Harangszó, 1927

1927-11-27 / 48. szám

410 HARANCSSZÖ. I ®27. november 27. intézett sajátkezű levelében a tiszt­séget elfogadta s viselte is 1894 március 20-án bekövetkezett halá­láig. Ez annál nevezetesebb és fon­tosabb ténye evang. egyházi köz­életünknek, mert tudvalévő, hogy Kossuth Lajos önkéntes számkive­tése alatt egyetlen tisztséget sem fogadott el Magyarországon, még a ceglédi mandátumot is köszönet­tel hárítva el magától. Ez a levél ma is meg van s azt az egyház jelenlegi lelkésze: Kiss István du- náninneni ev. kerületi püspök ke- gyeletesen őrzi. Ä nevezetes levél így hangzik: „Tiszt. Vladár János ev. lelkész urnák Sámsonházán. A Sámson- házi ágostai hitv. evangel. Egyház Gyűlés m. Februar 17 kel határo­zata, melyei azon Egyház Főfel­ügyelőjévé megválasztattam, Tiszt. Lelkész ur Martius 16 kai levelé­nek kíséretében kezemkez jutott. Van szerencsém az irántam muta­tott bizalomért őszinte hálámat je­lenteni. E választást megtisztelte­tésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazánk po­litical viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az Egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt tehetni óhajtnám. De a mit és mennyit a körülményekhez képest tennem lehetend, azt teljes készséggel felajánlom; amiért is lekötelezve érzendem magamat Tisz­telendő Uraságodnak, ha engem Hagyjad ai Urra a te utadat. Irta: Szende Ernő. 14. Az őr hálálkodni kezdett. — Köszönöm uram, köszönöm. Radványszky türelmetlen lett. — Hagyja ezt, hagyja. Megszolgálta. Megszolgálta. Hát most merre trienjek? — Erre balra tessék menni. Én nem mehetek innen hosszabb időre el, hátha be akar valaki jönni? Hát tessék csak egyedül menni. A kanyarodónál ott lesz a porkoláb, az aztán elintézi a többit. Radványszky a mutatott irány felé ment. A sarkon tényleg ott állott a porkoláb. Radványszky szó nélkül a markába nyomott egy teli zacskót. Az a kabátja alá dugta s halkan súgta. — Kihez vezessem ? — Radványszky Györgyhöz. A porkoláb elindult. Radványszky kö­vette. Hosszú folyosón mentek át. A folyosó E én volt megvilágítva. Itt is, ott is a falon egy-egy mécses, azok adták rány világosságot. A porkoláb hol jobbra, hol balra ka­nyarodott Sok ajtó előtt haladtak már el, amikor végre az egyik előtt megállóit a híveinek egyházi s iskolai ügyei és szükségei felöl idönkint felvilágo­sítani méltóztatandik. Hálás köszö- netem megújítása mellett van sze­rencsém hitrokoni testvériességgel tiszteletemet jelenteni s magamat Tiszti. Uraságod s az Egyház gyű­lés jóindulataiba ajánlani. Kelt Tu­rmbau, Olaszországban April 6-án 1871. Kossuth Lajos.“ A turini remete államférfiul gondjai közepeit sem felejtkezett meg sohasem ezen tisztségéről, s többizben érdeklődött az egyház s annak iskolája ügyei felől, s egy- izben, amidőn egyetemes egyházi főfelügyelő választás volt, a sám- sonházai egyház szavazatát képező jegyzőkönyvet, főfelügyelői jogai­nak gyakorlásával, aláírta, báró Radvánszky Antalra adva szava­zatát. Külön is érdekes, hogy ez a jegyzőkönyv a turini ut miatt egy nappal késve érkezett meg a sza­vazatbontó bizottsághoz, ez azon­ban Kossuth iránti mélységes hó­dolatból érvényesnek fogadta el a megkésett szavazatot. A sámsonházai ev. egyháznak (de az egész magyarhoni ev. egye­temes egyháznak is) örök büszke­sége Kossuth főfelügyelősége, ami­nek az egyházközség az 1895-ik évben a templom egyik belső fa­lán elhelyezett márványtábla fel­állításával is kifejezést adott, amely tábla azt hirdeti az utókornak, hogy: „Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója, a sámsonházai ev. egyháznak 1871 február 17-től 1894 porkoláb. Leakasztotta a falról a mécset s Rad­ványszky kezébe nyomta. Aztán kinyitotta az ajtót s hátra lépett és intett Radványszky- nak. hogy lépjen bs. Radványszky kezében a mécs elkezdett remegni. A szíve meg úgy vert, hogy alig bírt lélekzetet venni. Azt hitte, mindjárt megfullad. Belépett a sötét szobába. A szive egyszerre összefacsarodott. Majdnem összeesett attól, ami a szeme elé tárult. A sarokban szalmán hevert egy emberi roncs meztelenül. Az apja volt. Az egész test csupa merő égési seb volt. A fiú hangtalan zokogással borult az apa elé. Ráborult, ölelte, csókolta hosszan, némán, fájdalmasan. Az apa meg se moccant. Nem viszo­nozta az ölelést, hiszen ölelni már nem tudott. A karjai bénák, meredtek voltak. Nem csókolta vissza a fiút, mert ajkait úgy eltorzította a rettenetes sok seb, hogy képtelen volt csókolni. Csak a szemhéjak rezgése mutatta, hogy még van benne élet, de azok is oly idegenül meredtek a fiúra. Az embertelen kínzás, a mérhetetlen szenvedés megfosztotta az öntudatától. március 20-ig főfelügyelője volt!“ Az egyház úgy mint Kossuth temetésekor, most, szobrának le­leplezésén is küldöttséggel és ko­szorúval, illő kegyelettel hódolt nagynevű főfelügyelője emlékének. A szobor leleplezésén a rende­zőség a sámsonhzai ev. egyház küldöttségét Kossuthnak az egyház­zal személyes kapcsolatai folytán az elsők közé osztotta be, úgyhogy az egyház gyönyörű babérkoszorú­ját, melynek felirata: „Halhatatlan főfelügyelője: Kossuth Lajos emlé­kének — a sámsonházai ev. egy­ház“, a tizenkét tagú küldöttség vezetője : dr. Vladár Victor buda­pesti bankügyész közvetlenül a kor­mány, a parlament a diplomáciai képviseletek után helyezte el a szobor talapzatán. Az igazi, a teremtő kultnra az Istenhez Yaló visszatérés. Kapi püspök előadása az igazi kul­túráról a soproni Nöegylet estélyén. A soproni ev. Nóegylet november 17-én kulturestólyt rendezett a Ka­szinó nagytermében szép és tartalmas programm keretében, melynek köz­pontjában Kapi Béla püspök mély­séges gondolatokban gazdag előadása állott. — Az igazi knltnra — mondotta többek között a püspök — ember az ember közt olyan szolidaritást alkot, amelyet aranyköteléknek tekinthetünk, amelynek öröktói fogva való lényege Az apa már nem ismert a fiára .,. A porkoláb beszólt az ajtón. — Siessünk uram, őrváltás lesz. Kitámolygott a cellából. Még egy marék pénzt adott a porkolábnak s arra kérte, adjon az apjára tiszta alsónemüt. A porkoláb megígérte, hogy reggelre elintézi. A kapunál új őr állott már. Közben a régit leváltották. Ez nam akart kaput nyitni Radványszky- nak Kérte tőle az engedélyt. A beszédre odajött a porkoláb. Vala­mit súgott az őr fűiébe, mire az szó nél­kül kiengedte. Másnap reggel hire szaladt a városban, hogy Radványszky Jánost elfogták és bör­tönbe hurcolták... Kora reggel Szentiványi bejött a bör­tönbe. Az őr jelentette neki, hogy a porkoláb parancsára egy embert bocsátott ki a ka­pun, akinek nem volt engedélye a távozásra. A porkoláb az előző őrre hivatkozott, aki azt mondta neki, hogy annak az urnák nem kell írás, mert hiszen az is bíró, tehát szabadon jöhet és mehet az épület­ben. Ö nem ismerte öt, aminthogy alig is ismer néhányat a bírók közül, mert alig pár hete van szolgálatban. így hát nyu-

Next

/
Thumbnails
Contents