Harangszó, 1927
1927-03-20 / 12. szám
94 HARANQSZO. 1927. március 20. felekezeti különbséget nem állít fel tagjai, a magyar családok között. Közös cél, közös munka csak ott lehet, ahol egység van. A felekezeti elkülönítés pedig megbontja ezt az egységet, pártokra szakítja és gyűlötködést szit. Az egyes felekezeteknek a maguk hatáskörében kifejtett munkásságáról a legnagyobb megelégedéssel veszünk tudomást, ám ez különösen a nevelés terén jogosult, amelynek alapja csakis a valláserkölcs lehet. A közélet terén azonban mindannyi- oknak össze kell fogózniok, mert itt minden széthúzás veszedelmet rejt magában. S én szeretnék ráütni minden olyan kézre, amely rombol, amikor építeni kellene. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Mussolini hadat üzent az agglegénységnek és szigorú töt vényt hozatott a házasság ez ellenségei ellen. A törvény életbeléptetése alkalmából hivatalos sajtójában így nyilatkozik az ügyről: A házasságtól való tartózkodás a legméroesebb betegségek egyike, amely az államot fejlődésében fenyegetheti... Az agglegény tömérdek jót élvez az államtól anélkül, hogy azt új polgárokkal ajándékozza meg. Ök a száraz ágak, a fölösleges tagok, amelyeket ha rajtam állana, késsel metszenék le. De mást cselekszem. Olyan óriási adóval sújtom őket, hogy annak terhe alatt össze kell roskadniok. A Mussolini-féle agglegényadót a kormány Magyarországon is be fogja vezetni. A törvényjavaslatot már készítik is, melynek lényege, hogy az agglegény adóból befolyó jövedelmeket a többgyermekes családapák jutalmazására fordítják. OLVASSUK A BIBLIÁT! A kenyér. Márc. 21. Ha neked nincs. Márk 11. u Mint mindenben, a kenyérinségedben is az imádkozás segíthet rajtad. Teljes bizalommal kell eb^en a tekintetben is az Úthoz fordulnod. Ö nem jelöli ki, hogy mit szabad vagy lehet tőle kérned, tőt egyenesen azt mondja, hogy amit könyörgéseinkben Tőle kérünk, mindazt meg is adja «ékünk, csak hinnünk kell benne, nem szabad elfelejtkeznünk egy percre sem arról, hogy O imádságot meghallgató Isten. Mindent megnyerhetsz Tőle, testi-lelki ajándékokat, csak imádkozzál Hozzá érette hittel. Meg ne restülj a szüntelen való imádkozásban s akkor néked is ad kenyeret az Úr az 0 szent Fiáért, az 5000 embert is csodálatos módén megelégiteni tudó Jézus Krisztusért dános 6.1—16.) Márc. 22. Ha másnak nincs. Példabeszédek 22.» Nem azt mondja az írás, hogy a feleslegből adj, a sok kenyérből, sőt az ilyen adakozást maga Krisztus sem becsülte sokra. Gondolj csak a szegény özvegy asszony két fillérére. (Márk. 12. 41—41) Isten azt akarja, hogy a magadéból, áldozatot hozva adj. Hogy a tényleg szükséges mindennapi kenyeredet oszd meg az éhezővel 8 minden alkalmat megragadj a jónak cselekvésére. Ha ezt elmulasztod, egyenesen bűnödül rój* fel az Úr. Ő Íratta meg így Jakab apostol által: .Aki azért tudna jót cse'ekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.* (Jakab 4 . n.) Márc. 23. Ha kevés van. Példabeszédek 15 . is Soha se emésszed magadat azzal, miért nincs annyid, mint másnak. Légy a kevéssel is megelégedett. A fő az, hogy az Urnák félelme ne hiányozzék nálad, hogy a szivedben meg legyen a megelégedés adta békesség. .Az Úrnak félelme életre visz, és az ilyen megelégedve tölti az éjét, gonosszal nem illettetik.* mondja az írás. (Példabesz. 19. es.) Ha Istenben bizol, soha nem érzed, hogy néked kevesebb kenyér jutott, mint másnak s ha Hozzá fordulsz imádban, tudni fogod, hogy soha Bem kell attól félned, hogy a kevés elfogy 8 lesz belőle semmi, mert az Ur gondol visel a benne bízókra. Mint ahogy az 5000 embert is meg tudta elégíteni Krisztus öt árpakenyérrel és két kis halacskával. (Ján. 6. i&) Márc. 24 Ha sok van. János 6.12—13. Nem dúskélkodásra, tobzódásra van bőven vagyonod. Sáfárságra adta azt néked az Isten. Nem szabad azt tékozolnod, hanem összeszedni a megmaradt darabokat. Elveszni semminek sem szabad. Krisztus maga mutat a fenll versekben példát a takarékosságra, hogy azután jusson abból a sokból másoknak is. Gondolnod kell arra is, hogy egykor számadásra fog vonni téged is az isten a reád bizott tálentumok felöl. (Lukács 16.1—2) Gondolj a tékozló fiúra is, aki nem számolt azzal, hogy egyszer csak a sok is elfogy, ha esztelenül tékozoljuk. Márc. 25. A lelki kenyér. Máté 4.4. Amint a tested elhalna mindennapi táplálék nélkül, úgy a te telkednek is szüksége van kenyérre. A léleknek ez a kenyere az Istennek az Igéje. Az a nagy ellentét van a testi és lelki kenyér között, hogy ez utóbbiból sohasem ehetsz eleget s mennél többet élvezel belőle, annál többre leszel éhes. Az Isten Igéje örök éhséget támaszt telkedben önmaga iránt. Ez az éhség azonban nem elégedetlenséggel, sőt százszorta inkább békességgel fog eltölteni téged. Légy tehát te is éhezőjévé az Isten Igéjének. Márc. 26. Az életnek kenyere. János 6.36. A kenyérnek az a rendeltetése, hogy fentartsa az életet, de semmi más kenyér nem teheti ezt meg oly igazán, mint maga az életnek kenyere, aki a Krisztus Jézus. Hozzá kell menned s ha reá találsz, akker életet nyersz általa. Még pedig az örökéletet, telkednek üdvösségét. Keresd ezt a kenyeret s ha reá találtál, tedd magadévá megváltó Krisztusodat. Általa asztalhoz ülhetsz a .nagy vacsorádnál s a te ajkadról is méltóan elhango^hatik a vailástétel szava: .Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.* (Lukács 14.15) Márc. 27. Istentől kért kenyeret. Máté 6,11. El ne feledkezz arról, hogy naponta imádkoznod kell Istenhez a te kenyeredért. Még pedig nemcsak a testi, hanem a lelki kenyeredért is. Nap-nap mellett kérned kell a Krisztust, hogy költözzön beléd, vegyen szállást imádságos telkedben magának s szentséges, állandó jelenlétével elégítsen meg légedet. Ne gépiesen mormold tehát Mi atyánkodat, hanem éhező lélekkel kérd az életnek kenyerét, hogy így te magad is életet nyerhessél általa. Amikor pedig már megadta az Úr imádságaid teljesítését, akkor ne mulaszd el meg is köszönni azt neki. Abaffj Ojuii. f özv. Tóth Sándorné 1848-1927. Az élet és halál szabados Ura, a mindenhalandók útján magához szólította f. évi március hó 10-én Szentgotthárdon Nt. özv. Tóth Sándorné szül. Tóth Ilka asszonyt, előbb a győrszemerei, majd később a szilsárkányi gyülekezet egykori melegszívű, ideális lelkületű pap- néját, a szentgotthárdi nőegylet tiszteletbeli elnökét életének 79-ik, özvegységének 34. évében. özv. Tóth Sándorné elmúlása a nagyvilág szemében lehet rendes természeti jelenség, a szentgotthárdi gyülekezetnek tájó, sajgó veszteség. Élete egy megható bizonyság- tétel volt az örökkévaló Istenről s akit megtartásunkra elküldött, egyszülött Fiáról, a Úr Jézus Krisztusról. A megboldogult egyike volt azon kiváló telkeknek, akiket az Isten bölcsessége időről-időre kiválaszt magának azon célból, hogy az élet keresztjének türelmes hordozásával, imádkozó lelkűkkel, élő hitükkel, Isten, ember és egyház- szeretetükkel, mint az örökké égő gyertya világoljanak egy-egy gyülekezet körében. Bár földi javakban szegény volt, a kegydíjból alig tellett a mindennapi kenyérre, a jókedvű adakozásban mégis előljárt mindig az egyházban. Legdrágább kincsnek egyszerű otthonában a Bibliát, Ima- és Énekeskönyvet tartotta. E hármas forrásból merített naponként erőt az élet keresztjének elhordozására, erősítette hitét, reménységét a töviskoronás Krisztusban. A válás pillanatában szerető gyermek nem borult néma koporsójára, de hálás gyermeki szívvel körülölelte, könnyeivel öntözte egy egész gyülekezet s emlékét szívébe zárta mindörökre, mindenekelőtt pedig az a nemes asszonylélek,
