek korlátlan inté­zője. A nagyot megtöri, a kicsinyt felemeli. Ki hátráltathatja őt mun­kájában? Mire voltak képesek a világnak legfélelmetesebb hadsere­gei ? Az Űr rájuk lehelt s már nem voltak. Amit el kellett volna vé­gezniük, az félbe maradt, amire nem számítottak, az történt s amit az emberi elme kigondolt, az szá­mításba sem jött. Mit vihettek vég­be a legravaszabb tervek, a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents