Harangszó, 1927
1927-12-11 / 50. szám
XVIII évfolyam 50. szám. Alapítana KAPI BÉLA 1810-bao. Laptulajdonoa: i Dull till LBtHer-SsOTBtxi«. ti Oraágoa Lmtfeer-SiOTet- >ág UviUIm lapja. Ktalritok, alőfiietéil dijak ét r.klamáolűk a HAJtAKGSZÖ aierkaaatd- kladóhlTatalának Suntgotthirdr* (Vaarm.) küldendők. Előfizetőst elfogad Binden erang. l.lkóea ét tanító. ■soJBleilk minin usárup. 1027. december i1 Készpénzzel bérmentesítve. miU Hogyha csábit a kísértő, vés*, csapás, ha látogat: Oh ne csüggedj, his* teneked Krisztus fogja pártodat. IZENTOOTTBARD. Vas Tárni egye. nókkUd átiratai .Lutber-Ttrmaaág* kOnyr- kmakadtaa Balig eat, VUL, Saantklrtlyl-u. »1/1. i „HAKilTOSSO« alóüaatáai ára: negyadáTia ir»l (16.000 korosa). Ftlárra Z P 401 (80.000 K). Caoportol ktUdtaael 10*M>e kedresmánjr. íj. erikák* egén érts I dollár; aa utódállamokba >/! árra 1 P 60 i (1O.M0 K). Hűség. I. Korinth. L 4.4. „Aki ugyanis engem megitél, az Űr az!“ A magasságok örökkévaló Istene minden embernek igaz bírája. Az ő itélőszékét senki el nem kerülheti. Aki minket minden bizonynyal megitél — az Úr az!... Ha ezt tudjuk és igazságnak ismerjük el, akkor hűséggel teljesítsük minden kötelességünket, és örömmel vigyük véghez élethivatásunk minden munkáját... Akármennyire szétszór is bennünket az élet, azért mégis van egy szent közös hivatásunk, s vannak mindenkit egyformán érintő kötelességek is. Keresztyének vagyunk! Tehát van közös keresztyén hivatás, és vannak keresztyén kötelességek. A közös hivatás szent kötelességeit hűséggel cselekedjük, nem feledve, hogy aki minket megitél, az Úr az!... Kérdem ezek után: hűséggel használjuk-e lelkünk javára a kegyelmi eszközöket ? Az Isten beszédének hűséges hallgatói és megtartói vagyunk-e? Életünk vezére, szomorúságunk vigasztalója, lelkünk gazdagítója-e az az Ige, mely soha el nem múlik ? Hűségesen élünk-e az Úr szent vacsorájával, féltve őrizzük-e a keresztségben nyert isteni kegyelmet, kitartunk-e a tusakodó imádságban, és könyörgéseinkkel odajárulunk-e napról- napra mennyei Atyánk elé ?... Igen, kérdezzük csak meg: komolyan vesszük-e mi ezeket a szent kötelességeinket, hűséggel teljesítjük-e azokat, s mit várhat tőlünk ezen a téren az Úr ?... A közös hivatás mellett mindegyikünk kapott még egy különleges megbizatást is. Ott megint csak hűséggel kell megállani, mert ott is az Ur itól meg bennünket. Nekünk lelkipásztoroknak, a Krisztus szolgáinak, az isteni titkok sáfárainak hányszor a lelkünkre csap ez az ige: Az Úr az, aki megitél! ... és mi felsóhajtunk könyörögve, esedezve: Uram! ne ítéld meg a te szolgádat!... De nemcsak mi lelki- pásztorok, minden komoly keresztyén így sóhajt fel. Hiszen gondoljuk csak meg: milyen nagy feltétele van annak, hogy valakit igazán hűséges lelkipásztornak, tanítónak, igazi édesanyának vagy édesapának lehessen nevezni!... Mi emberek is milyen sokat kívánunk attól, akit „hűséges“ szolgának akarunk nevezni; milyen nehéz „kiérdemelni“ itt a földön is az emberek elismerését, háláját, köszönetét... hát, aki nem emberek előtt, hanem az Ur előtt akar megállani, aki nem emberek Ítéletét, hanem Isten ítéletét várja, aki odafent akar hűséges szolga lenni... milyen sokat várhat attól az Ur, a mennyei Qazda!... Az Úr itél. Egykor felénk hangzik a parancs: Adj számot!... A mi feleletünk erre nem lehet más, mint egy közös, egetostromló könyörgés : „Uram! a te kegyelmes- séged szerint ítéld meg a te szolgádat!*.. . „Oh add Uram, míg élek E földi téreken, Ama végső Ítélet Szemem előtt legyen. Segélj ösvényed járnom, S benned élnem s neked, Hogy éberen találjon Igaz Ítéleted. • * Az Úr jön megítélni Élőket, holtakat; Ki hozzá hű, ne féljen, Mert annak üdvöt ad. Jövel fényes világunk, Jövel mi szép napunk, Igaz szívből kívánnunk, Mig hozzád juthatunk.“ Ámen. • Ev. leányegyesületeink és az ev. leányok.* Az egyház mindnyájunk lelki nevelője, megkívánja minden egyház- tagtól a vele szemben köteles munkát. Azért kellenek az egyesületek, hogy egyesítsék a sok asszony- vagy leányszív lelkesedését, hogy egyesítsék a sok munkát. Több leánykéz többet tehet. Több leány lélek magasz- tosabb dolgoknak lehet zászlóvivője. Több leányszív nagyobb melegséget vihet az egyházi életbe. S ha most dgy lenne a mi egyesületeinkben, hogy a legmagasabb társadalmi állást betöltő leányok járnának elő jó példával, hogy ók mutatnák meg jő no- veltségfikkel, hogyan kell vlselked* Novák Rezsőnek Veszprémben az ev. leányegyesület által rendezett vallásos estélyi előadásából. nünk azokkal a leányokkal szemben, akiknek néhány fokkal alacsonyabb társadalmi állás jutott osztályrészül, ha Istennek tartozó hálával fogadnák az ó magasabb rendű életüket, ha megértenék, hogy semmi sem a miénk, sem a mi apáink állása, műveltségünk, szépségünk, fiatalságunk, gazdaságunk, művészetünk, semmi sem a miénk, hanem Azé, Aki mindezeket adta s aki mindezektől egy óra vagy perc alatt meg is foszthat bennünket, akkor meg kellene értenlök, hogy akinek sok adatott, azoktól az egyház többet kíván. Mindennel, amit Isten ád nekünk, szolgálhatunk a mi egyházunknak. Egy angol író a feminizmus életre- kapását így üdvözölte: A világ poli
