Harangszó, 1927
1927-02-20 / 8. szám
1927. február 20 RARANOSZÓ. 59 Arra kérem, amidőn én a magam számára ezennel megrendelem az 1927-ik évre, küldjön nekem ha tud 20—25 számot, hogy azt a híveim között széjjel oszthassam s megkedveltessem kedves lapját. Szeretném ha az egyházamban levő 40 — 50 dunántúli ev. család mind megrendelné s azon leszek, minél több előfizetőt szerezzek. Alkalomadtán szeretnék pár amerikai közleményt is küldeni a „Ha- rangszó“-nak. Testvéri szeretettel Ormai János lelkész. Buffalo (Amerika). K. I. E. írja: Abaffy Gyula egyetemes missziói ev. lelkész, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének Evangélikus Országos Titkára. R zt hiszem, hogy nemcsak kedves lapunk, a „Harangszó“ olvasói, hanem hittestvéreink ezrei közül is nagyon sokakat megkérdezhetnék arra vonatkozólag, mit is jelent az a 3 betű, amelyet mint e lap hasábjain megindítandó új rovat cfmét írtam fel cikksorozatom címéül. Sőt még akkor is, ha megmondom, hogy az a 3 betű rövidítése ennek a névnek: „Keresztyén Ifjúsági Egyesületek nagyon kevesen lennének olyanok, Retvényl Lajos, a soproni líceum volt kiváló tanára, a Luther Naptár néhai szerkesztője és kiadója. akiknek ez a név sokkal többet mondana, mint az a bizonyos 3 betű. Pedig, aki nem ismeri, hogy mi is az a „Keresztyén Ifjúsági Egyesület“, az ezzel azt árulja el, hogy nem érdekli öt egyházának és evang. egyházán keresztül magyar nemzetének a jövendője. Aki nem ismeri, mi a célja a „K. I. E.“-nek, az bármilyen buzgó s munkás egyháztag legyen is, egyházának csak jelene iránt érdeklődik, csak máról holnapra dolgozik, de nincs tele a lelke aggódó szeretettel annak jövendője iránt; elveszítette, vagy még nem fejlesztette ki magában a jövendőbe-látás érzékét, amikor majd az evangélium egyháza testet öltött Isten- Országává lesz, amikor majd valóra válik az, amiért Krisztus Utunk főpapi imájában így imádkozott s amit a KIÉ- is zászlajára írt: „hogy mindnyájan egyek legyenek“ (János 17.21.) A „K. I. E.a: az a jövendői A jövendő az ifjúság, a K. I. E. pedig a Krisztus hadseregébe beszervezett, a Krisztus királyságáért, az Isten országáért harcoló ifjúságnak az egyesülete, a Lélek fegyvereivel felszerelt, küzdő ifjak tábora. * * e Mintegy 90 évvel ezelőtt fiatal inasgyerek, egy egyszerű angol bérlő fia, Williams György, ott Bridgewaterben szorgalmasan látogatta az istentiszteleteket s bár nőtt s ifjúvá serdült s mint felszabadult segéd Londonba került, a világváros forgataga ott sem tudta elsodorni az Úrnak temploma és Igéje mellől. Nemcsak maga kereste fel állandóan az élet kenyerének bőséges tárházát és az élet vizének soha csörgedezni nem szűnő forrását, hanem a szívében élő és égő £ szeretettől indíttatva keresett „De gyönyörű lakodalom, magam is megházasodom 1“ hujjogat az egyik vőfély; Ma menyasszony, holnap asszo íy, holnap - után komáma8Szony 1 dévajkodik a másik. Ne kedvem, na! rikkant a harmadik s ráncos csizmájában kopogó táncot jár a menet élén, Utcahosszat, kiskapuban állva gyönyörködik bennük a falu népe s reájuk özön’ik nevetve a tavaszi verőfénv. * * Az alsó szeren Közvetlenül egymásmelleit állott a két fiatal pár házikója, egymáshoz mindenben hasonlók, csak egy deszka palánk választotta el a két udvart egymástól. Az egyik ház is, a másik is zsúppal földve, volt mindegyiknek egy első és egy hátulsó szobája — de egyik se padlózva, csak sárral föltapasztva — kettő között a konyha, közepén a kemence. A konyhából a tornácra lehetett kilépni, mely az eresz oltalmában az egész ház előtt végig húzódva a kamarába torkolott, hol az élelmiszereket tartották. Kis kert volt az utca felül mindegyik ház előtt, az udvaron gémes kút nyikorgott. A ház végében épült az istálló, majd az ólakíkövetkeztek, aztán szérűvé szélesedett az udvar s a végében kis lábas pajta állt, még azon túl is volt egy darab földje mindegyiknek, mely lehuzódott egész a sósszegte kis folyóig és a jószágnak legelőül szolgált. Négy hold szántóföld a falu határában — apai örökség — egészítette ki mindegyiknek kis vagyonát, ha a jó Isten szerencsét ád hozzá, a megélhetésre épen elég. így hát egészen egyforma körülmények közt kezdték meg az életet, lássuk, hogyan folytatták ? Most jut eszembe, hogy valami külömbség mégis volt köztük, A Benczéék csak magukban laktak, egyiküknek se éltek már a szülei, a Mikóék ellenben mindjárt negyed magukkal kezdték. Két öreg asszony lakott náluk, az egyik az embernek az anyja, még munkabíró, hangos beszédű asszony, a másik az Ágnes öreg anyja, görnyedt hátú, imádságos anyóka. „Hát mán hová is mennének az istenadták? Jó az öreg a háznál 1* vélte Mikó Lajos is a szemefényénél jobban vigyázott a maga öregeire. Mit csinál vájjon egy menyecske a lakodalmát követó napokban, ha azt nem akarja, hogy reá járjon a falu szája s szorgalmáról, életrevalóságáról, nyilvánvaló bizonyságot kíván tenni ? Felforditja fenekestül a házat, melynek immár ö az asz- szonya. Leaggatja az ablakokat, kicipeli a bútorokat, lemeszeli a falakat kívül-belül, föltapasztja a szobát és a tornácot, még a kéménybe is fölmászik. Mikor pedig egy sarok söpretlen, egy szék lába mosatlan nem maradt, berendezkedik kedve szerint a fiatal asszony. Odaállítja a rozmaringot az ablakba, melléje piros muskátlit, sárga 3 violát, betarolja a kerítésről a sok szél csikós párnát, dagadó vánkosokat, melyi ott szellőzés örve alatt voltak közszemlére kitéve és magas ágyakat vet ottben, majdnem a gerendáig érőt. Himes vászon törülközőit, abroszait, szakasztó ruháit berakosS a ládába, bokorugrós viganóit a tt szekrénybe, selyemkendőit, énekeskönyvét és egyéb apróságait a sublót fiókjába. Mikor kitámogatta a polcra a szép mázos edényeket s a szekrény tetején is ott díszelegtek a virágos porcellán csészék és a fényes rézgyertyatartók, akkor már csak a konfirmációi emléket — az Úr vacsoráját ábrázoló aranykeretü képet — kellett fölakasztani 8 a kis tükröt, felette az árvalányhaj bokrétával és — otthon van az új menyecske, maga választotta, kedve szerint való otthonában. Nem sokat gyönyörködhetik azonban benne, legföljebb, ha vasárnaponkint, mert most jön a dandárja épen a munkának réten-mezőn, a sok kapálás, szénagyűjtés meg miegymás éslma-holnap elkövetkezik az a nagy hadd el hadd — az aratás is. És az új menyecske tudja, hogy rajta van a falu szeme, ha vájjon birja-e a munkát ? Azért, ha egész nap; szedte (ista',markot, dalolva hordja a kévét holdvilágnál is és mikor hazakerül lisztet szitál, kenyérsütéshez készül, hogy reggelire már frissensült lángossal kedveskedhessen az urának. (Folyt. köv. )
