Harangszó, 1927
1927-12-18 / 51. szám
Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i DuütUl Litner-szOTBUli. ogad lelkén né««“'-v“ 'Kiadóbivatala ^ 51. szám. ál Oniágo* Lnthor-8»#T*t- «é* kleatalM lapja. Utalratok, elöfiaeMal dijak ii reklamáoldk a HARANÜSZÖ aaerkeaaM- kUdöhlratalAnak Saentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Blőüietiat elfogad minden era ée l ■eoJelBnlk minden rasánap. ■ | P4pa — ' HhnnwüSZO Áldjuk Istent szivünk szerint, Ki ránk kegyes szemmel tekint. laarkaaatl MadóMratal: SZENTOOTTHARD. Vu vármegye. nikkladóklratal .Luther-TAraaaág* könyr- kereakedóae Badapeet. Vffl., tUonUÜrályl-u. il/a. A „HABASG8Z0“ alő&aetéel Ara negyedérre 1 P 28 f (18.000 korona). Filérra 2 P 401 (80.000 K). Caoportoa küldéaeel lVIt-om kedvezmény. Amerikába egén érre I dollár; n utódállamokba >/• évre 1 P 801 (20.000 K). Nyiss ajtót! Jelenések k. 3.20. „íme az ajtó előtt állok és zörgetek ; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.“ B izony sokan vannak, akik hallják az ő szavát, hallják a Mester hivogatását, de a szívok ajtaját mégis bezárják, nem nyitják meg előtte. Hány emberhez eljutott már ez a csendes szó: „Jöjjetek én- hozzám ... én megnyugosztlak titeket!“ Hány embert felkeresett már a vigasztalás igéje: „Bizzál, megbocsáttattak néked a te bűneid“... Hallják a szót, mely értékesebb, drágább minden beszédnél... és mégis bezárt szívvel állanak a világban . . . Két dolog van, amely keményen, erősen bezárhatja szívünket megváltó Krisztusunk előtt. Az egyik: az önigazságunkba vetett elbizakodottság, az a farizeusi lélek: mely önelégülten szól: tudok én magamon segíteni, megállók a magam lábán is, Megváltóra, Megtartóra nincs nekem szükségem... A másik : a kétségbeesésünk, a hitetlenségünk, mely a Judás leikével így gondolkozik: nekem már minden mindegy, rajtam nem lehet segíteni ... De a mi szívünk ajtaja talán még sincs ezzel a kettős zárral mindörökre lezárva? Az ő szava, az ő igéje talán meglazította már, talán le is verte ezeket a durva zárakat a mi szegény szívünkről ?... Oh, ha így volna ... ha beteljesedhetnék rajtunk az ő szavának Ígérete : bemegyek ahhoz!... Tudjuk-e, mi történik abban a házban, melynek küszöbét átlépte a Krisztus ?... Tudjuk-e, mi költözik abba a szívbe, melynek nyitott aÍta|án bevonul az Úr?... Régi történetek elmondják ezt nekünk!... Mikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, hangzik a kiáltás: „örülj Sionnak leánya, a te királyod jő tehozzád“... ahol Jérus megszáll, boldog örömök vernek ott tanyát! . . . Mikor feltámadása után félénk szívű tanítványai közé lép, így hangzik köszöntése : „Békesség néktek“ . . . ahol Jézusnak ajtót tárnak, ott békesség száll a szívekre... Amikor Zakeus házának lett a vendége, az egész háznak üdvösségére vált... ahol Jézust befogadják, oda betér a legnagyobb áldás : a lélek üdvössége. Amerre ő jár, távozik onnét V árunk. Mit várunk ? Várjuk azt, ami nincs s aminek érezzük hiányát. Várjuk a sorsunk jobbra- fordulását, várjuk a holnapi napot, mely bizonyára derűsebb lesz, mint a mai. Várjuk a könnyek elmúlását, új életkedvet s a boldogulásnak jövőnkből felénk csillanó mosolyát. Az ifjú várja az érettebb férfikort, az aggastyán, kinél a remény már csak tövisbe lép a földön, elvánszorog a temetőbe, egy sirhalomra ül s át les az örökkévalóságba. Várjuk a virágbontó tavaszt s kevés időre rá sóhajtjuk: elmúlt. Amit hónapoknak, éveknek, örökkévalóságoknak nevezünk, a mielőtt eljött volna, röpke pillanattá lesz előttünk, ha elmúlt. A várakozás újra szemébe néz a jövőből feléje siető örökkévalóságnak, tűri az ismeretlenségből kibontakozó történések csapásait s kön»r ező szemmel bár, de remény- kec , keresi a jobbat. Egy hosszú ád\ it az élet. Kezdődik a bölcsőa bűn, kárhozat, szomorúság és nyugtalanság, elszáll a békétlenség ... az egész ház, az egész föld egy szent templommá dicsőül. „Kitárom előtted szívem, Oh, jöjj légy vendégem nekem, Üdv és élet forrása vagy, Erőt, békességet te adj". Ha gond és bánat porba van, Oh térj be hozzám Jézusom I • * * Jövel oszlasd el a homályt, Mely tévelygő elmémre szállt, Világoljon szövétneked, Ha harcomban elcsüggedek. Ha bűn terhes keresztje nyom, Oh térj be hozzám Jézusom !* Ámen. • nél s végződik a koporsónál. Az első napon várjuk az utolsót, az utolsón a végtelenséget. E várakozás csalódással fizet, a fájdalomnak tár kaput s könnyekkel szórja tele az utat. Miért ? Mert oly dologhoz köti az embert, mely már eleve a rombolni akarás jellegével lép fel az életviszonyok között. Mennél inkább teljesül az ez iránti várakozáshoz kötött óhaj, annál súlyosabb helyzeteknek néz szemébe az élet. A titkon imádott vagyon, ha elérted, a gondok ezreit riasztja rád s ezek megrabolnak attól a nyugalomtól, melyet most már a világ összes kincseiért sem adnál oda. Az elért hírnév, az irigység, majd a gyűlölet pergő tüzébe állít s teherré teszi az életet. A teljesült remény más, még távolabban fekvő pontok elérésére ösztökél, újabb vágyakat ébreszt, melyek, mint mérges kígyók marják a lelket s kikezdik az életet. Advent. Irta: Dr. Schlltt Gyula.
