Harangszó, 1927
1927-03-20 / 12. szám
XVIII. évfolyam. 1927. március 20. 12. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Dllíltftll LltDlir-SxÖTttiil. A* Onxágoa Lotlior-Siörot- •ág hivatalon lapja. KMratok. tlófisetáal dijak éa reklamációk a HARAKGSZŐ aaerkoaatö- kiadóhivatalának Saentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Elflfiietést elfogad minden evang. lelkén éa tanító. Megjelenik minden vasárnap. A mi szívünk téged óhajt, Jézus Isten Bárányai Vedd kedvesen ezt a sóhajt, mely áldásodat várja. Saarkeaxtő-kladéhlTataJ: (ZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladóhiratal .Luther-Táraaaág* könyv- kereakedéae Budapest, vm., Saentklrályl-u. Sl/a. A „BABAX68Z0“ alóflaetéal Ara: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Félévre 2 P 40 f (80.000 K). Csoportok küldéssel lOVa-oa kedvezmény. Amerikába egén évre 2 dollár; u utódállamokba */* évre 1 P 80 f (20.000 K). Kell szenvednem! Zsidókhoz írt 1.12. o. „Mert akit szeret az Űr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.“ M inden gyermek úgy gondolkozik, hogy a konfirmáció végeztével kikerül végképpen az iskolából, pedig valójában akkor lép át egy nagy szigorú iskolába — az élet iskolájába, amelyet bizony más szóval a szenvedések iskolájának is nevezhetünk! .. . Csak egyetlen órában is hányán lépik át az emberek közül a szenvedések iskolájának küszöbét, sírva hordozva életük nehéz keresztjét! És hányán lépik át ezt a fekete küszöböt előbb, mintsem gondolnák! A keresztyén élet a szenvedések iskolája s a fő dolog az, hogy pontosan megtanuljuk ebben az iskolában is azt a leckét, amelyet a nagy tanítómester, maga Isten ad fel minékünk ! . . . Kell szenvednem! . .. Ezt a kemény igazságot meg kell tanulni a szenvedések iskolájának már az I. osztályában. Fejünket bele kell hajtani a szenvedések érc-igájába — ezt egyenesen Isten rendelte így. Mert ne gondoljuk, hogy életünk folyását a „vak sors“, vagy a „kegyetlen végzet“ kormányozza; ne gondoljuk, hogy vándorlásunk jó és rossz napjai valami „oktalan szeszélyesség“ otromba végzései! Oh nem! mindenben nagy tervszerűség, pontos rend, csodálatos számítás nyilatkozik meg s minden változást egy mindenható kéz irányít, a mi mennyei Atyánknak keze, igen, újra mondani: a mi mennyei Atyánknak keze!. . . Miért kell hát mégis annyit szenvedni ?... kérdezi síró szemed minden legördülő könnye. Azért, mert Isten a te Atyád, te pedig a gyermeke vagy. Nos van-e, volt-e a világon olyan gyermek, akit sohasem dorgált s büntetett meg földi édesatyja ? . . . És melyik az az Atya, aki a büntetéssel, a fájdalommal, nem gyermeke javát jövendő boldogságát akárná szolgálni ?... Ha ez így van, hát akkor annak a mennyei Atyának nem volna szent joga minket földi gyermekeit nevelni még a büntetéssel a fájdalommal is? Akármilyen különösen hangzik is: az Isten atyai szeretető fakaszt néha könnyeket a mi szemünkből. Értsük meg, hogy a keresztyén embernek minden szenvedése és pró- báratevése nem valami kegyetlen kéz otromba ütése, hanem egy atyai kéz szeretetből fakadó fenyíA bőjt ismét alkalmas idő lett ahhoz, hogy komoly megfontolásokat végezzen az a keresztyén, aki szeret komoly dolgokkal is foglalkozni. A böjti időszak az élet mámorát feledtető nyugalmával mint intő-jel mered felénk: Memento! Emlékezzél ember, hogy por vagy és a porba térsz vissza! . .. A világ nagyon-nagyon messze van az igazi, a krisztusi böjttől. Még most is a gyűlölet tüzének égése pusztítja ezt a szerencsétlen világot. Az élet pedig megrázó eseményeket hoz felszinre. Ázsiából borzalmas népromlások hírét hozza a táviró. Es másutt is népcsalások, néppusztulások. És itt belül is sorvasztott beteggé lett a „hajdan erős magyar“ . .. Talán a mi nemzetünknek, de talán ennek a mai nemzedéknek tése, amelyért éppen úgy áldani kell a mennyei Atyát, mint ahogyan később, érett ésszel megcsókoljuk földi édesatyánk vesszőző kezét is. „Akit szeret az Úr, — megdorgálja !“ Kegyelmes Atyám! engedd, hogy tűrve, remélye erős legyek a szenvedések között is! „Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ó akaratja; E hit hív gyámolom lészen S szívemet megnyugtatja. Van Istenem, bár ellenem Támadjon veszély s halál, Felfegyverkezve talál. • • • Mind jó, amit Isten tészen, ő éltem kegyes Atyja; Bár örömnapom enyésszen, Ismét rám virraszthatja. Nem káromra, sót hasznomra Céloz itt minden műve, Leszek hát holtig híve.“ Ámen. a pusztuló bibliai Izrael sorsa osztatott ki... Hiszen a sir ásít reánk... Beteg, nagyon beteg a világ, mert távol van a megtérés leikétől, távol az alázatosságtól, távol az igazi bűnbánattól. Hiszen a ma embere saját magát isteníti, sőt Istennek játsza ki magát. A hit helyébe a hamis-tudományi, a Krisztus erkölcstana helyébe a saját morá’ját, és az Istenszeretet és felebaráti szeretet helyébe a saját törvényeit állítja. így veszett el a hit és az önzetlenség és helyébe „aki bírja marja“ elve került. Azért zilált a családi élet, azért vesztette el nagy méltóságát a házasság, mert felfogásai szabadságában korlátozást nem ismer és tettei erkölcsi értékének önmaga az illetékes bírája ... És ha örömmel is üdvözöljük a Az igazi böjt. Irta: Zemann Zoltán.
