Harangszó, 1927
1927-02-27 / 9. szám
6& HARANQSZÓ. 1527. február 27. egyik helyesnek és jónak talál, azt a másik már nem úgy látja, tehát kétségbe vonja. Az asszyr király dicső dolognak, tehát jónak találja, ha az ellenséges fejedelmet elevenen megnyuzatja. A Fidzsi szigetek emberevője megeszi a kezébe került fehér embert, mert nincs meg az érzéke ahhoz, hogy gonosztettet követ el. Ilyen felfogást a keresztyén erkölcs nem tűr meg, sőt fellázad ellene. A keresztyén morál fundamentuma a szeretet Ezen alapul a gyengének istápolása, az elesettnek a felsegítése; részvét a fájdalom iránt, irgalom és könyörület az ellenséggel szemben, tiszta élet a családban, becsületesség a társadalomban és igazmondás mindenben. Igaz, eme erényeket többé-ke- vésbé más más vallás is hirdeti, de azért a keresztyén morál mégis speciális jellegű, mert ezeket a tanokat a világ közfelfogásába csakis a keresztyénség vitte bele. A keresztyén vértanuk egész sokasága hirdette még a kínpadon is a szeretet tanát. A hittérítők egész légiója keresi fel még ma is a félvad népeket s bár százan és százan esnek áldozatul, mégsem rettennek meg, hanem bátran hirdetik a szeretet vallását s e mellett tanítják őket a földmívelésre, mesterségekre és betűvetésre. És ez a keresztyén morál sok száz év óta uralkodik már a lelkeken, s hogy most mégis szóvá teszem, teszem azt azért, mert a A két szomszédház. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihályné. (2) .Bizony, jól választott ez a Sándor és a Lajos nemkülönben* alakul ki a közvélemény, és ez még nagyobb tevékenységre sarkalja Ágnest, Rózsit. Mintha mindig ünnep lenne, olyan tiszta a házuk tája, a kis kertjük csupa illatos virág. A szemétdombjukon kisebb-nagyobb csirkék seregei kaparásznak s hajtós fűzfavesszővel kezükbe rátartósan hajtják végig a falun a réti legelőre nagy csapat libájukat. A kender munkát se restelik, tépik, nyüvik fáradhatatlanul 8 a pajta végében hová odatüz a nap, apró sátrak hosszú sora áll. Az áztatott kender szárad ott. Majd ha kellőképen megkinozták, tilolták, gyaratták, abból lesz a drága, szép fonál. jó viszonyban is van egymással a két ház népe Hogyisne. Együtt nőttek föl, együtt járt iskolába, mezőre, mulatságba, volt alkalmuk megismerni, megszeretni egymást Pedig a lelkületűk különböző és ez napról-napra jobban kiviláglik. Lajos gazda el nem mulasztaná a világért se egy vasárnap a templomot s amit ott hall, azt eszébe vési, a szivébe fogadja. El-elgondolbcdik rajta munkája közben, keresztyén morál a háború után meglazult. Hol jobbra, hol balra inog, holott az emberiségnek nem szabad tétováznia, hanem csak egyenesen előre kell haladnia. Lezáródott mögöttünk a nagy világégés, a laza, léha erkölcsi felfogásnak a világa. Gyerünk hát vissza oda, ahol őseink voltak a 48-as időkben, amikor az igaz embert „barátja az erénynek“ megszólítással tisztelték meg. Mily messze estünk mi ettől? Hol a bokáig érő ruha, hol a szent önzetlenség, a részvét, a jóság, a hűség, a szeretet ? Ma ? Kapzsiság, harácsolás, lopás, csalás, sikkasztás, ölés és öngyilkosság járja! Hát álljunk meg itt! Tovább egy lépést se tegyünk ezen a lejtőn, mert menthetetlenül elvesztjük lábunk alól az erkölcsi bázist! Térjünk magunkhoz, térjünk vissza a keresztyén morál nyílegyenes mes- gyéjére! Ott áll szemünk előtt a templom tornya. Egyenes mozdulatlanságban mutat fel az égre. Az a mi útmutatónk, az iránytűnk, a sziklaszilárd útjelzőnk! Bárhol, bármily messzeségben járjunk is, az első, ami a szemünkbe ötlik: az Isten házának a tornya! Hát függjön rajta szüntelenül a mi szemünk s róla tekintetünk emeljük a magasságba. Akkor, bár lábaink a földet tapossák is, de lelkünk a magasabb régiókban fog járni s akkor lesz e földön emberség, becsületesség, könyörület, szeretet, egyszóval: igazi keresztyén morál. Homo. el-elbeszélget róla a házanépével. A kedélye nyugodt, vidám, tréfával tompítja a bajok élét. Nem vet meg egy-egy pohár bort se néha-néha, barátkozás vagy áldomás okáért, de mértéket tart ebben is s jóízű tréfáival ilyenkor még nagyanyót is megnevetteti. Ágnes mindenben méltó párja az urának, nyilleszű, jószivü asszony. A nyelve kissé hirtelen perdül, a természete — mint a kis csupor — hamarosan fölforr, de hamar meg is békül. Az urával különben is bajos volna haragot tartani. Nagyot kanyarint a kenyérből, ha szegény kopogtat ajtaján s vándor, koldus népség gyermekének odaadja az utolsó almát is a szekrény tetejéről. A háza népét is jól tartja, egy-egy libát, vagy csirkét nem sajnál lenyakazni és ha ők maguk beérik is aludttejjel, a két öreg asszonynak nagy mázos szilkében kávét ad reggelire. Odaát Benczééknél bezzeg rövidebbre fogják a gyeplőt Ami tojás, baromfi a házból kikerül, az mind a tyukász szekerébe vándoról s ennek fejében a kis bőrzacskó a ládafiában lassankint megtelik kisebb- nagyobb bankjegyekkel. Már interesre \s adtak ki száz forintot a megszorult Nagy Gábornak, mikor a tehene elveszelődött. „Több nap, mint kolbász", ez itt a jelszó, Pestalozzi-gondolatok. A tudományos világ ebben az esztendőben ünnepli a nagy nevelőnek, Pestalozzi János Henriknek halála százéves évfordulóját. Pestalozzi 1746- ban született Zürichben és 1827. február 17 én halt meg Schweiz egyik kis falujában, Bruggban. Sírboltja Birr-ben van. Ó volt az a nagy tanító, aki az újkori nevelés összes nagy gondolatait átélte és igyekezett is megvalósítani azokat. Szegény és elzüllött gyermekek számára hazája különböző helyein iskolákat nyitott meg. Ezen iskolák közül világhírnévre tett szert az iferteni intézet. Sok szenvedésen és csalódáson ment keresztül, mert sem az állam, sem a társadalom nem állt munkája mellé kellő támogatással. Életének minden percét a nevelés ügyének szentelte. A szív Jogait hirdette. Az édesanya hatását a gyermekre mindennél többre becsülte. A szegény népet akarta felemelni, a munka nemesítő hatásával erkölcsileg megjavítani. Az erkölcsi megújhodás kiinduló pontjának a családot tartotta, amely semmivel sem pótolható. Csak az az igazi nevelés szerinte, amely a szívet, kezet és fejet, azaz az értelmet, érzelmet és akaratot egyformán nemesíti. Pesta- lozzinak óriási hatása volt a 19 ik század nevelésére és ez a hatás ma is él. Az évforduló alkalmából néhány gondolatot kiszedtem Pestalozzi munkáiból, amely gondolatok a nagy nevelő istenhitéről, mély vallásosságáról tesznek tanúbizonyságot. Ezekmelyben a fiatal házaspár teljesen egyetért s a nagy igyekezetben olykor még egymáshoz szólni is elfelejtenek. A templomba járásra nem igen érnek reá. Rozi minden aprólékos dolgát vasárnapra halasztja, hogy hétközben ne teljék vele a drága idő, Bencze Sándornak meg mindig akad valami igazgatni valója a szerszámok, eke, szekér, vagy targonca körül és mire magára öltené az ünnepló gúnyát, már régen beharangoztak. Kedvetlenül lehajtott fejjel kerülgetik egymást azután naphosszant, mint aki valamit elvesztett és nem leli meg. Az Istenházában — úgylehet — megtalálnák, de ott meg nem keresik. Ki v63zi — vájjon — hasznát e nagy takarékosságnak? No, majd talán az is kerülközik. A gólyák minekelőtte ősszel nagy kelepeléssel vándorútra keltek, üzenetet hagytak hátra a kis szomszéd ház lakóinak minek következtében nagyanyó elkezdett szerényen tollat fosztogatni 8 Ágnes rózsaszínű párnákba töltötte azt. Leánykori pántlikái közt is keresgélt a menyecske s Lajos gazda egy napon tulipános bölcsőt hozott haza nagy büszkén a vállán a szilivásárról. Mikóéknál is megértették a híradást és szívesen készülődtek a kis eljövendő ven-
