Harangszó, 1927
1927-03-06 / 10. szám
XVIII. évfolyam* 1927. március 6. 16. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoi: i Dilin ttUl Lntbsr-SiOTfltsíi. ti Ornágoe Lmther-SzÖTCt- ség klTatalu lapja. Kéziratok, .lőfixotézl dijak éz reklamációk a HAKAMGSZÖ «zerkczztó- kladóhlvatalának Szentgotthérdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetőst elfogad minden erang. lelkéss és tanító. Megjelenik minién raslrnag. Eltévedtem, bújdosásom útjában, De Te jöttél, jó pásztorom utánam. Saarkaaitd-UadóblTatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. liókkladőhlTatal .Lutber-Társaaág* könyvkereskedése Budapest, Vili., Szontkirályl-u. 51/a. A „HAIUX(i8Z0u előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Félévre 2 P « f (80.000 K). Csoportos küldéssel 10*/i-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba V« évre 1 P 80 f (20.000 K). „Én elöljárók!...” Lukács ev. 22.40. »És mikor ott a helyen vala, monda Jézus a tanítványoknak: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.* B öjt első vasárnapja íme az imádkozás szent kötelességére figyelmeztet bennünket. Maga Jézusunk adja ki a parancsot: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek !“ De ő nemcsak a parancsot adja ki, szent példaadó gyanánt, maga az Űr jár előttünk, hiszen egész földi élete egy égbe szálló imádság volt. Szenvedéseinek útjára is imádsággal indult el a Gecse- máne kertjéből, és a kereszten utolsó szava is egy elhaló imádság volt 1 Tanítványainak leikébe egyik utolsó meghagyásképpen ezt írja bele: „Imádkozzatok! vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek 1“ ... Azután „eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén, imádkozék“ .. . A Gecsemáne kertjében is reánk gondoló, érettünk tusakodó Megváltót áldjuk és magasztaljuk, hogy ilyen megható példát adott nekünk arra nézve: miként éljük át földi életünknek fájdalmas, nehéz óráit; miként virrasszuk át siralmas éjszakáit ... A mi szívünkre is félelem, aggódás borul, ha reánk szakad a baj, a nyomorúság, a megpróbáltatás ezernyi alakban, de szívünk remegő félelme, minden emberi aggódásunk Isten felé tereljen bennünket. Maga Jézus mondja: Imádkozzatok! . . . Isten rendelésén, szent akaratán csak az imádkozó szív tud megnyugodni, csak az imádkozó lélek szólhat így: Uram Istenem! megrendülök, ha a a szívemet fenyegető fájdalmakra, megpróbáltatásokra gondolok; megrendülök, ha szeretteim elvesztése, vagy saját magam halála jut eszembe — de mégis, ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te akarod! A te akaratod pedig az, hogy itt alant én is átmenjek a siralmak völgyén — s a te akaratod, hogy innét én is átköltözzek egy másik világba — legyen hát ez az én akaratom is! . .. Imádkozzunk, hogy Isten akarata legyen a mi akaratunk is, az ő gondolata a mi gondolatunk is. Ez legyen a mi böjti tusakodásunk, meg nem fáradó, meg nem lankadó imádságunknak tárgya. Emeljük fel szemünket: Jézus az örök példakép, nézzétek, ő előttünk jár! .. . „Uram, ne hagyj elcsUggednem Lelki vigyázásomban, Erős lelket teremts bennem Bátor bajvivásomban. Áldj meg segedelmeddel, Biztass Ígéreteddel, Hogy tehozzád mennybe jutok, Ha pályámon híven futok. * ♦ Imádkozz, vigyázz magadra, Kerüld a kísértetet. Habár volna is károdra Jámbor cselekedeted: Meg ne csüggedj és ne félj, Lesz jutalmad Istennél, Erősít feltételedben, Megáld igyekezetedben* ... Ámen. Mindennap látogassuk a templomot. Irta: Jánossy Gábor országgyűlési képviselő. A z Űr az én világosságom és szabadítom, s kitől féljek ? Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek? Egy dolgot kértem az Űrtói s most is azont kérem : hogy lakhassam az Úrnak házában életemnek minden idejében, hogy láthassam az Urnák szépségét és látogathassam az ő templomát. Mert elrejt engemet az ő sátrában a veszedelemnek napján; elrejt engemet az ő sátrának titkos helyén és a kősziklára felemel engemet. (XXVII-ik Zsoltár.) Ebben a szomorú, beteg korszakban, a hitetlenség, az önzés, az egyéni érvényesülés, a vad tülekedés, a Mammon imádásának, a testi élvezetek hajszolásának e sötét napjaiban és a testi-lelki gyötrelmek és szenvedések, megpróbáltatások ezen sötét, szomorú idején is vannak Istent kereső és Istent megtaláló lelkek, akiknek mindennapi imádsága a jézusi Miatyánk mellett, — akiknek mindennapi vallástétele az élő hit és a cselekvő szeretet gyakorlása mellett ekként nyilatkozik meg: „Isten felséges adománya — vallás, te vagy legjobb hívem, midőn éltemet szélvész hányja, mit tenne nélküled szívem? Te bölcsességre tanítasz s ha hanyatlóm, gyámolítasz.“ A hivő lélek, a vallásos szív mindennap elmondja, kiönti a maga bűnbánó, Istent hivő, az ő kegyelmét és segedelmét kérő imádságát az ő teremtő és megtartó Istenének. Imádság nélkül, bűnbánati vallomástétel nélkül és az isteni kegyelemért sóvárgó könyörgés nélkül nem kezdi meg és nem fejezi be napi munkáját a jó és igaz ember. A reggeli imádság, akár csöndes családi tűzhelyen, a szegénység és nyomorúság, a küzdés és szenvedés hajlékában, akár ragyogó székesegyházak oltárjai előtt, akár a
