Harangszó, 1927
1927-02-06 / 6. szám
42 HARANOSZÓ. 1927. február 6. egész vidéknek birtokosait, nemeseit, majd összegyűjtvén azokat közös tanácskozásra, elhatározták, hogy a törvény artikulusában megnevezett helyen, Nemesdömölkön felépítik a közös evangélikus templomot !... Azután megindult nemes versenyzéssel a munka. Hordták a követ a Hercseg dombjáról; téglát vetettek Asszony fa határában a Rába folyó partján; fenyő-gerendákért elmentek Kőszeg, Léka vidékére; tölgyfa oszlopokat szereztek a zalamegyei tárnoki erdőségből. Tíz évig tartott az építéshez való készülődés 1732—1742-ig. Addig a nemesdömölki fatornyos kis templom és a temetőkert volt az isten- tisztelet színhelye. Az 1742. évben megkezdődött végre a templomépítés nagy munkája. A borús időkbe kezdett belevilágítani új, szent reménységnek a fénye. A vármegyei hatóság ugyan egy vizenyős, posványos helyen jelölte ki a templom fundusát, de ez sem lett akadály! 1744-ben ádvent első vasárnapján Tóth Sipkovics István téthi lelkész, dunántúli supe- rintendens, felszentelte a nemesdömölki artikuláris templomot. Gondolhatjuk, milyen örömnap volt az! Mit érezhetett az a messze vidékről összesereglett hatalmas evangélikus gyülekezet, amidőn a templomavatás napján megcsendült az a kis harang, amelyet boldog emlékezetű Ostffy Mihály titokban, ajándékul öntetett gyülekezetének!... Maga a templom 16 öl hosszúságban és Isten segíts. Irta: Szombatit Grnő. Régi írások nyomán írom az alábbiakat. * Hodászi Lukács püspök elővette a zsebkendőjét s törölgetni kezdte a pápaszemét. Közben végighordozta tekintetét az egyháztanács tagjain, Debrecen város elöljáróin, akik néma csendben ültek az elnöklő püspök asztala körül. A püspök az orrára illesztette a pápa- szemet. Aztán átnézett felette az előtte álló Ujfalusy Imrére, a fiatal professzorra. — Hát igen, kegyelmed azzal van vádolva, hogy anyeszentegyházunk tanaival merőben ellenkező tanokat és elveket hirdet. Hát azért adunk mi kenyeret a fiainknak, hogy azok ellenünk támadjanak s a fegyvert a mi megtámadtatásunkra használják? Ez rút hálátlanság 1 Az egyháztanács helyeslőén bólogatott a szavakra. Ujfalusy lehorgasztott fejjel állott a helyén és némán hallgatta a korholó szavakát. A püspök hangja egy fokkal erősebb lett. — Hát mit hozhat fel védelmére ? Hajlandó bűnbánó megtérést Ígérni? 8 öl szélességben, emelet magasságban épült; keleti végében állott az oltár, míg az északi oldalon félközépen a szószéket helyezték el. Erről a szószékről hirdette Isten örök evangéliomát a gyülekezet első lelkésze: Miskei Ádám, majd a régi nagyok közül Perlaky Gábor superintendens, Hrabovszky Sámuel superintendens, Perlaky Dávid, Kis János, Hrabovszky István, majd később Edvi Illés Pál. Ebbe a templomba járt* nemcsak egész Kemenesaljának, de fél Vasmegyének evang. népe. Ide jöttek még Körmend vidékének evangélikusai is, ide jöttek Németujvár környékének hithű németajkú protestánsai és eljöttek Muraszombat tájékáról a vend evangélikus testvérek. Az istentisztelet egész napon át tartott, felváltva magyar, német és vend nyelven. A templom nyugati végéhez 1796-ban épült a kettős kereszttel ellátott torony, amelybe felhelyezték akkor az Ostffy-harangot egy másik társával együtt. Az 1844. évben boldogan ünnepelte a gyülekezet a templomavatás 100. évfordulóját, amikor is az új orgona vezető hangjai mellett örömmel énekelték ezeren és ezeren a hálaadás énekét... A templom alatt kripta terűi el, amelynek sötét boltívei alatt evangélikus egyházunk küzdelmes négy századának nem egy nagynevű harcosa várja a feltámadás nagy ébresztőjét, köztük a templomépítő Ostffy UJalusy felemelte a fejét s egy lépést tett előre. — Nem. Nem vagyok hajlandó. Mert arra, meggyőződésem szerint, nincs is szükségem. A Kartesius filozófiája minden eddigiek között a legokosabb, annak minden betűjét hiszem és elfogadom. S ne féljenek kegyelmetek se tőle! A filozófia nem ellensége a theológiának. Sőt viiágftó fáklyája annak 1 S kegyelmetek is okosabban tennék, ha a gyertyát nem rejtenék a véka... A püspök felpattant. — Elég. Megtiltom, hogy tovább folytassa. Ezennel kizárom közülünk, itt nem tanit többé! A helvét hitvallású főiskolán nem tűrünk a mi hitünkkel ellenkező tanokat hirdető egyéneket s kétszeresen nem papprofesszorokat 1 S felhívom, hogy Debrecen városát még ma hagyja el, mert a magisztrátus nem tűrhet meg a város falai között olyan egyéneket, mint kegyelmed. Az ülésnek vége volt. Ujfalusyt szélnek eresztették. Ez történt az Urnák 1612-ik évében. * Másodnapja taposta már Ujfalusy az országút porát, amikor háta mögött sebes vágtatással egy négylovas kocsi közeledett Amikor a kocsi beérte, a lovak megMihály és Vidos Miklós is... Ám az idő semmit sem kímél, megavulnak a templomok is. A régi nemesdömölki templom is mindjobban beleült a földbe, belső építményei is engedni kezdtek. A gyülekezet elhatározta ősi templomának megújítását, renoválását. Éveken keresztül adóztatta önmagát, s az 1897. évben hozzáfogott régi templomának újjáalakításához. A külső méretek a régiek maradtak csak a magasság változott. A belső építmények azonban 1897-ben mind megújultak. Csak a szószékkel összekapcsolt oltár maradt a régi helyén, jelképezve mintegy azt, hogy maradjon meg a régi hit, a régi hűség, a régi egyházszeretet és a régi áldozatkészség!... 1911-ben egy 12 változatú szép, új orgonát szerzett be a gyülekezet, ugyanekkor a templom belső falába illesztett fekete gránit-táblán megörökítette két nagy fiának: Ostffy Mihálynak és Vidos Miklósnak emlékezetét. Az emléktábla megható felírta a következő: „Boldog az, akit Te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornácaidban.“ zoit. es. 0. Ezen templom alatt nyugszik a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület első felügyelője: az Osli nemzetségbeli ostffyasszonyfai OSTFFY MIHÁLY * 1680 f 1751, és a kemenesaljai ág. h. ev. egyházmegye felügyelője: állottak s a hátul ülő úr megszólalt. — Üljön fel. Látom, úgyis elfáradt már. Ujfalusy nem fogadta el a hívást. — Köszönöm. Nem vagyok fáradt. De a másik csak biztatta. — Ugyan üljön fel s ne okoskodjék. Ujtalusy csak azért se akart felülni. — Nem ülök, már megmondtam. — No, hát csak azért is felül! S aztán odaszólt a kocsisnak. — Te Jóska. Ugorj le s tedd ide mellém. Jóska már lenn is volt. Átnyalábolta Ujfalusyt s egy lendítéssel fel is tette a kocsiba. Aztán felugrott a bakra, a lovak közé cserdített s a négy ló ment, mint a szélvész. Ujfalusy megadta magát a sorsának. Beszélgetni kezdett. — Hát hová is vÍ3z engem spektábilis ? — Nagyváradra. — És mit csináljak én ott? — Majd meglátjuk. Hát ugyan ki légyen az űr? — Professzor voltam Debrecenben. Az úr élénken nézett a beszélőre. — Talán csak nem Ujfalusy az úr, akit elküldték Debrecenből? — De az vagyok. Az idegen jókedvűen kiáltott fel. —- Akkor nyert ügyem van Domine. Én
