Harangszó, 1927
1927-11-27 / 48. szám
1927. november 27 flARANGSZO. 411 Is 6 Vince. A győri ev. egyház érdemekben gazdag nyug. lelkipásztora. ai, hogy a világban rejtőzködő nagy értékeket gyűjti egy gyűjtőpontba és onnét ismét szétsugározza az emberiségre. Sajnos nem ezt a kultúrát találjuk meg még ma sem, hanem álkultúrák harca jelzi az emberi fejlődés útját. Az egyik ilyen hamis kultúra a »parvenü-kultura«, amely az életet a vagyonra bazirozza, arany- kutak sárgás fényében fürdeti a lelket, más értéket, mint a vagyont nem godtan beengedte az idegent, aki a Rad- ványszky cellájába ment be. Ott időzött egy keveset 8 hogy kijött, ráparancsolt, hogy a foglyot öltöztesse alsóruhába. Hát ő azt már meg is cselekedte kora reggel. S az idegen úr aztán távozott. Az igaz, a másik őr írást követelt tőle, mire ő mondta az őrnek, csak eressze ki, hiszen az űr bíró, úgy mondta neki az előbbi őr. Ha az hazudott neki, ő nem tehet róla, legfeljebb abban hibás, hogy elhitte. Keresték az őrt, de azt már nem találták sehol. Megszökött s nyoma veszett. Szentiványi azonnal tisztában volt a helyzettel. Az idegen senki más nem lehetett, csak a fiatal Radványszky. Rohant Karaffához, azt felköltette s referált a dologról. Karaffa intézkedésére katonák mentek Lipócy lakására s ott Radványszky Jánost elfogták s elhurcolták. Szegény Etelka kétségbe esett. Palásthyt is rettentő aggodalom gyötörte. Egyedül Lipócy nem csüggedt. — Bízzatok az Istenben. Jánosnak semmi baja nem lesz. Legfeljebb meg- kinozzák. jöjj velem István. Menjünk Karaffához. A két lelkész elment. Etelka magára maradt kétség és remény között. keres. A másik hasug kultúra a »szalon-kultúra«, amely a csiszolt- ságban, a fellépés biztonságában nyilatkozik. »Mélyen járó tudást ne keress itt«. A szellemi kultúra az ember szellemének hódítását képviseli, szintén álkultúra bármily értékes is. Egyik sem adja ki az erkölcsi lény kifejlődését, azt a kultúrát, a melyben egyesül az élet minden értéke, a mely a lelki kultúra. A lelki kultúra kiművelése által találja meg az ember önmagában az isteni eredetet és célt, ez a kultúra, amely tartal- maza az élet minden értékét. Az Isten-belépése, a hivatás és felelősség gondolatát szövi be az emberi kultúra szövetébe. Ez az igaz, a teremtő kultúra, az Istenhez való visszatérés. Ha teremteni akarunk, térjünk vissza az Istenhez Az estélyen a soproni zeneegye- sület két gyönyörű számmal szerepelt, Horváth József zenetanár mesteri szólójával, Qallowichné Ternowsky Margit pedig két magával ragadó énekével tette felejthetetlenné az estélyt. OLVASSUK A BIBLIÁT! Az öröm ereje. Nov. 28 Előkészít. Zakariás 9.9—17. Még nem tudod, mi vár Reád az Úrnál. De nézd egy ádventi hírnök jő és felszólít: Kedves lélek, örülj, mert az Úr meg akar látogatni Téged! Hogy meg ismerhesd a legnagyobb szeretetet, melyre Tenéked oly nagy a szükséged.* Ha most tovább is maradsz közömbös, akkor jaj neked. A valóban kiválasztott lélek örülni kezd s ez az Egy óra múlva visszaérkezett a két ember. Az arcuk csak úgy ragyogott. — János még ma szabad lesz. Karaffa megígérte, hogy amennyiben János csak látogatást tett az apjánál, szabadon bocsáttatja. Etelka a szivére szorította a két kezét és remegő ajkakkal suttogta. — Oh én Uram istenem, segítsd meg öt, hisz 6 annyira bízik te benned 1 Radványszky János délután bekopogtatott a paróchiára. Szabad volt. * Ápr. 20-án megérkezett Bécsből a futár. Karaffa átvette tőle a pecsétes írást. Feltépte a borítékot 8 az ív alsó részére esett a tekintete. Boldog mosoly ömlött el az arcán. Ott állott a sóvárgott két szó: Magnus Leopoldus. Az ítélet jóvá lett hagyva. Az ivén pedig öt szerencsétlen neve szerepelt: Kovács György, Bertók János, Palásthy Gábor, Radványszky György és Székely András. Következett az Ítélet végrehajtása. Karaffa április 22-re tűzte azt ki. Másnap az ácsok megjelentek a Kollégium éjszaki oldalánál felállított vérpadnál s el kezdtek ott fűrészelni, kalapácsolni. öröm neki a továbbiakhoz a legjobb előkészület. Oh, kezdj örülni már az első hírrel Aki Jézusé akar lenni, annak az örömet meg kell szokni I Nov. 29. Megragad. Máté 5.1—12. Luk. 7.31—85 Egyesek kifogásolták azt a derűs fellépést, mellyel a komor Keresztelő János után Jézus előállt. De ez Nála céltudatos volt. Nézd meg a hegyi beszéd elejét! Milyen komoly dolgok vannak abban 1 Es mégis mindenen az öröm fénye csillog. Igen, az első hálóvetés az öröm hálójával történik. Jézus tudja, hogy Te szereted az örömöt. Az örömnél akar kapcsolatot találni veled. Míg az nem sikerült, addig nem is volt dolgod neked igazán Jézussal. Nov. 30. Birtoklásba juttat. Lukács 15. 22—32. Miért beszél a legszebb ruháról, gyűrűről, lakomáról, zenéről az Atya ? Mert tudja, hogy az emberi szív csak azt mondhatja magáénak, amin örülni tud. Nem az a kérdés, hogy ismered-e a Hiszekegyet, hanem hogy tudsz-e ujjongani minden tételén. Nem az a kérdés, hogy szereted-e gyermekeidet, hanem hogy tudsz-e örvendezni, ha egy megtalálja közülök az Isten országát! A nagyobbik fiú esetéből látod, hogy az öröm hiánya mily súlyos hiány 1 Dec. 1. Hol hitet tesz élővé. Lukács 7.85—50 Valami neki is megbocsáttatott, némi hite Simonnak is volt. De ez a hit tipikuB holt hit. Milyen merev, nem látszik meg a hálája. Mennyire más a bűnös női Pedig semmivel sem okosabb mint a többi I Szeme nem élesebb, mint a vendéglátóé. Esete lehet hogy régebben is történt, mint Simoné... De tudott örvendezni, hogy neki megbocsáttatott s ez megóvta a holthitü- ségtől. Dac. 2. Annyid van, amennyin örülsz. Galata 6. II—is. Aki még jobban tud örülni egy sajátmaga végbevitte jócselekedetnek, mint annak, hogy az Úr Jézus nem sajnálta vérét ontani a kereszten, az még nem birja az evangéliumot. Vedd egyszer sorra a Tízparancsolat Luther-i magyarázatát, a Miatyánkot, az egyházi esztendő ünnepeit és olvasd le az óramutatót, — amin nem tudsz örülni, — hiába tartod hitvallásodban, az még nem a tiéd 1 A vérpadot hozták rendbe. Egyszerre hire futott, hogy holnap kivégzések lesznek. Eddig is úgy volt, hogy mihelyt az ácsok munkához láttak, másnapra megtörténtek a kivégzések. így hát tudták már, hogy most is úgy lesz. Csak azt nem tudták, kik kerülnek sorra ? Az sobse szivárgott ki előre. Legfeljebb azok a lelkészek tudtak róla. akiket az utolsó éjjel — de csak nagy ritkán — berendeltek az elítéltekhez, hogy az utolsó Úrvacsorát szolgálják ki. Ez is nagy kegy volt Karaffától. Kétség és remény között telt el ápr. 21-e. Oly végtelen hosszú volt ez a nap Palásthyéknak, hogy azt hitték, sohse lesz vége. Csak jártak-kellek ki, be, szobáról- szobára. Ebéd után szétnéztek a városban is, hátha meghallanának valamit Semmit sem tudtak meg arról, kik kerülnek holnap sorra. Csak annyit hallottak, hogy tiz órakor fog kezdődni. Végre este lett. Aztán esti kilenc, tiz, majd tizenegy óra. Azok az óramutatók oly lomha lassúsággal cammogtak előre. Éjfélt ütött az óra. Lipócy azt indítványozta, hogy feküdjenek le. (Folyt, köv.)
