Harangszó, 1927
1927-03-20 / 12. szám
1927. március 20. HARANQSZÓ. 93 tartott előadást nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Bevezető ének után Krepuska Zsazsa adott elő szólóéneket, Böhm Dezső dr.-nak a Veres Pálné-liceum igazgatójának zongorakisérete mellett, majd Rásó Lajos dr., kormányfőtanácsos, egyetemes ügyész nyitotta meg finom és meleg szavakkal az estét. Geduly püspök lépett ezt követően az előadói emelvényre és általános figyelem közepette kezdett beszédébe, amelyet Máté evangélista könyvének Krisztus hamis tanúiról szóló könyvére épített fel. A keresztyén böjt, az evangéliumi bűnbánat klasszikus alapját találjuk meg — úgymond a püspök — Luther csodálatos remekében, az örökké emlékezetes nagypénteki fejtegetésekben. Jézus — mondotta — nem intézmények megváltoztatásához és anyagi reformokhoz kötötte a maga művét, hanem a tulajdon személyes, hősi önfeláldozásához. A keresztyénség megalapítója maga is tisztában volt vele, hogy mártírhalála, új szellemi világ megalakulásának kezdetét jelenti és ez új történelmet nyit az emberiség életében. Ez a belátás már a metafizika kozmikus, örökkévaló mélységeibe nyúlik le. Meg- hatottan hallgatta a közönség Geduly Henrik püspök beszédét. Újabb közének után befejeződött az est, majd később az Erzsébet királynészállóban vacsorát rendeztek Geduly püspök tiszteletére barátai. holtai Vidos Dániel földbirtokos, a Johanita rend lovagja, a neme8dömölki evang. egyház- község felügyelője. Yass miniszter a családvédelemről, a felekezeteknek a közélet terén való együttműködéséről. Vass József népjóléti miniszter abból az alkalomból, hogy a Magyar Családok Országos Egyletének küldöttsége Porzsolt Kálmán vezetésével tisztelgett nála nyilatkozott a családvédelemről és a családalapítás megkönnyítéséről. — A magyar államnak — mondotta a miniszter — legfőbb érdeke : megvédeni a családi élet szentségét és tisztaságát és erősíteni. Minden nagy közösségnek az alapköve s egyúttal a legfőbb védelmi eszköze a család. Ez az a gránitszikla, melyen kihajt ugyan a gaz, a burjánzó gyom, vihar megtördeli, megtépázza, szennyes áradatok kimossák partjait, de meg- dönteni nem tndják. Ezért helyes és kívánatos, hogy maga a társadalom fogjon össze, hogy kigyomlálja ezeket a ferde hajtásokat és a szennytől megtisztítva a régi fényét s ragyogását visszaadja. A családi élet bajai, a családalapítás nehézségei csak a társadalomnak a hivatalos hatalommal karöltve folytatott munkájával enyhithetők. Magyarország a külföldi államokkal szemben még eléggé kedvező adatokat tud felmutatni a születések tekintetében. Hála Istennek még mindig nagyon sok a hat- gyermekes családok száma, sőt egyes vidékeken 10—12 s még ennél is többgyermekes családok fordulnak elő. A gyermekhalandóság sem oly ijesztő, mint volt egy-két évvel ezelőtt és megfelelő intézkedésekkel sikerült a helyzetet annyira megjavítani, hogy a halálozási arány 25 százalékról 12 százalékra csökkent. Ideális állapot természetesen az lenne, ha elérhetnénk Norvégia és Dánia gyermekhalandósági arányát, a 6 százalékot. — Csak helyeselhetem egyesületüknek azt az intencióját, hogy De mit szóljanak ódáit komáék, akiknek az egyetlen fiát lepedőben hozták haza egy napon, halottan. Korcsmái verekedés közben, melyet ittas fővel mindig ö kezdett, egy kis szúrás szivén találta Ben- cze Gyulát. Lehet-e elképzelni egy emberéletnek ennél szégyenletesebb végét ? I Szegény Benczééket végkép lesújtotta, a porig alázta ez a csapás. Életük javakorában még, kész öregemberek. Hiába már szép cserepes házuk, sok szántóföldjük, viruló gazdaságuk, nem törődnek többé semmivel. Sok verejték hullásuknak ki látja hasznát, tehetetlen vénségüknek gyá- mola ki lesz? Keservesen bűnhődik, ki gyarló ember ésszel a Végzet útjába vág I Megtalálták már az útat a templomba és ott próbálnak keresni enyhülést. Mert szerencséje az embernek, hogy végső kétségbeesésében még mindig marad egy mentsvára, ahol befogadják az örökkévaló Istent. Mikóék pedig, mikor egy tavaszi estén a szénagyüjtésből hazaértek, egy sápadt arcú fiatal katonát láttak üldögélni nagy- anyó mellett a tornácon. Egy mankó volt a kezeügyébe, mert az egyik lábát térdben levágták. Örömsikongással ismertek reá, a Gyurka volt. Súlyos sebesülten feküdt sokáig egy orosz kórházban, most mint rokkantot nazabocsátották. Ölelték, csókolták, majdhogy az ölükbe nem vették, „óh csakhogy a drága életed megmaradt I* Ott termett hamarosan az öreg bognármester is, a Gyurka régi majsz- terja 8 elérzékenyülten szorongatta a kezét: „Oda se neki, szógáml Féllábbal is te lesszel a legjobb bognár a vidéken 1* Nagy sokadalom támadt a Mikóék udvarán, mindenki látni, köszönteni akarta a már holtnak véH fiút, mindenki látta hát, amint utcahosszat mint a szélvész repül egy szökehaju leány s áttörve magát a tömegen, önfeledt boldogsággal borul a Gyurka nyakába. „Mit bánnám én, ha kezed, lá- bod nem volna is, csakhogy újra megláthatlak I“ Mivel pedig a szép Klárika véletlenül a majszter leánya volt s a fiatalok dolga ilyenképen úgyis nyilvánvalóvá lett, az öregnek nem volt egyéb választása, mint beleegyezését adni. Amit szívesen meg is cselekedett. így történt aztán, hogy új borra, kenyérre lakodalmat ültek Mikóéknál. A Juliska is szótértett ezenközben, egy derék legénnyel, egy füst alatt annak a kézfogóját is megtartották. Tele van a ház vidámsággal, tele van a szivük boldog Ígérettel. Míkó gazda meghatottan nézi viruló házanépét és még mókázni is elfelejt. „Megáldott minket az Isten I Látod any- jukom, ezt a. sok szép csemetét mind mi ültettük, az Úr kegyelméből híven fölneveltük. Nem éltünk hiába. Ha megöregszünk, Í 'ondunkat viselik, ha meghalunk, megem- egetnek, aztán a helyünkre állnak és küzdenek tovább a boldogulásért. Mert ez az élet l* A. túlvilágon pedig nyugodtan állhatunk az Úr itélöszéke elé. íme itt vannak a gyermekek, akiket adtál, közülök csak egy is el nem veszett. A szomszéd háznak ajtaját, ablakát becsukták, hogy ne hallassák be a vidám zenebona. Oltbenn ülnek a sötétendő szobában Bencze Sándor meg a felesége. Nagy hallgatásba merülnek, ha szólnának egymáshoz, ez csak szemrehányás lenne, mert gondolataik egy irányt követnek, összehasonlítják életüket azzal a másik házasE áréval, akivel együtt indultak el, ezelőtt arminc évvel. Azok a helyes utón jártak, de ök eltévesztették szemük elül a célt, balga üdére fény után mentek s lám, hová jutottak. „jaj, a mi elhibázott életünk I* Sir föl az asszony és sápadt arcán aláfolyik a könny. A férfi komoran int rá a fejével. Mert sok mindent jóvá lehet tenni. Rom- badőlt házunkat újra fölépítjük, kiszáradt kertünket újra beültetjük. De jaj annak ki az életét elhibázta, mert azt soha többé újra nem kezdheti! (Ví«•)
