Harangszó, 1927
1927-03-20 / 12. szám
92 HARANGS2Ö. Í927. március 20. belügyminiszter legújabb rendeletét, mely az erkölcs védelmére hozatott, mégis sír a lelkünk, mert azt mutatja, hogy az ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs megrendült. A kormánykörök is már a dolgok mélyére látnak, mikor a mai korban szükségesnek tartják az erkölcs védelmét. Pedig ... pedig: csak "[ott nem kell az erkölcsöt védeni, csak ott lehet a mai világot’[átalakítani és a népeket és egyéneket irányítani, ahol készséges lélekkel hallgatnak Krisztus hívó szavára: „Jöjjetekhoz- záml“ ... Mert mindaddig míg e világ nem látja be, hogy csak Krisztus tudja összeegyeztetni a hitet a tudománnyal, a törvényt a szabadsággal, az egyén jogát az egyén kötelességével, az Úr félelmét a bátorsággal... mindaddig míg a világ nem jő rá arra, hogy csak az evangélium alakítja ki az egész embert, az egész jellemet, addig soha meg nem fog gyógyulni a világ ... Mert a világ meggyógyulásának, a jobb jövendőnek csak egy útja van: és ez — a megtérés! Ez az út az Élethez vezet! Az igazi bojt a szíveknek meg- telése a szeretet szent tűzével; az életeknek megtelése keresztyén tartalommal; a tékozló útak elhagyása s a Krisztushoz térés. Ezt a böjtöt pedig csak húsvőt, csak feltámadás követheti... A két szomszédház. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihályné. (S) A Mikó Gyurka is katona már, pirossapkás, prémesmentés, nyalka, huszárlegény. Megbecsüli magát ott iá, már csillag van á hajtókáján, Tesz az még őrmester is, akárki meglássa! Ha szabadságra hazalátogat, apja-anyja, testvérei örvendve csodáljak 8 mikor sarkantyúját kényesen pengetve végigmegy a falun, sok szép hajaimnak akad az udvarban vagy a kutnál tennivalója. Bencze Gyula irigykedik is reá. Szívesen belekötne, de nincsen elég mersze hozzá. O csak a nálánál gyengébbekkel szeret' hatalmaskodni. Nagyanyó különös kedvét leli délceg unokájában. »Szakasztott az öregapja“ mondja elmélázva, .mikor megkéretett ezelőtt ötven évvel. Ilyen piros arca, ilyen kunkora Ids bajusza volt annak is. De én se voltam még akkor ilyen töpörödött fogatlan anyóka 1“ Bizony, szegény nagyanyó igen megrokkant az utóbbi időben. Különösen a lábai mondták föl a szolgálatot, nem hiába sokat jött-ment velük világéletében. Szalma- fonatu karosszékében már csak üldögél a tűzhely mellett, vagy a tornácon, van már élte dolgos kéz, aki végezze a munkát. Egészén tétlenül lenni azért még most se Á felsőházi tagok RaMnszky Albert bárót óhajtják a második alelnöki állásra. Mint ismeretes, a felsőház Széchenyi Bertalan grófot és Thaly Ferencet választotta meg alelnökök- nek. Thaly Ferenc azonban lemondott alelnöki méltóságáról, mire helyébe szinte egyhangú lelkesedéssel és egyetértéssel Beöthy Lászlót emlegették, aki Tisza István egykori belső embere, annak a Beöthy Ödönnek a leszármazottja, aki a a 48-as diéták alkalmával, katho- likus ember létére a végsőkig exponálta magát a felekezeti egyenjogúsítás és így a protestáns vallásszabadság kiépítése mellett. Beöthy azonban, mint azt ez egyik kitünően informált fővárosi lap írja, előrehaladott korára való hivatkozással elhárította magától a megtiszteltetést. Most azután az a kombináció merült fel, hogy a másik alelnöki állásra Radvánszky Albert bárót kell megválasztani. „Radvánszky, Írja ugyancsak az illető főváros lap, annyira népszerű felsőházi körökben, hogy annakidején, jóllehet előreláthatólag hivatala alapján biztos volt a felsőházba való meghívása, — az örökösjogú mágnáscsaládok bizalma is feléje fordult. Már a régi főrendiházban is ismertté tette maszeret. Nagy pápaszemén át kapcsos imád- ságos könyvéből olvasgat, vagy foltozgat türelmesen. Közben elmélkedik a múltról. Akiknek már semmit se igér a jövendő, nagy vágyódással a szivükben, mindig a múltba térnek vissza, és olyan szépnek látják azt, mint a valóságban sohase volt. Közben pedig, míg a mi történetünk szereplői kis falujokban csöndes életüket élték, vészes felhők tornyosultak a világ fölött. Villám cikkázott át a déli égboltozaton, baljós menydörgés felelt reá keleten és reászabadult a szerencsétlen emberiségre a rémek réme, a háború. Gyilkos ekéje végig szántotta a világot és a fel- hasított barázdába beletemetkezett sok millió fiatal emberélet és zuhataggá nőtt a kőnyözön, amivel a népek vesztett boldogságukat siratták. Mikó Gyurkát is elvezényelték a regementjével a harcok mezejére, hol ingyen osztogatják a halált és egyike lett ama rettenthetetlen fiatal hősöknek, akiket,vörös ördögök* néven ismert az ellenség és eszeveszetten futott előlük. Gyakorta hoz Mikóékhoz egy-egy rózsaszínű lapot a tábori posta: .Édes anyám, lelkem, nehogy énmiattam a szemét kisírja. Visszavisz még engem csöndes hajlékunkba a jó Isten, meg a maga imádsága. Hamarosan véget vetünk ennek a nagy marakodásnak, kiakolbolitjuk a muszkát innét a Kárpátokból s Karácsony szentnapját már gát a báró, higgadt, tárgyilagos felszólalásaival, az utolsó cikluson keresztül pedig jegyzői pozíciót töltött be. Egyházában szintén osztatlan becsülésnek és rokonszenv- nek örvend. Azóta, hogy néhány évvel ezelőtt egyetemes felügyelővé választották, már számos ízben adta tanujelét kipróbált, egyensúlyozó temperamentumának, — sok olyan kérdésben sikerült megoldást találnia, amelyek nélküle talán elintézetlenek maradtak volna. A Radvánszky Albert-féle kombinációt nemcsak örömmel, hanem — tudomásunk szerint — a katholikus egyház vezetőférfiai ugyanígy megértést tanúsítanak, a második alelnöki állásnak, ilyeténképpen való betöltése iránt. A kormánynak, mint hírlik, szintén kellemes volna, ha az úgyszólván hónapok óta húzódó alelnökválság végre befejezést nyerne és olyan, minden tekintetben megfelelő férfiú kerülne Wlassics Gyula és Széchenyi Bertalan mellé, mint amilyen Radvánszky Albert.“ Geduly püspök előadása Budapesten. A budapesti Deák-téri Luther- Szövetség böjti előadás sorozatában március 11-én Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke együtt ünnepeljük 1* Azután Húsvétra, majd aratásra ígérte hazajövetelét, közben csak úgy mellékesen megemlítette az aranyvitéz- 8égi érmet is, melyet maga az ezredparancsnok tűzött a mellére, akkor hirtelen elmaradtak a levelek s esztendő múltával se hallatszott semmi hir a derék huszárról. Sürgető tudakozódásra az a válasz érkezett az ezredparancsnokságtól, hogy Mikó György vitézőrmester nevét nyilvántartják, nem ugyan az elesettek, de az eltűntek lajstromán. Lett erre nagy szomorúság a családban, a halvány reménység alig tudta enyhíteni. Az édesanyja nem tudott belenyugodni, hogy ne lássa többé viszont szive gyermekét, hogy annak a csontjai is ott porladjanak sok ezer jó vitézével együtt, valahol a volhyniai síkságokon. Föl-föl neszei álmából éjjelenként: »Hallja, nagyanyó, nem hallotta kend? Kopogtatják ott künn a kisajtót 1“ »Aludj leányom, aludj Isten oltalmában, nem a mi fiúnk az, száraz diófaág verdesi csak az ablakot I“ »Maradt még több is“, vigasztalják, derék, jó gyerekek, öröme, támasza lesz bennük 1 Igaz, igaz. De mikor mindig az volt a legkedvesebb, a legkülömb, akit többé nem ölelhetünk. Pedig az ó sorsuk még nem a legsötétebb, az ö fájdalmukra még van vigasztalás, mert elesni a harcok mezeién, a szent hazáért ontva ifjú vérét, férfihoz méltó, szép, dicső halál.
