Harangszó, 1927
1927-03-27 / 13. szám
XVIII. évfolyam. 1927. március 27. 13. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonos: i Dsoiitfill LntLer-SxOvatság la Oruágo* Latbcr-SiSret- vig UTatalM lapja. xealratok, aldfiaetial dijak 6« reklamáoiók a HARANGSZÖ aaerkeaatö- kladóhlvatalának Saentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetőst elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenni minién rasárnap. Az Úr gondot visel; kétségbe miért esel, Csüggedő sereg? Saerkecatő-kladétiirata]: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladóhlratal .Luther-Társaaág" kőnyr- kereakedése Badapeat, vm., Szentklrályi-u. Il/a. A „HAllAMiNZO“ előfizetési án: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P éO f (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/w>e kedvezmény. Amerikába sgéaa évre 2 dollár; az utódállamokba V* évre 1 P 60 f (20.000 K). Tudok szenvedni. Zsidókhoz irt 1.12. c. „Nézzünk a hitnek fejedelmére és bevégezőjére: Jézusra, aki... keresztet szenvedett.“ R z élet-iskolájának I. osztályában így szólott a napi lecke: akár- hova menekülsz is, megtalál a fájdalom; földön botorkálva mindenkinek meg kell tanulni ezt a két szót: kell szenvednem! — Most lépjünk egy lépcsőfokkal feljebb. A szenvedések iskolájának II. osztályában egy még nehezebb, sok törődést, talán könnyet kívánó lecke vár reánk, amely így hangzik: Tudok szenvedni! ... Keressük csak meg az okát annak : mi teszi számunkra elviselhetetlenül nehézzé, gyötrelmessó a reánk szakadó szenvedést, a kereszt-hordozást ? Mi, szenvedő emberek, állandóan csak magunkra nézünk, csak a magunk szomorúságát, baját, szenvedését látjuk és számlálgatjuk, de nem emeljük fel tekintetünket megváltó Jézusunkra, aki keresztet szenvedett. Ügy járunk azután mi is, mint Péter, aki csak a tenger sötét, morajló hullámait nézte, amelyek elnyeléssel fenyegették — és Péter kétségbeesett, de mikor tekintetét Jézusra emelte fel, és Mestere kezét ragadta meg, szíve egyszerre lecsendesedett, s a reá törő veszedelmek között is mondhatatlan bátorsággal állott. Mi is csak a magunk keresztjét méregetjük, nézegetjük, s közben a szívünk vagy kemény dacossággal vagy erőtlenítő kétségbeeséssel telik meg. Hány szenvedőnél lázadozik a dacosság kemény szavakkal : Hogyan érdemeltem én ezt meg? Másutt a kétségbeesés panaszkodik keserű lemondással: Elfeledkezett énrólam még a jó Isten is! .. . A dacosság magába zárja a fájdalmat, amely azután a szívet emészti fel; a kétségbeesés szétzokogja siralmas panaszát egy egész világba. A szenvedő embert a dacosság elszakítja Istentől, a kétségbeesés földi emberek hiábavaló segítségét hajszolja .. . Oh, milyen n ásként hordjuk a keresztet akkor, h í megfogadjuk az apostoli intést: „Nézzünk a hitnek fejedelmére és bevégezőjére a Jézusra, aki keresztet szenvedett.“ Gondolj a Krisztus tengernyi szenvedéseire, kínjaira, sóhajaira: Gondold meg: mit szen- v dett ő miattunk, miattad! Mérdd h zzá az ő keresztjéhez a te kert l3det, és akkor majd nem kér- d jd lázadozva: Hogyan érdemelte a én ezt meg? Elfelejted akkor a >anaszkodás szavát, hogy Isten el dejtett téged, s kereszttel a válla on hálaadással emlegeted, hogy a: igaz Isten érted, elveszett, el- ki hozott emberért önmagát adta hí Jra. „Nézzünk a hitnek fejedelmére és bevégezőjére: Jézusra ..." Minden szenvedő két dolgot tanulhat a kereszt hősétől: alázatosságot és törhetetlen bizodalmát. A hitnek és az alázatosságnak pedig édes testvére a türelem, akiben ez a három meg van, annak leikébe vésődött a nehéz lecke: Tudok szenvedni! Erre segélj minket, oh Uram! Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy Ínségbe’ Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid, Ha tebenned elrejteztem. E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem.“ Ámen. F ősödjünk, hogy erősíthessünk. Irta; Javornltzky Dezső. F di él( " végcélját Kriszti z íe*. való hasonlatosságban jt ,iS ki ezen szavaival: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Ezen magasztos cél elérésére vezető utat pedig ezzel a kijelentésével világította meg: „Szeresd Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből s minden erődből és felebarátodat, mint ten- magadat.“ Az ember rendeltetése tehát Krisztus tanítása szerint: a keresztyéni tökéletesedés. Ezen minden helyre, minden körülményre és minden emberre szóló örökbecsű követelmény a testi és lelki erők összpontosítását, összegyűjtését, összetartását és egy főcélra való irányítását kívánja. A test és a lélek ilyen irányú tevékenységének fokmérője, erkölcsi értékének a bizonyságtevője az erősödés és az erősítés együttes eredménye, mely csak az erkölcsi szabadság, a folytonos tökéletése- dós, a felebaráti szeretet s a jog és kötelesség megértése, átérzése s azoknak gyakorlati alkalmazása által érhető el. Szükségünk van az erkölcsi szabadságra, melynél fogva az ember egyéni akaratának fékezőjéül az isteni parancsolatokat, a társadalmi törvényeket és a lelkiismeret sza
