Harangszó, 1927
1927-12-11 / 50. szám
1927 december 11 HARANdSZO. 427 egyetemi tanár Oxfordban, a reformáció előhírnöke. Korinak egyik legnagyobb fér fia. Főműve: Trialogus, melyben az igazságot, hazugságot és okosságot beszéltetve, fejti ki vallási nézeteit. sáral felkérte püspököt as imaház megnyittatására. A püspök az átrett kulcsot lelkes szarak kíséretében a felügyelőnek visszaadta, felkérve ót az imaháznak kinyitására s az »Erős vár a mi Istenünk« kezdetű evang. Himnusz éneklésével az imaházba vonultak. Az elhelyezkedés után fel- zendült a hívek ajkán a 368. sz. ének, amelynek első verse után az esperes alkalmi imát mondott s igét olvasott. A ref. énekkarnak erre következett 4 szőlamu éneke közben Kiss István püspök lépett az oltár elé s a Zsoltár 52. r. 14. v. alapján felépített s ügyeimet mindvégig feszültségben tartó beszédével s buzgó imával felavatta az imaházat. A 485. ének 2 verse után Dras kóciy Lajos ny. theol. dékán tartott nagyhatású beszédet. Az imaházba be nem férő az udvart betöltő óriási közönségnek pedig az esperes hirdetett igét Lukács ev. 12. r. 32. verse alapján. Keresztelést, egyházkeld kibocsátást ugyancsak az esperes végezte. Úrvacsorát osztottak Piri Károly szendi és Magyar Géza száki lelkészek, az előbbinek szívből fakadó, szí hez szóló, törödelemre indító beszéde után. A gyónás végeztével újra a püspök lépett az oltár elé s befejező oltári imát mondott, áldást osztott és a 485. sz. ének utolsó versének elzen- gedezésével az ünnepély véget ért. Az ünnepélyt díszközgyűlés követte, amelyen az esperes lelkesült szavakban utalt a gyülekezet tagjainak szívét kibeszélhetetlen boldog örömérzettel eltöltő, előttük bizonyára feledésbe nem merülő e napnak nagy jelentőségére s megható szavakkal méltatta dr. Teutsch József felügyelőnek kiváló, elévülhetetlen, páratlanul álló érdemét, aki az imaház költségeinek */6-öd részét, 30-32 ezer pengőt előlegezte, amely tettével tulajdonkép elkötelezte magát a gyülekezetnek Isten mindenható segedelmével való további fentartására. Valóban az isteni gondviselés küldte ót Tatató városra. Nemes áldozatkészsége nélkül még hosszú ideig csak epedó vágyként élne a tatatóvárosiak szívében az imaház építése. A hívek a felügyelő iránt érzett mélységes hálából az imaházzal kapcsolatosan megépített tanácsteremben (amely utóbb lelkészi irodává lészen) elhelyeztették ez alkalomra művészileg megfestett képét, hogy mint ott elhelyezett első kép tanítsa, lelkesítse az egyházközség minden időbeli tagjait hitre, egyházhűségre, nemes áldozatkészségre. A gyűlés után még egy kedves mozzanat gyönyörködtette meg a szíveket : az imaház falába kívülről elhelyezett emlékkőnek a leleplezése, amelyen a püspök, esperes, volt adminisztrátor, gyülekezeti felügyelő, gondnok, presbiterek s építőmérnök nevei vannak megörökitve. A leleplezést Magyar Géza száki lelkész végezte tartalmas, lebilincselő, biblikus beszéd kíséretében, amely után felharsant az ajkakon a Himnusz s egyrészt a lelkesült örömnek, másrészt a honfiúi méla bánatnak összeolvadt érzésein szálltak, szálltak a hangok ég felé, könyörögve esde- kelve egyházakra, hazára, egy szebb, egy boldogabb jövendőért. A teljes ünnepélyt közebéd követte, amelyen a jelenlevők lelkes örömére, épülésére számos egyház- és hazaszeretetre buzdító pohárköszöntó hangzott el. _________________b. 1. M atazik a Haraigszí fentartására! Mire ament mondott, * fogoly szenvedésének is vége szakadt. Ártatlan telke elhagyta a roncsolt testet és felszállt a Mindenek alkotójához. Másnap tiz órakor megszólalt a városház tornyában a repedt vészharang, ami csak tűzvész, árviz és újabban, a kivégzések alkalmával szokott megszólalni. Nagy tömeg állott a börtön előtt s várták a történendőket. A kapu kinyílott és három foglyot kisértek ki a fegyveres katonák. Kovács, Bertók és Székely volt. Aztán két poroszló egy testet cipelt ki a kapun. Palásthy Gábor volt. Egy kocsi állott a kapu előtt. Arra feldobták, aztán visszamentek az épületbe. Az ötödik elitéltért mentek. Mikor újból megjelentek, a tömeg el- szörnyedt a látványtól. A halott Radványszkyt hozták ki s odadobták az élő Palásthy mellé. A katonák közre fogták őket s a menet megindult. A vérpad feketével volt bevonva, közéE en vörössel bevonva állott a töke. Rajta arminc hóhér várta az áldozatokat. Kassáról, Lőcséről rendelte oda őket a Karaffa, mert az eperjesi már nem győzte segédeivel a sok munkát. A menet megérkezett. Ekkor az átelleni Medvecky ház egyik emeleti ablaka kinyílott s azon egy nő hajolt ki Karaffáné volt. Gyönyörködni akart a látványosságon. A pribékek Kovács Györgyöt ragadták meg elsőnek. Bátran ment fel a vérpadra. Odatérdelt a tőke elé s a fejét ráhajtotta. Ajka akkor is imát mormolt, amikor a bakő odasújtott... Öt követte Bertók János ... Aztán Székely András ... A bakó rosszul sújtott. A fej nem vált el a törzstől. A hóhér már fáradt volt. Hát a pribékek késsel nyiszálták le a fejet... Másik hóhér vette át a pallost. A hegyét odanyomta a padlóra s jól lehetett látni, amint a vér lassan szivárgott le rajta. Két pribék a kocsihoz ment. Leemelték a félig holt Palásthyt s felcipelték a vérpadra. A lába ujjaiba vert szegek még most is ott voltak. Talpraállították. A test összerogyott. Akkor egy oszlophoz kötötték. így már állt a test. Az egyik hóhér odalépett hozzá. Megragadta a jobbkart s pár kanyarintással tőből kimetszette s odadobta a véres kart a tőke mellé. Egy hangos jajkiáltás hangzott fel a tömeg közül. Egy ember állott ott, aki borzalommal takarta el az arcát. Palásthy István volt. Nem tudta nézni a borzalmat* A nép már fel sem vette a kar kivágását. Nem ez volt az első eset. Akkor aztán leoldozták s odatérdeltet- ték a tőke elé. A test megint csak összeesett. Nem volt abban egy ép porcika sem. A hóhér intett. Négy pribék ugrott a szerencsétlenhez. Kettő a derekát kapta át, kettő a lábait 8 aztán odafektették a fejet a tökére. A pallos egyet villant A fej legördült. Remek sújtás volt. Az emeleti ablakból taps hallatszott Karaffáné tapsolt a szép műtéthez. Következett az utolsó, a halott Rad- ványszky. Ketten felugrottak a kocsira és lerugdalták a holttestet. Másik kettő belekapaszkodott azokba a hosszú szép ősz fürtökbe s húzták maguk
