Harangszó, 1927
1927-02-27 / 9. szám
1927. február 27. HARANOSZÓ. 69 ben a gondolatokban nincs összefüggés, mert különböző írásaiból valók, de Így Is tanulságosak: tlsten igéje a boldogságot gazdagon tárja elénk«. »Higyj magadban ember, higyj a te lényed benső értékében, akkor hiszel Istenben és a halhatatlanságban.« >Lényiiak bensőjének megelégedettsége, ha Téged (Istent) keres és kutat, ez a célja és rendeltetése az emberiségnek.« Az édesanya himnuszát zengi Lé- nárd és Gertrud c. regénye. Egyik legszebb hasonlata, mikor az anyát a naphoz hasonlítja. Az édesanya csöndesen és állandóan dolgozik. »így jár Istennek napja reggeltől estig pályáján. Szemed nem látja lépteit, füled nem hallja futását. De napnyugtakor tudod, hogy főikéi újra és tovább végzi hivatását, hogy a földet melegítse és a termést érlelje.« »Olyan derék anyánál, aki aki gyermekeit maga oktatja, nem lehet szebbet gondolni sem a világon.« »Jézus, Tebenned találom a halálból való megváltást, a szellemet és életet, imával borulok a porba Elibéd < »Istenben nemcsak hinni kell, de szeretni is kell öt az embereken át.< »Az istenhlt és az ö tiszteletének tanítása a népre nézve nem a fej, de a szív ügye.« »A vallás az embert nem szólítja el földi kötelességeitől, hanem erőt ed neki, hogy mindent elvégezzen az utolsó pillanatig.« »Az emberre nézve a szeretet az egyetlen igazi istentisztelet; egyedül ebből fakad az igazi hit. Egyedül ez vezet az életre. Aki nem szereti az Krisztananda Nelson János hindu evang. lelkész, ki az elmúlt év október havában Magyarországon nagyon sok templomban tett az Igének hirdetésével bizonyságot a megváltó Krisztusról. Akik beszédeit hallották, saját szivükön tapasztalhatták azt az erőt, mely egyéniségéből kiáradt. Istent, nem is él az, halott. Aki Istent elfeledi, magát feledi el. Boldogabb a jámbor koldus, mint a hitetlen ember, Jóllehet ez országok felett uralkodik. Aki trónon ül, épdgy kívánja Istent, mint a szalmakunyhó lakója. Isten nélkül nincs élet.« >Az olyan ifjúság, mely elfeledi az égi Atyát, szépségtelen puszta. Aki a teremtésben, nőben, gyermekben, napkeltében és napnyugtában nem az Istent látja, az nem békés, nyugodt ember. Az istenfélőnek mindene van a földön, mert mindent remél a mennyben. Reggelben, estben, mezőben, erdőben isteni szépségeket lát.« »Csak a szív ismeri meg Istent, csak a szív.« »Az ember nem jut el oda, hogy magát értelmi műveltség által megnemesítse, ha csak nem épít szíve kiművelésére « »A keresztyén- ség nem más, mint isteni nevelőeszköz az emberiség erkölcsisége felé.« »Jó az, ha a gyerek Jézus Rrisztűs nevéről, életéről és fenséges haláláról minél előbb és minél többet hall.« »Gyermekek, annyi a ti értéketek amennyi szeretet van bennetek.« >A szem Iát, a fül hall, a láb jár, a kés cselekszik. A szívnek pedig hinni és szeretni keil.« »A gyerek szeret és hisz, mielőtt gondolkodna és cselekedne.« # íme néhány szemelvény a nagy nevelő munkáiból. Ezekből is láthatjuk, hogy Pestalozzi mélyérzésü, valláserkölcsös személyiség volt, aki a nevelést a vallás nélkül lehetetlennek tartotta. Pestalozzi igazságai ma is élnek. Ma is csak azok a tanítók az igazi nevelők, akik maguk is valláserkölcsös személyiségek és ugyanilyen személyiségek kialakítására tödén fogadásira. Rozi menyecske módra szégyenlősen — lopva dugva apró ingecs- kéket, kicsi fejkölőket varrt s lehozták a padkásról a bölcsőt is, amelyben ezelőtt 28 esztendővel a fiatal gazdát ringatták. A sánta asztalos egész rendesen összetatarozta. .Kiszolgál ez még“, fogadkozott, .akár egy féllpcat gyereket is 1“ Készen van már a fészek, csak jöjjenek hát már a madárkák! Nem kell félni, majd ide röppennek záros határidőre. Hamvazó szerda reggelén éktelen sival- kodással köszöntött be Benczéékhez egy tagbaszakadt kis legény, az eísőszülött. Vicza néni — a helység fogatlan öreg bábája — miközben fürösztötte váltig eskti- dözött — egy kis édes pálinka reményében — hogy ilyen derék riugyerek még nem született a kezére. A fiatal anya, halaványan feküdve párnák közt, fáradt mosolygással fogadta a dicséretet, az újdonsült apa pedig menten átrohant a szomszédba, hogy megjelentse komája asszonyának a b .»következett nagy eseményt. Mert Mikóékat hívták komának. A reákövetkező vasárnapon tehát Mikóné szépen ünneplőbe öltözött s elvitte a templomba megkereszteltetni a kis Benczét, akit Gyula néven írtak be az anyakönyvbe. Meg volt a paszita, Sándor gazda örömében még két liter bort is hozott. Ágnes egy hétig sütött- főzött a komaasszonyának s beszolgáltata a komatálat is annak rendje- módja szerint. Nemsokára azonban alkalma nyilt Ben- czénének visszaszolgálni a jó szívességet, mert a Mikóék kis vendége is megérkezett. „ Apjának nincs szóga fia, anyjának van szoigálló leánya“ ingerkedett Vicanéni karján himbálva a kis Juliskát. .Sebaj I“ vette bö'csen a gazda .meg van legalább már a kis cseléd, aki majd az öccsét dajkálja!* Apró-cseprő gondokkal teljes, de szép, vidám napok következtek el ezután a két fiatal házaspárra, mert belépett életükbe a gyermek, létünk célja, reményeink kútfeje, örömeink teljessége. Boldogan dicsekedtek egymásnak csecsemőikkel, akik az áldott anyatejen szemlátomást nőttek, erősödtek napról-napra. A Gyula gyerek egész kis Góliáth már és a vánkos végét mindegyre kirúgja, de a Juliska szemfülesebb és az orcácskája mint két piros alma. „Ha csak az újjamat megfoghatja, már fölül a Gyulus* mondja Rozi. „Ha messziről meglát, már reám nevet és azt hiszem, hogy a foga jön, mert úgy harap ez a kicsi leány* dupláz reá Ágnes. Haj haj! Mintha az csak olyan könnyen menne! Mire előbujnak nagy keservesen azok a gyöngy fogacskák, sorra egymásután, meg kell azért fizetni sok nagy ije- dezéssel, sok álmatlan éjszakával, az édes anvának is. Milyen szerencse, hogy olyan szívesen teszi és soha, senkinek nem panaszolja. Ez is megtörtént. Csak tovább hát a fejlődés útján 1 A Juliska már csókolni is kid. Az apja szakállas arcától ugyan kissé vonogatja magát, de az anyjának, sőt az öreganyja- nak is, csuppanos csókokat ád. Beszélni is próbál, azt mondja, hogy „mama*, meg „lili 1* A Gyula ellenben akárkinek parolát ád, ha biztatják és mieden tehénre reákiabál : bú 1 Ez már csak csuda nagy okosság. Az állószékben nem soká csisorgait a két kis szomszéd gyerek. Hamarosan négykézláb mászva igyekeztek céljaik felé, majd első, ingadozó lépéseiket próbálgatták, mire pedig újra nyár lett, teljesen önállóan lépegeti mindegyik az édesanyja szoknyája mellett. Nőttek nőddögéltek szorgalmasan, mert hisz egyébb dolguk úgyse volt, csak a J uliska vette igen rossz néven, hogy mire ét esztendős lett, egy buksi Gyurika miatt kiszállásolták a bölcsőből és háló pajtásnak az öreg anyja mellé került. (Folyt, kor.)
