Harangszó, 1927
1927-12-25 / 52. szám
XVI». évfolyam. Készpénzzel bérmentesítve. Alapított! KAP1 BÉLA 1910-ban. Laptulajdonca: t DuUttll LBtbsr-SiOTetiti. ál Onaágn Lutiier-Hiörel- *Sg Uratalm lapja. általiatok, aliüaettal dijak fa raklamáolók a HARAátGSZO aierkeasté- kUddhlratalinak Saantgotthirdra (Vaarm.) küldendők. Előfiaettat elfogad minden erang. lelkén és tanító. ItoJeleiU minden vasárnap. Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén. S2. szám. Sttrkttsté-klAdéld ratal: IZENTQOTTHÁRD. Vu vármegye. Fiókkiadók] ratal .Lutbar-Tiraasig* kőnjr ktreakadéaa Badapeet, vm„ SaanUdril/i-u. il/a. k „HABA588Z0“ •lőüaattal ti«: negyadérra 1 P 28 í (18.000 koroaa). Félém 2 P 401 (30.000 K). Caoportos küldéaael 10*/i-oe kedvezmény, km erikába agéas érre I dollár ; aa utódállamokba >/• érre 1 P 80 1 (10.008 K). Karácsonyi könnycsepp. Lukács ev. 2.7. „És be- pólyálá őt és helyeztető őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.“ K arácsony a földkerekség legszebb örömünnepe. Örömünneppé teszi ezt a napot nem a karácsonyfák csillogása, nem a gyermekarcok mosolya, hanem az a régi angyali üzenet, mely minden népnek nagy örömöt hirdet... megtartó Urunknak áldott születését. Ünnepünk evangéliomának annyi szépsége, annyi nemes ragyogása van, hogy a lelkünk nem tud betelni vele... minden évben úgy megcsodáljuk, mint valamikor, régen a legelső karácsonyfánkat!... De az én szemem nemcsak azt a fényt látja, mely aláhull a bethle- hemi mezőkre, nemcsak az angyal-' tábor messzehangzó öröménekét hallom, nemcsak a karácsony derűjét, mosolyát, szívekre szálló örömét veszem számba, de meglátom a karácsonyi könnycseppet is, meghallom, hogy boldog égi üzenetek szent igéi közé, miként hull a bánat beszéde, a szomorúság szava: „nem vala nékik helyök a vendégfogadóháznál... azért helyezteté ötét a jászolba... “ Nem volt hely a Krisztus számára ... az egész világon sehol- sem! Nem volt egy házikó, amelynek világos ablaka hivogatólag nézett volna a názárethi jövevényekre! Nem volt egy otthon, a- melynek kitárt kapuja éppen őt várta volna puha, meleg bölcső édes álmaival! Nem akadt egyetlen lélek sem, amely hívogató szeretettel, meleg biztatással megszólalt volna: „Oh, kedves vendég nálam szállj... “ íme ez a szomorúság vegyül a karácsony drága örömébe. Emiatt vélek karácsonyi könnycseppet ragyogni az angyalsereg szemében! Nem volt nékik helyök!... Pedig az jött, akit az atyák rég vártak... az keresett menedéket, akit sok királyok is meglátni kívántak, kiről próféták jövendőt mondottak s nyilván szólották. És mégis minden ajtó bezárul előtte, egyetlen szív sem gondolt reá, egy érzéketlen, durva világ csak ezt tudta kiáltani válaszul a fényes magasság zengő énekére. Nincs hely!... A bölcsőnek nem volt. . és később is milyen bánatosan szól a Krisztus beszéde: „A rókáknak barlangjuk vagyon, az égi madaraknak fészkük, de az emberfiának nincsen fejét hova lehajtani...“ Akik messze régen így fogadták a karácsonyi vendéget, azoknak teste már por és hamu. Ma nékünk kell fogadni; ma nékünk hirdetik minden angyalok Krisztus Urunknak áldott születését. Vigyázzunk, ne kövessük a régi, vaksággal megvert világ példáját. Töröljük le a karácsony könnycseppjét, múljék el végre az örömünnep bánatos szomorúsága: nálunk legyen helye, elkészített, meleg otthona az övéit kereső Megváltónak! Költözzék hozzánk, mint békesség és jóakarat; vegyen szállást nálunk, mint könyörületesség és irgalom, szálljon szívünkre, mint kegyelem és bűnbocsánat, s maradjon nálunk, mint bűnt meggyőző erő és hegyeket mozgató hit, legyen a mienk örökre, mint egyetlen menedékünk, s megtartó Mesterünk ! Ekkor lesz egészen örömünnep, szomorúság nélküli szent nap a mi karácsonyunk!... Hallod-e, mit énekelnek ma is a mennyei seregek?... „Született néktek a Megtartó, ki az Úr Krisztus!“ E földre szálló üzenet hallatára dobbanjon meg s feleljen a szíved : „Óh, kedves vendég, nálam szállj I Bűnömtől ne iszonyodjál 1 Térj be hozzám te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz !. .. Én lelkemnek rejtekébe Zárkózz emlékezetébe, Hogy el ne felejthesselek Sőt örökké dicsérjelek . . Ámen. Nagy Miklós. Karácsony — a szeretet diadala. Irta: Dr. Deák János. nz embereket sokféleképen lehet • osztályozni, egy bizonyos szempontból nézve az életüket azt is mondhatjuk róluk, hogy alapjában véve két csoportot alkotnak, mert vagy kapni szeretnének — vagy adni. Sőt nem nehéz megállapítani azt se, hogy ugyanaz az ember egyszer az egyikbe, máskor a másikba tartozik. Az első csoportba nagyon sokan tartoznak, nem azért mintha őket az tenné boldoggá, hogy kapnak, de azért, mert nem szeretnek adni, nem ismerik az adásban rejlő gyönyörűséget. A másik csoportba kevesen tartoznak... De milyen sajátságos, hogy úgy Karácsony felé nőni kezd ez a második csoport. Emberek, kik máskor nem is gondolnak a sze- retetre, — ilyenkor megindúlnak a jótékonyságnak, a könyörülő szeretetnek az útján. Milyen különös
